CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: A' DUNA' NIMFÁJA. 0041
A MOTT egy Nyárfa' hívesében
A' fûzfa között
Találni a' sziget' mentében
Egy tiszta Közt.
Itt a' vad
Faunok' irtoványi
Megtetszenek:
Az õsz Dunának szép
leányi
Itt fördenek.
Gyakorta a' habok tapsolnak
Játékokon,
'S körûltök a' pintyek danolnak
A' bokrokon.
-
[p 0042] Itt förde LILLA is magába,
S' az Istenek
Az
égrõl e' barlangontskába
Lenéztenek.
A' szép halandó
a' vizekbõl
A' gyepre szállt.
Bámúlja Zeusz a'
fellegekbõl,
És felkiált:
"Haj, Istenek! melly szép
Halandó
"Jön ott elõ,
"Mint a' midõn a' támadandó
"Nap mosdva jõ.
"Hószín vállán miként lebegnek
"Szeg
fürtjei,
"Görögvén rólok a' vizeknek
"Sík gyöngyei.
"Csak egy hibát remek tagjába'
"Lelhetni é?
"Nem
szebb e síma karja, lába,
"Mint Vénusé?
[p 0043] "Kár
hogy nem nézhetünk szemére - - -
"De erre jõ -
"Melly
szép!.. Most, most - Egek! Citére!
"Szebb nálad õ."
És
nála minden szebbnek mondja
Az én Tüzem':
Csak Vulkán,
a' Vénus' bolondja,
És Mómus nem. -
