DUGONICS ANDRÁS: SZERECSENEK. ELSÖ KÖNYV. 0349


HARMADIK RÉSZ.

Szigeti viszontagságok.

. I. Elö- Beszéd.

Bizonnára:
ha az egész dolgot gondolóra vöszszük; úgy teccik: mint-ha Knémonnak sanyargattatássára öszsze-esküdtek vólna a' környül- állások. A'-mi ennek-elötte Ötet vígasztalhatta, mostanában hülönös [!] szomorúságára válhatott. Elöbb kévánta; most gyülölte Tizbét. Elöbbe kereste; most, hogy föl-találta, el-veszöttnek lönni kévánta.

Ha én ennek a' Tizbének, kit mostanában Kémisba hozott Nausiklés, emléközésre-méltó történeteit el- nem-beszélleném; úgy teccene elöttem: mint-ha kegyes Olvasóimnak kévánságjokat [p 0350] bé-nem-tölteném. E' dolgot pedig nagyon sajnállanám. Elö-adom tehát azokat éppen úgy, a'-mint a' Szerecseneknek régi hagyománjokban találtam; se nem adván hozzá valamit, se el- nem-vévén valamit. A' viszontagságok tehát éppen így estek.

. II. A' barlangi dolgok.

Minek-utánna Tiamis el-fogattatott, meg-is-kötöztetött; a' sziget-is el-égett; a' Betyárok-is vagy el-széjjedtek, vagy egészlen el-vesztek: Knémon (a'-mint mondám), Termútissal egygyütt, Tiamisnak keresésére a' barlangból ki-indúltanak.

Ezeknek el-távozttok után: azon útálatos barlangban, azon el- pusztúltt Kerekdékben csupán maga maradott Teágenes, kedves Karikléájával egygyütt. Uraik vóltak az egész szigetnek; de jobbágyakra nem találhattak. Tejjes gyönyörüségök csupán abban telhetött: hogy haláljoknak halasztássát látták. Tizbének föl-mészárlását el- is-takaríttatássát leg-bizonyosabbnak lönni gondolván, ugyan azért maggokat magánosan lenni vélvén: egygyik a' másikát úgy ölelgette, mint nyomorúságának társsát, és valóságos szeressét.

A' barlangi inséget, annak irtóztató magánosságát, igen édösnek, és kölemetösnek tötte [p 0351] az igazi szeretet. Úgy-is teccött: mint-ha az egygyütt-való életöt inkább óhajtanák ebben a' ronda barlangban; sem-hogy egy-más nélkül éllyenek a' fényes palotában.

A' valóságos tiszta szeretetnek sok ily szíves ki-adássi után, késöre jutott eszökbe: hogy valahára szerencséjök felöl-is gondolkodgyanak. El-hagyván tehát a' szerelmesen-enyelgö szavakat (ezek, az ijjen hüvös állapotban, igen könnyü ruhák) lassan a' követközendö dolgoknak el-igazítására ereszködtenek. Gondolkodtak elsöben: mire vessék fejöket. Az-után így adták-ki gondolatjokat:

. III. Tanakodások.

TEÁGENES : Hogy mí ketten örökös társaságban éllyünk; és a' mi után mostanában fáradunk, azt el-is érhessük: segícscsenek bennünket azok az Istenek, kik (mingyárt ösméretségünknek üdején) szeretö szívünket öszsze-forrasztották.

KARIKLÉA : Segéjjenek erre az Egek!

TEÁGENES : De, mivel az emberi életnek szerencsés fojamattya nem állhatatos, és máskor másóva intéz bennünket az égi röndölés; sokat-is szenvedtünk immár, és még talán többektöl-is félhetünk: leg-is leg-elsöben azt kölletik tennünk, a'-mit Knémonnak meg-igérünk vala. El-köll-mennünk Kémisba.

[p 0352] KARIKLÉA : Magam-is a' gondolattal valék. Igen-is: el-köll oda mennünk.

TEÁGENES : Bizontalan pedig: minö szerencsére juthatunk. Meszsze Szülöid. Végetlennek laccik Méroé. Hát-ha egy- mástól el-válunk?

KARIKLÉA : Oh! midön az Istenek a' szíveknek öszsze-forrássokat szerzették; bár akkor az el- válásnak meg-hátrálásáról-is gondolkodtak vólna.

TEÁGENES : A'-mi másokon meg-esött; meg-eshetik rajtunk-is. Ugyan-azért: gondollyunk-ki valamit, mely által (ha el- találnánk válni) egygyike a' másikat föl-kereshesse, meg-is- ösmérhesse. Mert: ha a' tévejgésöket kurtábbra szbhattyuk; annál okossabban teszünk.

. IV. Intézetök.

Jóvá hagyta Teágenesnek gondolatit Karikléa-is. Tehát: egy szívvel, és egy akarattal, minek-utánna eleget tanakodtanak; így röndölték-el követközendö szerencséjöket.

Leg-is-leg-elsöben meg-változtatták nevöket. Teágenes Pithiusnak; ugyan-azért: Karikléát Pithiának hivták.

Meg-állapodtak abban-is: hogy, ha a' Szerencsétlenség el-választaná szeméjjöket; ezen vezetékök alatt, ki-ki föl-írja vagy a' templomokra; vagy jelessebb úti képekre, vagy határ kövekre: tudni-illik: ha balra indúlt-é? vagy [p 0353] jobbra? minö faluba? avagy városba? Vagy leg-alább: minö Ország felé? Ki-vésse pedig a' napot-is, melyben el-indúltta történt.

Ha osztán (az Istennek különös kegyelmességéböl) egygyike a' másikát föl-találhattya: hogy magokat meg-ösmérhessék; elsöben ugyan elegendö jeleknek állították lönni a' viszáltt- tekéntetöket. Mert a' gondolattal valának: hogy az üdönek hoszsza (ha bár testjeknek álladalmát meg-változtatná-is) szeretö szívöket meg-nem-másolhatná.

Mind-az'-által: ha- hogy ezen említött jelek-is elégtelenök lönnének> Karikléa (hogy Teágenestöl hamarébb meg- ösmértessön) azt a' gyürüt röndölte, melyet édes anyja, vele egygyüt, ki-téve. Teágenes azt a' szömörcsöt, mely, állának közepette, nem régiben támadott; és talán meg-maradandónak-is lönni gondolhatott.

De, ha mindgyárt ezek-is (az üdönek hoszszasága miátt) vagy el-múlának, vagy el-változnának: végtére meg-egygyeztek abban-is: hogy, Karikléa ugyan egy fákját; Teágenes pedig egy Pálma ágat varrattasson mejjére. Ezek egyszer-is-mind emlékezeti-is löhetnének ama' régi Pája-futásnak; és egyetemben jelei akkori szövetségiöknek.

Mind-ezeket ily okossággal el-intézvén emezek; a' barlangból ki-menni iparkodtanak. [p 0354] Hozzájok se nyúltak azon kíncsökhöz, melyek ottan számtalanok vóltanak. Mert azokat a' jószágokat, melyeket a' Haramják öszsze-kapartak; tisztátalanoknak, és a' böcsületes szeméjjekhöz éppen nem-illöknek lenni gondolták.

Azokat mind-az'-által: melyeket Alkamenes' nevével Kariklestöl viszsza-csaltanak; melyeket-is (noha tulajdonaik vóltanak) azok a' Haramják el-rablottanak; és, a' többi ragadománokkal egygyütt, ebbe a' barlangba hoztanak: szerencsésen ki-válogatták; és, egy búgyorba kötvén, magokkal el-is-emelték.

. V. Barlangból ki-jövetel.

Ezeket így tévén, egészlen el-szánták magokat; és, hogy Kémisba mennyenek, a' barlangot ott hagyták. Senkit se láttak az egész szigetben. De még-is mindenektöl fél vala Karikléa. Hogy valakitöl meg-ne-ösmértessen; ruháját meg-változtatta.

A'-mi kis arany láncjai vóltanak; melyek-is bóldogabb üdökben nyakának ékességére tartattanak: azok- is a' bugyorba zárattattanak. Hogy mindeneket annál inkább el- titkolhasson; a' búgyornak száját valami rongyokkal bé- tapasztotta, melyek-is az alatta-való kincsöket minden szemek elöl szerencsésen el-is rejthették.

[p 0355] Mivel pedig Teágenesnek semmie se vólt (El-hagyta, tudni-illik mindenét; midön Delfus' várossából ki-szökött), ki- vévén azon kardját, melyel a' parton, Herkules' torkánál vitézködik vala; tegezzét (ijjával egygyütt) néki ajanlotta a' Leán> hogy az úton hordozza. Ezt a' terhet pedig igen jó szívvel föl-vállalta a' szeretö Ifiú.

Hogy a' parthoz érköztek, egy kis lélekvesztö csónakba bele- szállottak: hogy egyenesen Kémisba evezzenek.

. VI. Új veszedelem.

Alig rántotta-meg Teágenes az evezöt; íme meszsziröl valami föl-fegyverközött sokáságot láttak; kik egyenesen a' Kerekdéknek tartani láccattattak. Szegesebben eröltetvén arra szemeiket; úgy teccött: mint-ha ugyan-azok volnának, kik ennek-elötte mind az egész tót, mind magokat a' szigetkéket el-pusztították.

Ezeknek látatássára föl-eszmélödvén; és magokat el- hagyni éppen nem akarván, alattomosan a' szigetnek más részszére kerültek; a' gondolattal lévén: hogy ott bátorságban lésznek; avvagy leg-alább késöbbre kerülhetnek kézre. A' nyughatatlanságok', a' gyötrelmek' bokrossági miátt, néki törödtek immár a' Szerencse' törvéntelenséginek. Minden-napi kenyér a' türedelem vala.

[p 0356] Eszébe jutott Karikléának; midön az Ellenséget még meszsziröl meg-látta: hogy viszsza térjenek, és magokat ama' barlangba újra el-rejcsék. Ugyan-azért: minek-utánna, a' Kerekdéket meg-kerülvén, annak partjára érköztek; nagy hírtelenséggel a' csónakból ki ugrott. Nyomába vala Teágenes. Valóban el-rejtötte vólna magát; ha Teágenesnek gondolataival öszsze-nem- ütközött vólna.

Mert: midön a' barlangba viszsza-akara Karikléa szaladni; íme annak az ellenségnek egy része a' szárazra ki-hágott. Mind erre osztán, mind amarra szaladtak, és szorgalommal el-töttek, a'-mit kézre kaphattak. Ezen méltatlanságokat gondolóra vévén emezek, magok között veteködni kezdöttek.

. VII. Veteködésök.

TEÁGENES : Ugyan, kérlek, meddig futkosunk még a' szerencsétlenségnek gonosz üldözésse elöl? Nincsenek-é mindenkoron inunkban, akár merre fordúlunk? Meg-ne-vessük tehát magunkat? és ellenök ne állyunk? hanem aröszakjainknak szünet nélkül engedgyünk? Nem látod talán: hogy egy ellenközö Istenség új csavargásokra keszíthetött bennünket? Juttasd eszödbe a' régieket. Tudhatod: Szám-ki-menetelünk után, miként lázította ellenünk a' Zacinthusi Rablókat; most pedig a' tengöri veszedelmeknél-is [p 0357] nagyobbakkal fenyeget. Nem régen hadat indított Kerekdékünken; de, a' Haramjákkal egygyütt, el-széjjesztötte az ellenségöt-is. Minket-is elsöben fogjokká, az-után szabadokká téve. Elöbb szabad szállást, és váratlan magánosságot engedött; motanában [!] pedig ezeknek az új gyilkolóknak kezeikre kerít. Ijjen malátákkal éltet tejjes életünkben. Úgy jádzattat bennünket: mintha csupán a' Játék-szinbe viselnénk szerepjeinket. - Mért nem hagygyuk félbe ezt a' hoszszú darabot? Mért nem adgyuk-meg egyszer magunkat, hogy ki- végezzenek? Talán arra várakozunk: hogy az irígy Istenség arra bírja szívünket: hogy magunknak gyilkolói lögyünk.

KARIKLÉA : Ha mondásidat föl-vöszöm; vannak abban jók- is, de vannak nem-jók-is, Ebböl az okból hejbe-nem-hagyhatok mindeneket. A' Szerencsét ugyan méltán vádolhatod: mivel annak kegyetlenségét eleget tapasztaltuk. De ki magát csupán a' szerencsére bízza; annak dolgát nem dicsérhetöm; mivel kerekével egygyütt forgandó. Mert: lehetünk-é, kérlek, bizonosok abban: hogy, ha ezeknek körmeikre akadunk; tüstént le-nyakalnak bennünket? Ama' Te mondottad Istenség lesz-é oly kegyelemmel hozzánk: hogy kénjainknak hamar végét-szakaszsza? Hát-ha inkább oly szolgálattal fenyeget, mely a' halálnál- sis türhetetlenebb? Ezeknek a' Pogánoknak, ezeknek az istentelenöknek [p 0358] bilincscseikben a' méltatlanokat szenvedni, iszonyító büntetés. Ezt tehát: ha hatalmunkban vagyon, el-kölletik kerülnünk. Édes raménünknek köllemetös bé-tölttét abból-is várhattyuk: hogy mind-eddig végetlenül bóldogtalanok nem vóltunk. Gyakran meg-esött (a'- mint jól tudod): hogy ott-is szabadságba léptünk, holott a' ki-szabadúlásnak semmi szikráját nem tapasztaltuk. Végtére: tölled hallottam: hogy, noha az Istenekre néha panaszolkodhatni; de Ök a' panaszokat nem örömest hallyák. Az-után azt-is mondottad: hogy kéréssel, és alázatossággal kölletik meg-engesztelni azokat, kik minálunk hatalmasabbak.

. VIII. Újjabb röttenés.

A' Szüznek elöbbeni szavaival (mivel igen hathatósok vóltanak) meg-gyözettetött Teágenes. Mint-ha valami alattomos erötöl kénszeríttetött vólna; a' merre Karikléa ment, mindenütt egyenesen utánna iparkodott.

Nem meszsze valának immár ama' szerencsétlen Barlangtól; midön más valami nagy Csapat (ugyan-csak az elöbbeni ellenségök közül) elejökbe kereködött.

Igy tehát amazoktól-is, kik, éppen-akkor, hátúljokra érköztek, úton-érettetvén; késöre vötték észre: hogy körül-véve lögyenek. Ez a' történet nagyon meg-változtatta kedvöket,

[p 0359] Minek-utánna körül- vétettek; elsöben ugyan (mint-ha az Ellenségnek csoportját számba-se-vönnék; és töllök éppen nem félnének): ezök a' Fiatalok úgy töttették magokat. Azonn egy hejökben bátran meg-állottanak.

Elég sokáig tartott ezen bátorságok. Még- is végtére Karikléa (az ellenségnek villogó szemeit el-nem-türhetvén) Teágenesnek közelébe szaladott: hogy (ha meg-köllene-is-halnia) annak karjai között ontaná-ki vérét, kit valósággal szeretött.