CSIKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁK 0072
4-tus.
Ki akar forgatni minden örökünkbõl,
de
kérlek mellettünk légy telyes szivedbõl.
Jacoponus. :
Semmit ne félyetek mert énis veletek
fel kötöm kardomot s
lészek mellettetek,
csak tiis én velem jol vitézkedgyetek,
éjel nappal ebren s fegyverbe legyetek.
Amint vettem észre
utánnam bujdosik,
erdõkön mezõkön nagyon leseskedik.
Azért ha valahol hozzám közél érzem,
mingyárást
tinéktek õtöt hiré tészem.
De minek elõtte fel tet
szándékunkot,
véghez vigyük szükség egy kis mulatságot,
tennünk egy más közöt nyájos barátságot,
hogy igy
nagyob szível vegyünk bátorságot.
5-tus. : Hogy tehát
vigabban tölcsük napjainkot,
mennyü(n)k és járjuk el a
nagy korcsomákot,
ottan külömb külömb féle musikákot,
inditsunk és tegyünk drága mulatságot.
Jacoponus. :
Nem bánom sõt ugyan kivánkozik lelkem,
torkamis meg szárot
nyálom alig nyelem. [p 0073]
Scena 6-ta.
Pastor ovem
quaerens perditam reperit inter latrones a quibus occiditur.
Pastor. : A mely sok ideje hogy már fáradozok,
el
veszet juhocskám utánnad utazok,
valyon reád egyszer már
mikor tanálok,
hol vagy hol vagy kérlek imé majd el állok.
Jere hozzám mert még kész irgalmasságom,
térj
üdvösségedre nézed fárotságom,
ne vesd meg malasztom és
ily nagy joságom.
látod hogy te hozád mely nagy buzgoságom.
Mert jaj lesz életed ha fel nem tanálak,
kegyes
malasztimmal ha egyszer el hagylak,
itilõ székemhez azonnal
czitállak,
és az örök tûzre akkor le taszitlak.
Mégis
továb megyek ha fel kaphatnálak,
még veszedelmedbõl most
ki ragadnálak.
Reperit inter latrones. : S hát itt vagy
juhocskám enyire távoztál,
miért pásztorodtol ily messze
bujdostál.
Jere had vegyelek kegyes válloimra,
a
tõb juhaimhoz had vigyelek vissza.
Jacoponus. : Ki vagy
nem üsmérlek soha nem láttalak,
soha pásztoromnak nemis
vallottalak,
meny dolgodra innen mert majd arczul csaplak.
