CSIKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁK 0097


Cosroas, Generales 3, Caoitanus, Heraclius.

Cosr. : Már kétzer oly erõssen bánék velem Heraclius, hogy egész el fonyadott kedvem. A királyi név nem engemet illet, héába tsatázám eddig, héába izadot homlokom a kard villogásoknak rendélésében. El nyom szintén utolyára a méreg ütötte Roma fejedelme.

Gen. Razatenes. : A földi háboru változik, mint tûndér, és mint a kotzkának, soha nem bizonyos perdûlése, most hozánk, most máshoz tsapja magát.

Gen. Salvatus. : Nem kel törõdnünk, hogy már kétzer meg verettünk, még sincs kezébe Heracliusnak se arany almája orszagunknak, se páltzája, se koronája. Csak melléd van mind az három szegeztetve.

Cosr. : Ugy vagyon, de majd ki pusztittatom belõlle, szégeny gyalázat.

Gen. Satius. : Ne had magadot meg tsufola ugyan vezérlésemben egyszer, mind azáltal szabad légyen meg szembe szállanom, üstököt vonok véle, tûzben vasban kész vagyok érted, jo királyom.

Cosr. : Ki nem tanulhatyátok fortélyát, az hol nem les, ottis tõrében merûllök.

Razatenes. : Nem nagy(on) tartok attol, ha most igy, másszor amugy ûzi a szerentsét és az elfut szines vágyodása elõt, ha õ tud egyegyet, énis kettõt. Sclopeto datur signum. Tormentis timpana clamant.

Cosr. : Minek jele a puskának roppanása? Mit hallok? Bõgnek az ágyuk, zörögnek a dobok, mi lehet ez? [p 0098]

Capitanus accedit celeriter. : Felséges Tsászár, ki szállot ellenséged, rukul a szernyû tábor.

Cosr. : Es ki az?

Capit. : Heraclius.

Cosr. : Im mely igen gonosz. Rajta, Razatenes, tsatázzál meg teis õvélle, ha valaha hivségedet hozzám kaptsoltad, most ély az üdõvel, mutasd meg szeretetedet.

Razatenes. : Kardra, lora katonák, erigy kapitány álitsátok rendbe a Vitézeket. Békesség néked, Cosroa, magamis megyek.

Cosr. : Vezérelyen a szerentse. (Clausa cortina fit conflictus ingens, interim aperto Heraclius Capitanum cum tribus sociis in captivitatem ducit, ceteri jacent.)

Heracl. : Kezembe adot az én teremtõ Uram, gonosz pogány, loduly rabságba.

Capit. : rabod vagyok meg vallom, de álj meg egy kevéssé. (sinit.) Fegyverre pajtásim. (arripiunt clavas.)

Heracl. : Nem semmi merészség ez, ragadgyátok fiaim! (excipiunt e manibus arma) Ismérjétek meg az igaz Isten erejét. Vigyétek õköt. (ducunt, finis)

Chorus. :

Keresztények, tudgyatok
az Ur Isten joságát,
szûntelen im látyátok
kegyes irgalmasságát.
Azért folyamodgyatok
hozzá, s õmeltoságát
igazán imádgyátok.

Mert ha ugy tselekeztek
testi ellenségtektõl
soha nem rettekhettek,
se lelki szélvészektõl.
A jokot kövessétek, s
a felséges Istentõl
bizony kegyelmet nyertek. [p 0099]

Actus 2-di (scena) 1-ma.

Cosroas Medarzem sui loco Regem constituit. Postea in tutissimam sui Regni Civitatem vadit.

Cosroas, Medarzes, Razatenes, Salvatus, Satius, Rictiovanus

Cosr. : Salvate, Satia, Razatenes! talám ellennem a pártos levet egybe szûrétek, hogy mindenkor gyõzedelmeskedik Heraclius.

Razatenes. : Oh Egek! micsuda bal itillettel vagyon felõllünk királyunk. Ah kedves fejedelmem, tapasztaltále valaha bennem holmit, mely tsak árnyékais lehetne a pártütésnek?

Satius. : Hát engemet hánszor küldöttél ellenséged ellen? tsak egyszeris üsmértéle hamisnak lenni?

Salvatus. : Jaj ki meg szomorodám! Ihol térdeimre esem elõtted, Gyõzhetetlen Király; vegyed hatalmas fegyveredet, vagdaly izenként inkább, hogysem töbször gyanisd hivségemet.

Cosroas arripit. : Hamar fel háborodék szivetek, kely fel elõllem, kedves vezérem, nincsen semmi a gyanoban, a szomoru hertelenség mondata holmit. Engedgyetek meg nékem.

Razatenes. : Oh koronás Hertzeg! hiv szolgáid vagyunk.

Cosr. : Szegény fejem! mely nagy háboru, mely kimondhatatlan szivbeli szorongatások mardosnak engem, magatok látyátok, érdemes vezérim, lassan, lassan nem tsak vitézim, hanem életemtõlis meg foszt Heraclius.

Rictiovanus. : Távol legyen, nem fér a' te hozzád, ha tanátsommal élsz.

Cosr. : A vizben halo még a' habhoz is kap, mit mondhatz jovamra, eljárok benne.

Rictiovanus. : Ugy itilem! hogy egyik fiadnak ad által királyi hatalmadot, kiis õrizze országodot, magad pedig meltoztassál leg erõssebb, és bátorságosb helyet választani Persiában, miglen ellenségidtõl semmit nem tarthatz.

Cosr. : Ér valamit tanátsod, meg is probálom, de valyon melyik fiamot gondolod a tisztségnek elviselésében helyesebbnek lenni? [p 0100]

Rictiovanus. : Medárzest, mert Siroes olyan, mintha nemis királyi vérbõl szûletet volna.

Cosr. : Önnön magamnak se tetzik Siroes, nagyobb fiam, tsak olybá szemlélem, mint mostoha gyermekemet. mit ezekre Razatenes?

Razatenes. : Inkább állok Medárzes Hertzeg mellé.

Cosr. : Legyen ugy tehát. Salvate, Satie, Medarzes jõjõn szaporán, hire nélkûl mind az által Siroesnek. (vocant eum.) Jer szûlöttem, fogjad királyi sceptrumomat. (tradit.) Viselyed felséges koronámot, legyen hatalmad Persiába, mint nékem, igazgasd az országot. Viseld gongyát hadi embereidnek. Õrizd édes atyádot. Üdvöz légy, Persa királya. (osculat.)

Razatenes. : Miis térdet hajtván elõtted, kiványnyuk, ély mind örökké.

Cosr. : Én, fiam, el mégyek a bátorságosb városba Seleutziába tudni illik, te légy szerencsés országlásodban.

Medarzes. : Köszönöm, szivem atyám, érdemtelen fiu, lábaid tsokolom. (facit.)

Cosr. : Ály fel, járj igazán tisztedben. (Finis.)