CSIKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁK 0116


Scena 3-tia.

A' követ a' kyrálynak végsõ akarattyát fel adván Tuardiusnak, egyebet nem veszen a durva feleletnél, azért fekete zás(z)lot, mely utólsó veszedelmének jele, hagy otton.

Tuardius Fejedelem; Radostus, Belli Dux, Postrokovius, Ephebus Tuardii, et Nuncius.

Tuardius. : Mint vagyon a' Sereg, Vezérek.

Radostus. : Két Lántsa, buzogány kinek kinek kezében, rivadnak a' Trombiták, Lobognak a' két fejû sasos zászlok, a' lovak nyeritéssel köszöntik a' Diadalmat, kapálnak mod nélkül, a' strucz tolluk kelemetes szellõvel ehyhitik az hév foroságot.

Postrokovius. : Az egész Tábor poroncsolatodot várja, Gyõzhetetlen Vezér.

Tuardius. : Akarom rendes állásokot, és vidám késségeket. Meg usztatom ma Bársony Paripámot a' Magyar vérben.

Radostus. : Majd el érkezik tõlle a' követ, már hirt adott iránta.

Tuardius. : Amint ide, ugy visza is bogarozhat, ha egyûl [p 0117] egygyig itt nem akarja fogát hadni, nem jut eszibe, hogy én világ gyõzõ eleimnek bajnokával bírok. Meg tanittom a' koborlo nemzetséget emberségre. Tart az ütkozõ erõtõl; felyebez alkujával a' békességnek, azért magossabban arányoz, hogy közepét tanálhassa. De nem akad olyan kápa vékony eszû félre, hogy véle szembékötösdit jáczodhassék; Sem oly le termet szivû fejedelemre, hogy süvegelve hajtson fejet néki. Más lélék teli Tuardius testét.

Radostus. : Csudálnáis az egész helység; még magais az magyarság porczogos nevetessel meg nevetne, ha mindenkor zõldellõ virágzo Orosz ország a' békesség meg szerzésében mostonság Lajos királyal meg egyezne

Ephebus Tuardii. : Gyõzhetetlen Vezér! a' Magyar követ meg akar udvarolni, két zászlot hordoz magával.

Tuardius. : [Nem tudom mire vélyem.] Szabad: de ne poroncsolyon.... meg látom a' Pogányt, ha olyan, amint irják.

Konkoli Nuncius. : Tuardi Felséges Hertzeg, téged a magyarok nagyai szépen üdvözlenek.

Tuardius. : Köszönet iránta; de mijót akar az üdvözlet?

Konkoli. : Ha szabad, el végzem rövid summával.

Tuardius. : Csak okkal s moddal.

Konkoli. : Mi magyar hazámban el szaporodván sok országokot el jártunk diadalmason. Fel forgattunk kemény roppantot városokot, ( Illeinél: Rómát. ) és hogy a' többit ne emlitsem, még azon barlangos szurdok ( elrejtett (Czuczor- Fogarassy: M.Nyt.Sz.III.342.l.). ) hideg köves havasokot is, a' hova a' madarak sem férnek, Herkulesként meg birtuk bajnoki erõnkel.

Tuardius. : Gondolnám nem küldettél Orosz ország Fejedelmével magadot csudáltatni: mit akars(z), süsd ki egy szoval.

Radostus. : Hiszem ugyan, nagy czifra dagály ez egy követtõl más határában. [p 0118]

Postrokovius. : Igen meszszünnen kezded a' pufadt kereskedést, ( Illeinél helyesen: kérkedést. ) hoszabra nyujtod, mint palosod érhetne.

Tuardius. : Mond el cikkelit hivatalodnak.

Konkoli. : [El mondom, de nem esik szájad izire.] most Orosz országnak tartományát ellépvén, nem akarjuk dulni pusztítani az országot.

Tuardius. : Nem is volna tanácsos csak még egy legyetis meg ölnötök.

Konkoli. : Hanem békességet kivánnánk, Ha szép szerrel meg Lehetne.

Tuardius. : Takarodgyatok ki határimból szép szerrel, csendesen és meg lesz a' békeség ( Illeinél: frigy. ) közöttünk, nem Bánom.

Konkoli. : Ehhez meg többecskétis kéván a' Magyar Tábor.

Tuardius. : Sõt ha ezt nem elégli; azt akarom, hogy fejenként kivetkezzetek a fegyverbõl és a fõ kapitányokot adgyátok kezembe zállogul. Más külömben tövöstõl le aprittatlak benneteket.

Konkoli. : Mü pedig az akarjunk; ( Illeinél: azt akarjuk. ) hogy add vissza a' tégedet nem illetõ jussát, országát kyrályunknak.

Tuardius. : Micsodát?....Poroncsolom, tegyétek le a' fegyvert; a' népnek színét ide idézd elõmbe....igen le bocsáttád bögyödöt, ha más valakinél kérkednél, mind azon herkules onokáinak vélhetne benneteket, nem vesztek engemet rá ezen ámitto dib, dáb maszlag beszéddel.

Konkoli. : Hát ily pattogva békéllünk, Tuardi! halyad én tõllem is azért elsõ s utolsó akaratomot: kezedben adgyuk a' fegyvert igen is, de térdet hajtasz véle Magyar Lajos király elõtt; ez a gyász lészen világos jele ennek.

Radostus. : Által nyargalok oldalán.

Tuardius.

Hagy békét, nyelve féltében jár esze hire nélkûl, a' kevély kérkedés, és esztelenség azon egy bomlot agy velõbõl szivárkoznak. [p 0119]

Konkoli. : Meg ne probáld, hogy a' nemzetek törvénye ellen csak egy ujjalis illess, mutasd meg vitézségedet annak idejében urad veszedelmekor. A mi pedig a többit nezi, Tuardi! én is poroncsolom, ted le a' fegyvert, fogj kezet, hajcs fejet a' Magyar koronának, add visza országát, melyet hite szegett dühüsséggel, keserves igával zaklacz törvénytelen, sajtold ki negédes szivednek dagályát, ugy bõvséges kegyelmét várhatod Magyar uradnak. Ezen zászloval kedveskedik, melyet ha meg vecz, érdemtelen; oh mely keserves kárára akaratodnak. Vedd el, ha életedet el nem akarod cseppenteni.

Tuardius. : Nem igy, nem, hanem kardal szoktam én meg békélleni. Meny ki szemem elõl: és tanuld meg a' követség dolgát, miként kellessen egy fejedelemmel alkudoznod, pántolodo ( kötödõ, akadékoskodó; Illei szövegébõl. ) Paraszt.

Konkoli. : Én itt nagyobb urat nem ismerek a' királynál; sem aki több emberséggel birjon. hegyke válaszodnak tulajdonisd, ha egyet kettõt botlottam a' békeségnek ajánlásában. De fogadom és nem szabok üdõt hezza, kemény számot addsz iránta. Jusson eszedbe a' Magyar név, miképpen retteg még a' pogány nemzetis elõtte, mikor meg szályuk.

Tuardius. : [Tehát csak meg birkozom a' körmös oroszlányokkal és meg mutatom, hogyon fojtya Tuardius hada az hercules fojtokot.] ( fajtákat; Illeinél fajtokat th. második sz. birtoknévmás. )

Konkoli. : Mégis hogy királyunknak kedvezõ kegyességét meg ismérjed, kedvedre engedi, hogy álasz magadnak a' két zászló közül. Vagy uradnak valyad a' magyarok királyát Isten után.

Tuardius. : [Hiszem nagy.]

Konkoli. : Vagy most általam tisztességes Pompával ad által a' Tábornak fejedet; mind sem ez után a' hohérnak markába.

Radostus. : Ily követed meg vezérünket.

Tuardius. : Meny ki szemem elõl mert....de mit kötözködöm ( Illeinél: kötõdgyem. ) [p 0120] az eszeveszettel .... készülyetek a' mészáeszékre, ez telyes Poroncsolatom, s el mehecz véle, amint jõttél, emberetelen.

Konkoli. : Én is ot leszek, vigyázz Tuardi: mer a gyászos éjnek elsõ feltetzése(kor) (Illeinél: holnapi hajnal elsõ hasattára. ) kardomon láttya fejedet az egész sereg. itt marad ez a gyász szomoru emlékezetre. (abit.)

Tuardius. : ....Legkisebb gondolatom is nagyobb ennél....Tugya meg a Gõgös, hogy dörgése éppen meg nem döbbenti szívemet. Akár mind boszonkodgyék, nem láttya meg Leopolisban tartandó gyõzedelmi pompáját Lajos király.

Scena 4-ta.

Midõn parádéra készitne Bebecus a' Vitézeket a' király elõtt, el érkezvén a' követ alatomban a' Város Tanácsátol, a' városiak nevével fel igiri á Várost, a' kiknek kegyességét igiri Lajos király.

Bebecus vez. : Márs hadak Istenének szentelt vitézei! Magyar nemzetünknek tûzzel vérrel buzgo bátor serege! pánczélos vitézeim! eddig szenvedet fáradságtokkal szerzet dicsõségtekhez ujabb dicsireteket toldani most vagyon most tágas mezõtök, kik ennek elõ3tte roppantott tartományoknak szélén hoszszán rivallattuk öröm trombitáit a' Gyõzedelemnek; háttal fordulyunk Tuardiusnak? Szégeny gyalázat. Tanulyon az esze veszet bajnoki erõktõl el rettegjen. Ah Bástyák, kõfalak, és sánczokhoz támasztotta ugyan minden ügyét, és diadalmát, tugya meg, hogy ma tömleczében zárattatván, ott éri tetézet gonosságának veszedelme. Ismérje meg kegyetlen haddal ellene dörgõ kyrályának engesztelhetetlen haragját, ha kegyes attyának kedvezõ akarattyát nem ismerte. Most azért minek élõttet meg szályuk az hitetlen, és néki rohanván a bástyának hadi ércz poharokbol süvöltõ Laptáink utat [p 0121] roncsanak a kõfalakon, elõre lesznek az hadi mesterség gyakorlásának diadalmat köszöntõ Játékjai....De ide érkezik maga a' kyrályis. No csak frissen: rendbe vitézek! ez hadi Pompás tisztelettel a' királyt örvendeztessük....Magyar ország szerencséjére vigyázo Lajos! hatalmas! kegyelmes! Tégedet õrzõ bajnokidban mi üdõnknek diszit, fentforgot dicsõségit õrizzd szerencsésen. Ébren talpon nagy hevseggel várja poroncsolatodot, hogy rá üssön a' Városra az egesz tábor.

Lajos. : Akarom rendes állásokot, és vidám késségeket, elõl hátul tehát el álván a' Várost bátor bizadalomra vidámulyon hevess szivetek. Iszonyatos szélvészek, füstös felhök csattogjanak pattogjanak bal részrõl, és sebes zugással zajjal dõlyön a' párt ütõ nemzetségre. Jobb részen a' városnak a' támentalan dandárak, öldöklõ kardok, dárdák, és más taglást, konczolást, halált nemzõ eszközök, már az eget hasogatván, már a földet rengetvén a' katzér nyeritések. Sip, dob, trombita harsogo hangja ontsák rakásra, düjtsék a' gyõzhetetlen Bástyákot, hajcsd bé szaporán biztoson királyátol el pártolt hiti szeget városba, dulyad, foszad, hánnyad, roncsad földig a' fene gõgös népet.

Ephebus. : Felséges király a Tanács követet küldöt; elõdbe kiván bocsáttatni.

Lajos. : Mit akar, kün maradhat; folytasd Bebecze az hadi Pompát.

Ephebus. : Elhittem, meg akarja Urát követni; illetlen balgatak cselekedete iránt.

Lajos. : Vétek volna a' Tanácstól, kivált midõn oly hatalmas gyõzhetetlen fejedelem szarvat ad néki, szines igiretekkel nehéz ugyan meg békélni a' roka farkal, mégis annyi mint az, be jöhet, ha meg adgya magát.

Legatus civis. : Feleséges kyrály! diadalmas nevednek dicsõsége ujabb meg ujabb sugarival vidámitsa széllyes e világot. Oltalmazzák a' hatalmas Istenek Mindenhato kezekkel Magyar és Orosz ország örömének felséges fejében az halhatatlan borostyán koszorut. Ez Gyõzhetetlen Herczeg! [p 0122] ezek a' tnácsnak ohajtási, melyekkel földig le borulván felséges lábaid elõtt tégedet hazája királyának, attyának nevével tisztel a' mai napon, soha semis szabott igazabb törvényt ennél. Remélvén, hogy méltó haragodnak közepetteis nem vetkeztél ki vétkes Roxiára ( Russiára. ) hajlot irgalmadból.

Lajos. : [Igen gyûlölöm vala eddig; már szivesen szánakodom rajta.]

Legatus civis. : Engeszteld reánk kérünk eddíg tapasztalt kegyességedet; Megunta Russia Tuardius dühösködõ kegyetlenségét, rettegik szilaj természetét, mint a hajokot törõ kõsziklákot, aki édes eledeidtõl reád szállot tagadhatatlan öröködöt el lépvén és minden igasságtól elfajdult erõszaknak dühödvén szertelen kegyetlenkedéssel, ragadozással, vérontással zaklattya. e felett sok némû szines kegyelmei ajándékinak sós árrát szabta, a' meg nyomorodott néptõl esztendõn ként sullyos adot. Ki akarja vetni nyakábol ezt az igát; ki akar vetkezni Tuardiusbol, egybe csatlott szivét, erejét, fegyverét melletted ellenne viszsza szegezni és részedre hajtani a' gyõzedelmet csalhatatlanul el végezte. nyitva tartván a' kapukot kész kézzel várja a' fõ Vezéreket, azt igiri, hogy kötve láttya meg ma Tuardius a' Magyar Tábort. Te Felséges Nagy király, ezen egybe kapcsolt akaratunkot meg ne vessed.

Lajos. : Ki szabtam volt meg vallom a' keserves üdõt, hogy ma tetézett boszumot ályam mostani boszonkodásotokon, Le ontattam volna falait házatoknak, kietlen pusztaságra juttattam volna az egézs várost, sulyos vasba tömleczbe szorittattam volna a' népet. De telyes mérgemet töltöm ma Tuardius telhetetlen dühüsségén. Le mondok már minden haragomról, sõt kivált kegyességgel folytatom hozzám csatlot hivségteket.

Legatus civis. : Ezerni ezer hálákot mondunk ezen tetézet kegyességedért, F. király, térdet hajtunk felséges szavának és míg élünk parancsolatként imádangyuk akaratodnak minden leg küssebb jeleit. [p 0123]

Lajos. : Mikor Le hanyatlik a' ragyogo nap a' hegyek tetejére, poroncsolom; készen Várjatok mikor el ályuk erõnkkel, fegyverünkel a Várost elõl, hátúl.