DUGONICS ANDRÁS: SZERECSENEK. ELSÖ KÖNYV. 0349
HARMADIK RÉSZ.
Szigeti viszontagságok.
. I. Elö-
Beszéd.
Bizonnára: ha az egész dolgot gondolóra
vöszszük; úgy teccik: mint-ha Knémonnak
sanyargattatássára öszsze-esküdtek vólna a' környül-
állások. A'-mi ennek-elötte Ötet vígasztalhatta,
mostanában hülönös [!] szomorúságára válhatott. Elöbb
kévánta; most gyülölte Tizbét. Elöbbe kereste;
most, hogy föl-találta, el-veszöttnek lönni kévánta.
Ha
én ennek a' Tizbének, kit mostanában Kémisba
hozott Nausiklés, emléközésre-méltó történeteit el-
nem-beszélleném; úgy teccene elöttem: mint-ha kegyes
Olvasóimnak kévánságjokat [p 0350] bé-nem-tölteném. E'
dolgot pedig nagyon sajnállanám. Elö-adom tehát azokat
éppen úgy, a'-mint a' Szerecseneknek régi
hagyománjokban találtam; se nem adván hozzá valamit, se el-
nem-vévén valamit. A' viszontagságok tehát éppen így estek.
. II. A' barlangi dolgok.
Minek-utánna Tiamis
el-fogattatott, meg-is-kötöztetött; a' sziget-is el-égett;
a' Betyárok-is vagy el-széjjedtek, vagy egészlen el-vesztek:
Knémon (a'-mint mondám), Termútissal egygyütt,
Tiamisnak keresésére a' barlangból ki-indúltanak.
Ezeknek el-távozttok után: azon útálatos barlangban, azon el-
pusztúltt Kerekdékben csupán maga maradott Teágenes,
kedves Karikléájával egygyütt. Uraik vóltak az
egész szigetnek; de jobbágyakra nem találhattak. Tejjes
gyönyörüségök csupán abban telhetött: hogy haláljoknak
halasztássát látták. Tizbének föl-mészárlását el-
is-takaríttatássát leg-bizonyosabbnak lönni gondolván, ugyan
azért maggokat magánosan lenni vélvén: egygyik a' másikát
úgy ölelgette, mint nyomorúságának társsát, és
valóságos szeressét.
A' barlangi inséget, annak irtóztató
magánosságát, igen édösnek, és kölemetösnek tötte
[p 0351] az igazi szeretet. Úgy-is teccött: mint-ha az
egygyütt-való életöt inkább óhajtanák ebben a' ronda
barlangban; sem-hogy egy-más nélkül éllyenek a' fényes
palotában.
A' valóságos tiszta szeretetnek sok ily szíves
ki-adássi után, késöre jutott eszökbe: hogy valahára
szerencséjök felöl-is gondolkodgyanak. El-hagyván tehát a'
szerelmesen-enyelgö szavakat (ezek, az ijjen hüvös
állapotban, igen könnyü ruhák) lassan a' követközendö
dolgoknak el-igazítására ereszködtenek. Gondolkodtak
elsöben: mire vessék fejöket. Az-után így adták-ki
gondolatjokat:
. III. Tanakodások.
TEÁGENES :
Hogy mí ketten örökös társaságban éllyünk; és a' mi
után mostanában fáradunk, azt el-is érhessük: segícscsenek
bennünket azok az Istenek, kik (mingyárt ösméretségünknek
üdején) szeretö szívünket öszsze-forrasztották.
KARIKLÉA : Segéjjenek erre az Egek!
TEÁGENES : De,
mivel az emberi életnek szerencsés fojamattya nem állhatatos,
és máskor másóva intéz bennünket az égi röndölés;
sokat-is szenvedtünk immár, és még talán többektöl-is
félhetünk: leg-is leg-elsöben azt kölletik tennünk, a'-mit
Knémonnak meg-igérünk vala. El-köll-mennünk
Kémisba.
[p 0352] KARIKLÉA : Magam-is a' gondolattal
valék. Igen-is: el-köll oda mennünk.
TEÁGENES :
Bizontalan pedig: minö szerencsére juthatunk. Meszsze
Szülöid. Végetlennek laccik Méroé. Hát-ha egy-
mástól el-válunk?
KARIKLÉA : Oh! midön az Istenek
a' szíveknek öszsze-forrássokat szerzették; bár akkor az el-
válásnak meg-hátrálásáról-is gondolkodtak vólna.
TEÁGENES : A'-mi másokon meg-esött; meg-eshetik rajtunk-is.
Ugyan-azért: gondollyunk-ki valamit, mely által (ha el-
találnánk válni) egygyike a' másikat föl-kereshesse, meg-is-
ösmérhesse. Mert: ha a' tévejgésöket kurtábbra szbhattyuk;
annál okossabban teszünk.
. IV. Intézetök.
Jóvá
hagyta Teágenesnek gondolatit Karikléa-is. Tehát:
egy szívvel, és egy akarattal, minek-utánna eleget
tanakodtanak; így röndölték-el követközendö
szerencséjöket.
Leg-is-leg-elsöben meg-változtatták
nevöket. Teágenes Pithiusnak; ugyan-azért:
Karikléát Pithiának hivták.
Meg-állapodtak abban-is:
hogy, ha a' Szerencsétlenség el-választaná szeméjjöket;
ezen vezetékök alatt, ki-ki föl-írja vagy a' templomokra;
vagy jelessebb úti képekre, vagy határ kövekre: tudni-illik:
ha balra indúlt-é? vagy [p 0353] jobbra? minö faluba? avagy
városba? Vagy leg-alább: minö Ország felé? Ki-vésse pedig
a' napot-is, melyben el-indúltta történt.
Ha osztán (az
Istennek különös kegyelmességéböl) egygyike a' másikát
föl-találhattya: hogy magokat meg-ösmérhessék; elsöben
ugyan elegendö jeleknek állították lönni a' viszáltt-
tekéntetöket. Mert a' gondolattal valának: hogy az üdönek
hoszsza (ha bár testjeknek álladalmát meg-változtatná-is)
szeretö szívöket meg-nem-másolhatná.
Mind-az'-által: ha-
hogy ezen említött jelek-is elégtelenök lönnének>
Karikléa (hogy Teágenestöl hamarébb meg-
ösmértessön) azt a' gyürüt röndölte, melyet édes anyja,
vele egygyüt, ki-téve. Teágenes azt a' szömörcsöt,
mely, állának közepette, nem régiben támadott; és talán
meg-maradandónak-is lönni gondolhatott.
De, ha mindgyárt
ezek-is (az üdönek hoszszasága miátt) vagy el-múlának,
vagy el-változnának: végtére meg-egygyeztek abban-is: hogy,
Karikléa ugyan egy fákját; Teágenes pedig egy
Pálma ágat varrattasson mejjére. Ezek egyszer-is-mind
emlékezeti-is löhetnének ama' régi Pája-futásnak; és
egyetemben jelei akkori szövetségiöknek.
Mind-ezeket ily
okossággal el-intézvén emezek; a' barlangból ki-menni
iparkodtanak. [p 0354] Hozzájok se nyúltak azon kíncsökhöz,
melyek ottan számtalanok vóltanak. Mert azokat a' jószágokat,
melyeket a' Haramják öszsze-kapartak; tisztátalanoknak, és
a' böcsületes szeméjjekhöz éppen nem-illöknek lenni
gondolták.
Azokat mind-az'-által: melyeket Alkamenes'
nevével Kariklestöl viszsza-csaltanak; melyeket-is (noha
tulajdonaik vóltanak) azok a' Haramják el-rablottanak; és, a'
többi ragadománokkal egygyütt, ebbe a' barlangba hoztanak:
szerencsésen ki-válogatták; és, egy búgyorba kötvén,
magokkal el-is-emelték.
. V. Barlangból ki-jövetel.
Ezeket így tévén, egészlen el-szánták magokat; és, hogy
Kémisba mennyenek, a' barlangot ott hagyták. Senkit se
láttak az egész szigetben. De még-is mindenektöl fél vala
Karikléa. Hogy valakitöl meg-ne-ösmértessen; ruháját
meg-változtatta.
A'-mi kis arany láncjai vóltanak; melyek-is
bóldogabb üdökben nyakának ékességére tartattanak: azok-
is a' bugyorba zárattattanak. Hogy mindeneket annál inkább el-
titkolhasson; a' búgyornak száját valami rongyokkal bé-
tapasztotta, melyek-is az alatta-való kincsöket minden szemek
elöl szerencsésen el-is rejthették.
[p 0355] Mivel pedig
Teágenesnek semmie se vólt (El-hagyta, tudni-illik
mindenét; midön Delfus' várossából ki-szökött), ki-
vévén azon kardját, melyel a' parton, Herkules' torkánál
vitézködik vala; tegezzét (ijjával egygyütt) néki
ajanlotta a' Leán> hogy az úton hordozza. Ezt a' terhet pedig
igen jó szívvel föl-vállalta a' szeretö Ifiú.
Hogy a'
parthoz érköztek, egy kis lélekvesztö csónakba bele-
szállottak: hogy egyenesen Kémisba evezzenek.
. VI.
Új veszedelem.
Alig rántotta-meg Teágenes az
evezöt; íme meszsziröl valami föl-fegyverközött
sokáságot láttak; kik egyenesen a' Kerekdéknek tartani
láccattattak. Szegesebben eröltetvén arra szemeiket; úgy
teccött: mint-ha ugyan-azok volnának, kik ennek-elötte mind
az egész tót, mind magokat a' szigetkéket el-pusztították.
Ezeknek látatássára föl-eszmélödvén; és magokat el-
hagyni éppen nem akarván, alattomosan a' szigetnek más
részszére kerültek; a' gondolattal lévén: hogy ott
bátorságban lésznek; avvagy leg-alább késöbbre
kerülhetnek kézre. A' nyughatatlanságok', a' gyötrelmek'
bokrossági miátt, néki törödtek immár a' Szerencse'
törvéntelenséginek. Minden-napi kenyér a' türedelem vala.
[p 0356] Eszébe jutott Karikléának; midön az
Ellenséget még meszsziröl meg-látta: hogy viszsza térjenek,
és magokat ama' barlangba újra el-rejcsék. Ugyan-azért:
minek-utánna, a' Kerekdéket meg-kerülvén, annak
partjára érköztek; nagy hírtelenséggel a' csónakból ki
ugrott. Nyomába vala Teágenes. Valóban el-rejtötte
vólna magát; ha Teágenesnek gondolataival öszsze-nem-
ütközött vólna.
Mert: midön a' barlangba viszsza-akara
Karikléa szaladni; íme annak az ellenségnek egy része
a' szárazra ki-hágott. Mind erre osztán, mind amarra
szaladtak, és szorgalommal el-töttek, a'-mit kézre kaphattak.
Ezen méltatlanságokat gondolóra vévén emezek, magok között
veteködni kezdöttek.
. VII. Veteködésök.
TEÁGENES : Ugyan, kérlek, meddig futkosunk még a'
szerencsétlenségnek gonosz üldözésse elöl? Nincsenek-é
mindenkoron inunkban, akár merre fordúlunk? Meg-ne-vessük
tehát magunkat? és ellenök ne állyunk? hanem
aröszakjainknak szünet nélkül engedgyünk? Nem látod
talán: hogy egy ellenközö Istenség új csavargásokra
keszíthetött bennünket? Juttasd eszödbe a' régieket.
Tudhatod: Szám-ki-menetelünk után, miként lázította
ellenünk a' Zacinthusi Rablókat; most pedig a' tengöri
veszedelmeknél-is [p 0357] nagyobbakkal fenyeget. Nem régen
hadat indított Kerekdékünken; de, a' Haramjákkal
egygyütt, el-széjjesztötte az ellenségöt-is. Minket-is
elsöben fogjokká, az-után szabadokká téve. Elöbb szabad
szállást, és váratlan magánosságot engedött; motanában
[!] pedig ezeknek az új gyilkolóknak kezeikre kerít. Ijjen
malátákkal éltet tejjes életünkben. Úgy jádzattat
bennünket: mintha csupán a' Játék-szinbe viselnénk
szerepjeinket. - Mért nem hagygyuk félbe ezt a' hoszszú
darabot? Mért nem adgyuk-meg egyszer magunkat, hogy ki-
végezzenek? Talán arra várakozunk: hogy az irígy Istenség
arra bírja szívünket: hogy magunknak gyilkolói lögyünk.
KARIKLÉA : Ha mondásidat föl-vöszöm; vannak abban jók-
is, de vannak nem-jók-is, Ebböl az okból hejbe-nem-hagyhatok
mindeneket. A' Szerencsét ugyan méltán vádolhatod: mivel
annak kegyetlenségét eleget tapasztaltuk. De ki magát csupán
a' szerencsére bízza; annak dolgát nem dicsérhetöm; mivel
kerekével egygyütt forgandó. Mert: lehetünk-é, kérlek,
bizonosok abban: hogy, ha ezeknek körmeikre akadunk; tüstént
le-nyakalnak bennünket? Ama' Te mondottad Istenség lesz-é oly
kegyelemmel hozzánk: hogy kénjainknak hamar végét-szakaszsza?
Hát-ha inkább oly szolgálattal fenyeget, mely a' halálnál-
sis türhetetlenebb? Ezeknek a' Pogánoknak, ezeknek az
istentelenöknek [p 0358] bilincscseikben a' méltatlanokat
szenvedni, iszonyító büntetés. Ezt tehát: ha hatalmunkban
vagyon, el-kölletik kerülnünk. Édes raménünknek
köllemetös bé-tölttét abból-is várhattyuk: hogy mind-eddig
végetlenül bóldogtalanok nem vóltunk. Gyakran meg-esött (a'-
mint jól tudod): hogy ott-is szabadságba léptünk, holott a'
ki-szabadúlásnak semmi szikráját nem tapasztaltuk. Végtére:
tölled hallottam: hogy, noha az Istenekre néha
panaszolkodhatni; de Ök a' panaszokat nem örömest hallyák.
Az-után azt-is mondottad: hogy kéréssel, és alázatossággal
kölletik meg-engesztelni azokat, kik minálunk hatalmasabbak.
. VIII. Újjabb röttenés.
A' Szüznek elöbbeni
szavaival (mivel igen hathatósok vóltanak) meg-gyözettetött
Teágenes. Mint-ha valami alattomos erötöl
kénszeríttetött vólna; a' merre Karikléa ment,
mindenütt egyenesen utánna iparkodott.
Nem meszsze valának
immár ama' szerencsétlen Barlangtól; midön más valami nagy
Csapat (ugyan-csak az elöbbeni ellenségök közül) elejökbe
kereködött.
Igy tehát amazoktól-is, kik, éppen-akkor,
hátúljokra érköztek, úton-érettetvén; késöre vötték
észre: hogy körül-véve lögyenek. Ez a' történet nagyon
meg-változtatta kedvöket,
[p 0359] Minek-utánna körül-
vétettek; elsöben ugyan (mint-ha az Ellenségnek csoportját
számba-se-vönnék; és töllök éppen nem félnének): ezök
a' Fiatalok úgy töttették magokat. Azonn egy hejökben bátran
meg-állottanak.
Elég sokáig tartott ezen bátorságok. Még-
is végtére Karikléa (az ellenségnek villogó szemeit
el-nem-türhetvén) Teágenesnek közelébe szaladott:
hogy (ha meg-köllene-is-halnia) annak karjai között ontaná-ki
vérét, kit valósággal szeretött.