DUGONICS ANDRÁS: SZERECSENEK. MÁSADIK KÖNYV. 0267


TIZEN-KETTEDIK RÉSZ.

Uj-Fogság.

. I. Karikléa gyanújal.

Nem csak Bágoás; hanem, véle egygyütt, Teágenes-is, Karikléa-is el-foggattatott. Ezek a' jó szívü Párák nem akarták a' Herülttet el-hagyni: mert hozzájok-való hajlandóságát gyakran tapasztalták. Ezeknek ugyan lovaik épek vóltanak; de, Bágoásnak esttét látván; hirtelen le-ugrottak; vagy azért: hogy ötet a' szerencsétlenségbe ne hagygyák; hanem lóra segicscsék. Vagy talán azért: hogy a' lovaglásnak [p 0268] 's-meg-is- únttára jutván, tovább vágtatniok nem löhetött. Vagy végtére azén (és ezt én leg-természetesebbnek lönni gondolom): mivel magokat a' Szerecsenektöl örömest el- fogattatták. Mert íme így szólla

KARIKLÉA : Bé tejjesödött, Teágenes, a' te álmod-is. Arsake' tüzének hamar el-múlttába; el-érsz kegyesöddel Fekete országba. Nem de Szerecsenek ezek a' Feketék, kik bennünket mostanában el-fognak? Engedgyünk valamit az égi röndölésöknek-is. Inkább a' szerencsének bizontalanságába vessük magunkat; mint a' világos szolgálatra mennyünk Oroondates' eleibe.

. II. A' Kémek' csinje.

Kedvessének javallása' célját észre-vévén Teágenes, leg-is-elsöben egygyet se szóllott. Mert : már ez elött- is, egygyik szerencsétlenségböl a' másikba, mint-egy kézröl-kézre, gyakorta hányattatván; által-láthatta a' követközhetö, nyomorúságokat-is. Fejét meg hajtotta az- után; és, öszsze-vonogatván vállait, értéssére adta Karikléának: hogy ezt a' magok' mostani meg-adássát szeretné-is, nem-is.

Hogy osztán közelebbre jöttek a' Szerecsenek, tüstént észre-vötték: hogy Bágoás a' Herültteknek egygyike. Ezt talán orczájának [p 0269] aszszonos sápadtságából gyanították: mert valóban színe, noha Égiptomi módra barnás lönne; de egyszer-'s-mind halaván-is vala.

Meg-kérdözték osztán a' Fogjokat: mi hivatalúak volnának? és hová ügyeköznének? Ezt a' kérdést mind Szerecsen, mind Égiptomi nyelven ejtötték, azt gondolván felöllök: hogy vagy mind-a'- kettöt; vagy leg-alább az egygyiket alkalmasint tudnák.

Mert az ilyetén Elö-vígyázók (kik csupán arra-valók: hogy mind a' történetöket sörényen meg-visgállyák; mind a' szavakat nagy szorgalommal föl-fogják; és ezöket ö uroknak meg-vigyék) mindenkor ojas embereket-is visznek magokkal, kik mind-a'-két ellenközö résznek nyelvét gyakorolva tudgyák.

. III.

A' Kémek' intézete.

Ama' kérdésökre nem felelhetet Bágoás; mivel, le-estte miátt, lélökzetét- is alig vöhette. Karikléa, az Égiptomi nyelvnek gyakor hallattából, nem csak érteni; hanem, szorúlttságból, valamit beszélleni tudván, azt jelentötte Bágoás felöl: hogy Oroondatesnek fö-embere lönne. Magát Testvérével Oroondates' szolgálatjára vezettetni mondotta. Mutatták örömöket: hogy a' Szerecsenekhez jutottak.

Ezeket hallván a' Szerecsen Kémek; és eszökbe juttatván: hogy Kirájnéjok igen óhajtana [p 0270] a' Görög Szüzek közül egy valakit látni; el- tökéllötték magokban: hogy életjökben meg-hagygyák. De illendönek-is lönni állították: hogy kiket a' Memfisi Igazgatótól el-rablottanak; azokkal Kirájjoknak kedvesködgyenek.

Örvendöttek azon-is: hogy Bágoásra' szert töttek. Jól-tudták: hogy az ép természetnek eme' csonka Bajnoki a' Persiai Udvarnak titkaiban jártosok, 's- mind szemnek, 's-mind a' szának kötelességét viselik. Se fiok se Feleségök nem lévén; csupán azoktól fügnek, kik rajtok uralkodnak. Ötet tehát a' Kiráj' részszére alkalmatosnak vélték. Így velök Siéne felé meg-indúltanak.