DUGONICS ANDRÁS: SZERECSENEK. MÁSADIK KÖNYV. 0420


. V.

Nép-zendülés.

E' lármázó szavakat hallván a' külömb-érzékenségü Közönség: föl- zöndültenek valamennyen. Eüs, noha ugyan a' köz emberek az Öregnek görög szavait éppen nem értötték; mind-az'- által: cseleködeteit szemlélvén, könnyen által-érthették: mire ügyeközne. Azomban kurta szavait így ejtötte

HIDASPES : Szünnyön egy kevessé forró buzgóságod, jó Öreg. Hadd beszéllyek én-is valamit. Talán meg-egygyezünk.

ÖREG : Oh adnák az Istenek. Szólly Uram! hadd hallyam.

HIDASPES : Ha te itt magadat világosban ki-adnád; mind magadra; mind Teágenesre; [p 0421] mind Leánodra nézve, okosabban tönnél; se az áldozatot meg-nem-gátolnád.

Ezeket hallván az Öreg; gondolkodva meg-állott: Leg-inkább abba törte fejét: ha, leánja felöl, ki-nyilatkoztasson-é minden titkokat? Attól tartott fö-képpen: ne-hogy (ha magzatjának lönni nem hiszik), atyasága alól el-vögyék. Mert: hogy jelen legyen Karikléa-is; azt Teágenesnek jelen- léttéböl bizonosnak tartotta.

Végtére el-tökéllötte magában: hogy amazokkal nem egyebet közöl: hanem csupán azokat, melyeket (e' mostani környülményekre nézve) elégségösöknek lönni állított. Így kezdötte tehát panaszszát az az Öreg ember, ki nem egyébb vólt, hanem ama' régi Kariklás.

. VI.

Karikles' beszédje. Oh hatalmás Kiráj! Egy ojan leányom vala egykor én-nekem; kinek, ha ékességét, és (a'-mi ezt sokkal föjjebb múlta) gyönyörü maga-viseletét tapasztaltad vólna; azt mondanád felöllem: hogy méltó okaim lögyenek szerencsétlenségömnek meg-siratássára.

Tizen-két esztendös koráig tiszta Szüzességében töltötte Papi életét. Gyerökségjétöl fogva Papnéja vala azon Diánának, kit (Apollóval egygyütt különös tisztelettel dücsöittenek a' szent Delfusiak.

[p 0423] Íme azon egygyetlen-egy leánomat, egy velági gyönyörüségömet, ez a' Tessáliai haramja (ki magát városunkba azért érközöttnek lönni hazudta: hogy úgy, mint valami szent követségnek Vezérje, pár Isteneinknek áldozatot tégyen) a' templomból, az Isten' Oltárjának mellöle, el-ragadta; és, ki tudgya, minö országokba hurcolta.

Ö ezzel nem csak Delfus; hanem Méroe ellen-is nagyon vétközött, dücsö Szerecsenek! Mert: tulajdon Istenötöket Apollót (Ez a' tí Napotokkal nem külömben egy Isten; valamint a' tí Hóldotok a' mí Diánánkkal), és annak tiszta templomát, haramja módra, meg-förtöztette.

Gyilkos cselekvénje társsáúl vötte a' Memfisi Fö-papot, kit Kalazirisnek neveztenek, és így Pap a' Papot szokatlanúl meg-csalta. Ere az okra nézve; az egész Papságot, puruttya-módra le-is- gyalázta.

Azt gondolám leg-elöl: hogy leánomat Tessáliába vitték. Oda bajlódtam, és az igazságot-ki- szolgáltató Bíráktól ötet szeméjösen kértem. Ezek, a' tolvajságról semmit se tudván; sött: e' töllem-leg-elöl- hallott haramjaság miátt, boszszonkodván-is; meg-átkozták mind-a'-két istentelen Tolvajt; és öket (széles e' velágon akár hol lögyenek) bírtokomba adták.

[p 0424] Minek- utánna osztán Memfis'-várossába érköztem (mert ott Kalazirist nyakon kapni akartam); annak halálát fiától Tiamistól; Leánomnak Méroébe-léttét Oroondatestöl hallottam. Így indúltam osztán a' Szerecsenek felé, és szerencsésen ide-is érköztem. Az Istenre kérlek, hatalmas Kiráj: adasd-viszsza egygyetlen- egygyemet.