CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: A' DUNA' NIMFÁJA. 0041


A MOTT egy Nyárfa' hívesében
A' fûzfa között
Találni a' sziget' mentében
Egy tiszta Közt.

Itt a' vad Faunok' irtoványi
Megtetszenek:
Az õsz Dunának szép leányi
Itt fördenek.

Gyakorta a' habok tapsolnak
Játékokon,
'S körûltök a' pintyek danolnak
A' bokrokon. -

[p 0042] Itt förde LILLA is magába,
S' az Istenek
Az égrõl e' barlangontskába
Lenéztenek.

A' szép halandó a' vizekbõl
A' gyepre szállt.
Bámúlja Zeusz a' fellegekbõl,
És felkiált:

"Haj, Istenek! melly szép Halandó
"Jön ott elõ,
"Mint a' midõn a' támadandó
"Nap mosdva jõ.

"Hószín vállán miként lebegnek
"Szeg fürtjei,
"Görögvén rólok a' vizeknek

"Sík gyöngyei.

"Csak egy hibát remek tagjába'
"Lelhetni é?

"Nem szebb e síma karja, lába,
"Mint Vénusé?

[p 0043] "Kár hogy nem nézhetünk szemére - - -
"De erre jõ -
"Melly szép!.. Most, most - Egek! Citére!
"Szebb nálad õ."

És nála minden szebbnek mondja
Az én Tüzem':
Csak Vulkán, a' Vénus' bolondja,
És Mómus nem. -