CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: A' BÁTORTALAN SZERELMES. 0038


R EMÉNY 's kétség között epesztem
Édes kínok köztt magamat.
Most feltalálom, majd elvesztem
LILLÁT 's belsõ nyugalmamat.

Ha látom Õtet, felhevûlnek
Rabbá esett érzéseim;
Ha eltávozik, hanyatt dûlnek
Tornyodzó reménységeim.

Imádandó kegyes képének
Mindennap temjénezhetek:
De egy nyájas kis Istennének
Tekintetére reszketek.

[p 0039] Errõl bátprít, arról ijjeszt
A' tisztelet 's a' szerelem;
A' Sziv emel, az Ész lesijjeszt.
Óh csiklándozó gyötrelem! -

Lelke kegyes; ne negédjétõl
Ójjatok irgalmas Egek!
Szava nyájas; de egy Nem - jétõl,
Mint a' haláltól rettegek.

Szeme, mint élet' csillagzatja
Boldog napra hív engemet;
Mégis, mint a' Villám, meghatja,
És öszverázza szívemet.

Édes mézharmattal kecsegtet
A' nyíló rózsa ajjakán:
De, hátha még halált csepegtet
Szívemre, hogyha meg nem szán? -

Óh érttem teremtett Szép lélek,
Hogy szívem' ki nem önthetem!
Tõlled reménylek, tõlled félek:
Te rád van bízva életem.

[p 0040] Piros orczádnak rózsájára
Ámor új-új pecsétet nyom,
Hószín kebled' liliomára
Lehellte az én fátumom':

De, kit bélyegzett ki színedre?
Mék az a' boldog Valaki?
'S felõlem mit fuvallt melyedre? -
Halált vagy életet? - mondd ki!

De kíméllj, 's adj erõt szívemnek.
Ah! gyengér szólj sorsom felõl:
Mert, akármit végzesz fejemnek,
A' kín, vagy az öröm, meg- öl.