BORNEMISZSZA JÁNOS: SZOMORU JÁTÉ IGAZ HITÉT MEG- VETÕ LÉLEKNEK SZABADOS ÉLETE. 0015


Henley. : Melly váratlan tõrténet! mit láték? el-tett tzélom, boszszú-állásom, - mind oda vannak, oh szerentsétlen; - (viszsza tekintvén) gyere velem.

Vidston. : Kõvetlek Uram, de bátorkodgyam-é ez hirtelen meg-változásodnak oát tudakozni?

Henley. : Isméred-é ezen jõvevényt, az ki most éppen olly hirtelen mellettûnk el-méne?

Vidston. : Ugy tetzik, mintha valahunt láttam volna. [p 0016]

Henley. : Nem hibázol, Granvill ez, az mellyel Londonban Klerdon által meg-ismérkedtem.

Vidston. : És az õ jelen-léte benned illy hirtelen való változást okozhat?

Henley. : Ez nékem leg-ellenkezõbb tõrténetem, melly az én boszszú állásra fel-serkent szivemnek vágyódását bûnteti, és gátollya. Ismérsz-é Vidston? ismérjed tehát szivemet, rongálo emésztésemet-is; tudd meg titkomot. - Tudod, hogy Klerdónnal mint az barátságnak kõtele, mint pediglen hátunknak atyafisága õszve kõtõtt vala, 's ugyan ez az õszve kaptsolás kõzõttûnk irigységet okozza: mert Klerdonnak maga-nyájas viselése, nemes indúlattya, mindenek elõtt tekéntetet, mindenek elõtt betsûlttet okoztak, mindnyájon igan Kereszténynek, igaz emberne õtet nevezték, -- és az által Barátyáit homályositotta, felejdékenységbe tette; 's tsak annyiban, mint Klerdon Barátyait ismértette; Fel-fuvalkodék azért irigységem, el- mérgesedék annyival-is ankább, hogy véle egy hivatalt kervén, néki reménység, nékem még az sem adaték, de utollyára irigységem dûhõsségre fakada, mint ketten szépséggel, 's erkõltsel tûndõlõ Granvillat kedvelleni [p 0017] kezdvén, ez-is Klerdont betsûllé, 's engemet meg-vetvén, néki szivét igiré.

Vídston. : Klerdon a' te szeretõ társad? náladnál abban szerentsésebb, 's Klerdon még-is él?

Henley. : Tsudálkozol! az illyen kõzõnséges, és tsekély boszszú-állás elõttem nem betses, mi haszna ha Klerdont meg-õltem volna, bûntetése tsak egy szempillantásig tartó lett volna. De iszszonyabb, tartósabb, érzékenyebb bûntetés táplállya reménységem. El-tõéllettem magamban, hogy ugyan azon fényes elõ-meneteleitõl, ditsiretes erkõltseitõl, mellyek által meg-elõzõtt, õtet meg-fogom fosztani, le szállitani fel-magasztaltatott ditsõsségének poltzáról, leg-gyalázatosabb, és vakmerõbb, és ha lehet iszszonyú gaz életre vezérleni. -- Oh! melly boszszu- állásomat hizlaló gondolatok ezek.

Vidston. : Az tétetést itten segitségûl hivám, az halálos ellenséget egy kedves Barátyának õltõztetém, elsõ igyekezetem vala az hithez való szeretetét meg-gyengitteni, mert addig véle az erkõltstelenségeket meg-nem esmértethetém; sok kissebb tselekedetekre, mellyek néki tetzeni láttatnak, és az mellyeket vallása bûntetne, õtet ingerlettem, és ez által benn titkos vallásának elunását [p 0018] okoztam; hogy az kõzséggel egyenlõképpen gondolkodnék, alatsonságna álitottam, és ekképpen szabados életûnek, és hit nélkûl valónak tévén, gyõzedelmemet meg-nyerém; -- hijában gondolkodik meg-bomlott hitének mostani állapottyáról, mert véterõl vétekre ingerelvén leg-nagyobb védelmezési-is el- lankadának, mindenféle zabolátlan tékozlásokban-is el- merûlvén, félelmes szûkõlkõdésre jutatám, 's ez által Attya javaiból, a' ki fia szeretetiért mindenét reá fel ajánlá sok szép pénzit õ általa ki-fatsartatám: õtet jó Baráttyától Granviltól, kedves szeretõitõl Amáliától el-választám, 's vélek õszve-háboritám; utolyára adosságinak terhei kénszeriték szegény szerentsétlen vén Atyánák végsõ jovait el-rabolván Londont el-hagyni; 's velem egyûtt Angliának ezen végsõ helyeire jönni. -- De mit tapasztalok? te reszketz, 's szinyedet változtatod, tekéntetedbõl únalom, és bámulás látzik, féle be meg-tsalatkozám: o! az kõzséggel egyenlõ itiletû! vigyáz, hogy bátortalanságod árulónak ne tégyen, és féltsed életedet.

Vidston. : Ugyan gondolhatod? ---

Henley. : Távozzál valaki felém siet; ha egyedûl lészek, gyere viszszá.