DUGONICS ANDRÁS: A' GYAPJAS VITÉZEK. MÁSADIK KÖNYV. 0396


HARMADIK RÉSZ.

Jázon a' Bikáknál.

Midön ezek itt alatt a' városban így történtenek, azomban Jázon, meg- gyözvén, a'-mint mondám, a' kegyetlen sziklákat, hogy magát ki-pihenhesse (mert valójában nagyon el-fáradott), le- tette Testjét a' kö-fal mellé, el-is nyújtódzott. Kevés ídö múlva fel-kele, és egyenessen a' Bikákhoz méne. Leg- is-leg-elsöben azt akarta tapasztalásba venni, ha igazak lennének-é azok, mellyeket tüzes lángjai felöl a' városban hallott.

Oh egek! mit cselekedtek; midön az Ellenséget Marsnak mezejére jönni látták! Látta, és tapasztalta Jázon, a' természetnek szabásai ellen, hogy fútták, hogy okádták mind orrokon, mind torkokon a' kékellö tüzeket! hogy töltötték-bé füsttel a' közel-lévö helyeket!

[p 0397] Még ugyan a' rostélyokon kivül nem valának, Jázon-is jól meszsze állot a' kegyetlenektöl; midön egyszeribe neki-rugaszkodtak, és a' rostélyokon ki-felé fútták a' lángokat. Jázon meg-kenve nem lévén, meg-érzette el-pörzsöllött ruhájának büzét. Ezt el-nem-türhetvén, el-méne elöllök; és, az oktatás szerént, mind szolga- ruhaját, mind pedig orczáját erössen meg-kente.

Illy szurtossan ujjabb merészséggel elejekbe állott. Láttad volna a' Bikák' fenyegetéseit! Jobb lábjokkal hasjokra hányták a' követseket. Köszörülni lattszattattak szarvjokat. Az egek-felé bögtek, mintha meg-akarnák Nemtúnt inteni, hogy a' gyapjúnak örizetére jöjjön. Azomban a' füstök föl-felé emelkedtek olly temérdek tekervényekkel, hogy, kik a' városból nézték, az egész várat meg- gyúlttnak lenni gondolták. Maga Jázon-is azt gondolá, hogy csupa villámlások, csupa menny-dörgések között forogna.

Ekkor a' Bikák éppen a' rostélyokhoz futottak. Tüzessen bánván lángjaikkal, azokat Jázonra okádták egyenes lövelléssel; 's minek-utánna nagyobb, és erössebb részét ki-fútták, mint ha az el-vesztegetetteket viszsza-kévánnák, 's-ujjakat-is szerezhetnének, magokat egy kevessé ki-pihenék.

Ellemben Jázon semmi nyugodalmat nem engede nékiek. Dorongok' hadarázasával, és [p 0398] nagy kövek' hagyitásával élesztette bennek a' dühösséget. Azon vólt, hogy a' tüzek okádásától meg-ne-szünnyenek. Azt gondolá, hogy, azok' el-enyiszttével, meg- vesztegetödne erejek-is, 's-könnyen meg-adnák magokat. Meg- se-csalatkozott gondolataiban.

Mert a' Bikák, soha békével le-nem-nyugodhatván, igen el-fáradtak, és, tova az ajtótól menvén, hogy kérödzniek, és így erejeket viszsza- vehetniek lehetne; a' földre telepedtek. Ismét nagyobb szorgalommal hadarászott Jázon. Nagy kiábálásával, 's- a' rostélyoknak kegyetlen verésével nagyobb lármákat indítván, ismétt meg-kente magát, és, hírtelen elejekbe állván, öket a' közelebb lévö csatára hínálta.

Fel- keltek nagy kölletlen amazok, és új tüzeket okádtak. De kevés idöt tölthettek az eröltetett lángolásban. Ismétt viszsza-tértek, és le-feküdtek. Ezt tapasztalván Jázon ('S-hogy a' nagy szorgalom soha ártalmas nem lehetne, jól tudván) ismétt meg-kente magát egészlen, és közelebb állott ellenségeihez.

De azok már szorgalmatlanabb módon viselték magokat. E' volt az oka: hogy Jázon, szinte vakmeröségre vetemedvén, az egygyiknek neki rugaszkodott, az-után mind-a'-kettönek egygyik-egygyik szarvát meg- kapván, a' járomhoz vitte. Két bárányokat nem lehetne szelídebbeknek [p 0399] mondani, mint ezek vóltak, midön a' járom elött meg-állapodtak.

NEGYEDIK RÉSZ.

Álmos a' Gyülésben.

Ezen tüzes viaskodásokban vala Jázon, midön több társai, a' Kiráyi Palotában lévén, Álmosnak dolgáról kérdezösködtek. El-jött a' Gyülekezetbe Medea, és Eritrea. Jelen vala immár Mopsus-is, kit a' Király (dolgainak el-végezttét hallván) maga hívatott a' Palotába.

Már ennek-elötte el-tökéllé magában Éta, hogy Álmosnak életét meg-nem-hagygya, nehogy ismétt tölle félni lehessen. Sött: ennek halála útán, a' Scithákra esend, és öket meg- hódoltattya. De (hogy ollyannak lenni ne láttszattasson, ki illy nagy dolgot maga hajtson végre, és minden ok nélkül) mind a' Tanácsnokoknak, mind a' Görögöknek itéletjeket meg- kévánta-hallani; mind-az-által nem egyebet tenni, mint a'-mit magában el-végezett.