BÍRÓ MÁRTON: FRAGMENTUM REGNORUM, ORSZÁGOKNAK ERÕSSÉGE. [0363]


Te Péter vagy, és e' kõ szálon fogom épétteni, az én Annya-Szent-Egyházamat, és a' Pokolnak kapui erõt nem vesznek rajta.

Az el-tévelyedhetetlen igaz út, melly a' Mennyei bódogságnak hazájában vezet Via, Veritas, & vita, a' meg nem csaható, sem meg nem csalattatható igasság, a' kinél az õrõk életnek igéi vannak; és õnnõn maga az éet, a' ki az õvéit magában részeséti, és halhatatlanságban õltõzteti, az Isten Ember az Ur JEsus Kristus, az õ õrõkõs állandósággal, és éppen világ végezetéig való tántorodhatatlansággal meg- erõssittetett, mert kõsziklára épéttetett, HázánaK a' vitézkedõ Annya-Szent-Egyháznak, déli nap-fenynél világosban fénylõ nyilván való láthatóságát, és látható nyilván valóságát szemeink eleiben karván terjeszteni, azt mondgya: Nmeo [!] accendit lucernam, & ponit eam sub modio. Senki, ugy monda' ki, gyertyát gyújt, azt rejtekben nem teszi, sem a' véka alá, hanem a' gyertya-tartóra, hogy a' kik bé mennek, lássák a' viágosságot. És hogy tovább ennek kõsziklás erõs állandóságát, és nyilván valóságát-is még világosban jelentené, azt hol Columna, & firmamentum veritatis, igasság oszlopának, és tamaszszának nevezi az irás: hol pedig Civitas supra montem posita, a' hegyre helyheztetett Várasnak. Akarván ezzel jelentenii, hogy valéamint a' gyertya-tartóra fel-tétetett égõ gyertya, nyilván való, és világositó, a' magos kõ oszlop, és tamasz: a' kõsziklás magos hegyen épéttetett várass, lácztaos rõs, és allandó, ugy az igaz kõsziklán Petra autem erat Christus, a' Kristuson épéttetett ház avagy váras, a' vitézkedõ Annya-Szent-Egyház és annak meg-õdhetetlen ûdvõsséges Szent tudománya, ragyagó fényes csillámlással az egész világon tûndõklõ, laczatos erõs, állandó, õrõkkõs, meg-tántorodhatatlan, és a' Pokolnak kapui ellen-is gyõzedelmeskedõ. Enek ragyagó láczatos fényességérûl mondotta [p [036] 4] vóltKirályi Proeta Szent Dávid-is: In Sole posuit tabernaculum suum. Az Ur Isten, ugy mond, a' napban helyheztette az õ sátorát. Az az, a' mint Szent Agoston magyarázza: In manifestatione posuit Ecclesiam suam, non inocculto. [!] A' ki-nyilatkoztatásban, a' fényességben helyheztette az Ur Isten az õ Annya-Szent-Egyházát, és nem az alatomban, avagy titkon való rejtegetésben, vagy setétes homályban. Es ugyan azon okbúl soha nem olvassuk, hogy az igasságnak Mestere a' Kristus valamikor alattomban, titkos rejtekben, vagy setétben praedikallott, vagy tanitott vólna.

Tanitván egykor édes ûdvõzittõnk az Isten igéjének halgatására õszve tódult sereget, a' tõbbi kõzõtt igen szép hasonlatosságot mondott nékik, úgy hogy a' mint Szent Máté Evangélista bizonittya, ugyan csudálkozva, és nagy álmélkodással csudálkoztak az õ bõlcsességén, és tudományán; monda azért nékik: Minden, ugy mond, a' ki az én igeimet hallya, és meg- cselekeszi azokat, hasonlittatik egy bõlcs Emberhez, a' ki az õ házát egy kõsziklán épétette, és noha igen sûrû, nagy zápor essõ lévén a' vizeknek õzõnnyei meg-indultak, és reá omlottak; a' sebes veszedelmes forgó szelek futtak, és arra a' házra rohontak, de ugyan még-is le nem dõlt az a' ház, mert kõsziklán vólt fundálva. És viszontag ellenben, ugy mond tovább a' Kristus: Minden a' ki az én igéimet hallya, és meg nem cselekeszi azokat, hasonlittatik egy bolond emberhez, a' ki a' házát õvényen épétette, azomban essõ lévén, a' vizek reá jõttek, a' szelek futtak, arra a' házra rohantak, és le-dûlt, és nagy vólt a' romlása.

Itten a' fõllyebb elõl hozott czikkelyek szerént, és a' Szent Atyáknak egyenlõ értelme szerént ezen a' kõsziklán épéttetett házon értetik a' vitézkedõ Annya-Szent-Egyház, az egyedûl ûdvõzéthetõ Romai Catholica hit, és annak ûdvõsséges Szent tudománnya. A' õvényen épittetett házon pedig értetnek, mindgyárt a' Kristusnak oskolájátúl fogva kezdõdõtt, és attul el-szakadott Eretnekségek, és tévelygések. Mellyekrûl Szent Agoston magyarázván ama Szent Dávid szavait: Ad nihilum devenient, tanquam aqua decurrens. Semmivé lesznek, mint a' folyó viz, azt mondgya: (2 ... ] Meg ne rettentsenek benneteket Attyámfiai némelly folyó vizek, mellyek Patakoknak neveztetnek, mert ezek csak hó és téli essõ vizbûl, záporbul szaporodnak. Ezek a' Patakok fel-dagadnak ugyan gyakran, és a' vizeknek záporival megtelnek, de semmit ne fellyetek, mert alig kezdik szaporodásokat, azonnal mingyárt meg-indulnak, nagy zugással, hirtelen , igen sietve, nagy tóldulással el-mennek, hamar el-folynak, és el-fogynak. Sok eretnekségek meg-hóltak immár, ugy mond; Cucurrerunt in rivis suis, decurrerunt, siccati sunt rivi, vix eorum memoria reperitur. Folytak, folytak, és ugyan nagy zúgással, s' õszve tóldulással-is folytak ezek a' vizek, és az õ szûk patakjokon hirtelen sietséggel, sebessen, egészlen el-is folytak, [p [036] 5] ugy annyira, hogy már moston számtalan tévelygéseknek még emlékezetek sincsen, sõt még a' neveket sem tudgyuk. Igen csekély, erõtlen gyenge fundamentomon, mert csak fõvényen fundáltatott, és épéttetett Házak, vagy-is inkább kunyhók, és viskók valána mind ezek.

De ugy tetzik, hogy némely most nem régen ujjonnan fundáltatott Czéhbéli Kõmives Mester Emberek mutogatván ágyékokra õvedzett Kõmives kõtényeket, és mész-merõ kanalokat, mint mesterségeknek fõ czimereit, erõssen protestálnak e' beszéd ellen, és azt mondgyá: Hogy jollehet ugyan soha senki az egy kõzõnséges Romai Anya-szent-egyházon kivûl még nem épéthetett õrõkks állandósággal meg- maradandó házat, õk mind azon által meg-akarják mutatni mesterségeet, és olly láczatós, olly magos várast, olly magos tornyos házat akarnak épiteni, hogy mint régenten a' viz-õzõn után a' Senaár mezejében még sokasodott Adámnak fiai igyekeznének, az õ épûlettyeknek teteje éppen az eget érje.

Ne tévelyegjetek, meg ne vesztegettessetek, jó kõmivesek, igen magos épûletre igyekeztek, holott rosz fundamentumot tettetek; Bizonnyára Babel tornyát, melly annyit tészen mind Confusio õszve zavarás, Babel tornyát épitetek, az az magatok kõzt, és magatonak zurzavart s' veszedelmet szereztek. Itten bé-jelentvén ezen kõmivesek magokat.

Már azt kérdezem: Ki vólt elsõ kezdõje és fundálója? vagy kicsoda most ezen uj kõmives mesterségnek fõ Czék Mestere? Micsoda Articulussai, ágazati vannak? avagy azok i által approbáltattak? és erõsittettek-meg? Azt mondgyák? Hogy õk Frei-Maurerek, magyarúl, Szabad Kõmivesek, mert az õ mesterségek igen szabados, és szabadnak-is neveztetik, mind azért mert ebben a' Gyûlekezetben, ebben a' Társaságban a' Religiónak, avagy hitnek, minden kûlõmbsége nélkûl, már az akár Catholicus Pápista, akár Lutheránus, vagy Kavinista, akár Szent Háromság Tagadó, vagy Athaeista, Anabaptista, vagy Pietista, sõt hitetlen Zsidó, Pogány Tõrõk, vagy akár melly más hitû és Religióbéli legyen-is, szabadon bé-vétetik. Hanem az leg-nagyobb fundamentoma, és kõnnyûsége ezen Kõmíves Mesterségnek, hogy itt nem lehet inaskodni, nem szabad inasnak enni, és inaskodván a' Mesterséget tanulni, vagy csa abbúl valamit-is meg-sajdéttani, mert szõrnyû nagy kin, bûntetés aatt senkinek nem szabad ki-nyilatkoztatni ezen Társaságna Articulussait, hanem mihent bé-áll ezen Társaságban minden inaskodás, minden tanulás és experientia nélkûl azonna kész fõ Mesterré lészen.

Mind pedig tovább azért neveztetik ezen Kõmivesség szabadnak, mert õ minden féle hitbûl és Religióbúl, a' mit akarnak, a' mi teczik, vagy a' mit jónak és helyesne itélnek, mindeneket szabadon hihetnek. Hanem ugyan csa leg-nagyobb titka, és fundamentoma ezen Társaságrúl, és agazatirúl, a' mint csak most emitém, nagy kin, és emény bûntetés alatt soha senkinek semmit, [p [036] 6] ki ne nyilatkoztassanak. És ennek nagyobb bizonyságára a' Czéh Gyûlést-is, avagy egyûtt vaó társaságot bé-zárt ajtókka titkon setétben szokták tartani.

Oh setétségnek Fiai, mit vakoskottok? oh balgatagok és késedelmes szivûek a' hitelre! Nem veszitek-é eszre, melly rosz, mely gyõnge, erõtlen tiszta sõvény fundamentomon épitetek, ihol majd a' nyakatokban szakad, majd ott nyom, ott õ a' rosz fundamentomra tett épûlet. Nem tudgyátok-é, hogy a' mint fellyebb emléttém In Sole posuit tabernaculum suum. Az Isten a' napban helyheztett az õ sátorát, az az In manifestatione posuit Ecclesiam suam, non in occulto. Az Ur Isten a' kinyilatkoztatásban, és nem az alattomban, vagy titkon való rejtekes, vagy setétes homályban helyheztette az õ Annya- Szent-Egyházát. Bizonyára nagy kétség, és gyanóság alá vadnak vetve ezek a' ti kõmívességteknek ágazati, igen kétsségesek Articuussai, mivel a' mint maga a' Kristus szól Szent Jánosná: Minden, a' ki gonoszúl cselekszik, odit lucem, gyûlõli a' világosságot, és nem jõ a' világosságra, hogy meg ne fedessenek az õ cselekedeti: A' kipedig igasságot cselekeszik, venit in lucem, ) világosságra jõ, ut manifestentur opera ejus, hogy ki- nyilatkoztassanak az õ cselekedeti, hogy Istenben lõttek.

Már én itt tovább, mivel ugy-is igyekezetemen kivûl vagyon, ezen kõmivesek Társaságána dolgait nem vitatom, hanem e' felõl Sz. János Evangelistátúl értekezven válaszúl azon Sz. Evangelistának Izenetét mondom nékik. Haec est annunciatio, quam audivimus ab ipso, & annunciamus vobis. Hallyátok ti szabad kõmivesek az izenetet: Ez az izenet: mellyet hallotunk onnon magátúl az Istentûl, és néktek hirdetûnk, hogy az Isten világosság, és õ benne nincs semmi setétség, ha azt ondgyuk, hogy Társaságunk vagyon vele, és még-is homályban, setétségben járunk, mentimur, hazudunk, és igasságot nem cselekeszûnk, ha pedig világosságban járunk, mint õ-is világosságban vagyon, igen-is társaságunk vagyon egymással, és a' JEsus Kristus az õ Fiának vére meg-tisztit minket minden bûnbûl. Ez a' Szent János izenete szórúl szóra.

Ti azomban mennyei fényétûl meg-világosittatott igasságban, és Isteni világosságban járó eleven kõsziklán épittetett Istennek Templomi jelen lévõ Keresztény lelkek, emellyétek-fel szemeiteket a' látásra, készitséte-el fûleiteket a' hallásra, és miglen én meg- mutogatom a' fõldi országoknak, Birodalmaknak, és Hatalmassgoknak tágos nagy roppant épûletit, és ennek kõsziklás erõs, állandó õrõkkõs és meg- mozdíthatatlan fundamentumát, hogy tudni illik, micsoda fundamentomon legyene az országok és országlók õrõkkõssek, és allándók, legyetek szokott csendes hagatásban.

E' világ hivságos és árnyék módgyára csak hamar el-enyészendõ Birodalmának jõvendõbéli állapottyárúl gondolkodván Nabugodonosor Király, midõn illyetin nyughatatlankodva a' szorgalmatos gondolkozásokban méllyebben ereszkedett vólna, imé egykor álmában meg-jelenté az Ur Isten, az õ országának, és Birodalmának léendõ dolgait; [p [036] 7] Mind ezeknek ki- nyilatkoztatására titkos példázatban álmában mutata az Ur Isten néki egy rettenetes ábrázatu igenn magos álló képet, a' melly képnek a' feje jeles finom aranybúl vala, a' mellye, és karjai ezûstbûl, a' hasa és tomporái rézbûl, a' lába szárai vasbúl, némelly resze pedig cserépbûl. Azomban abscissus est lapis de monte sine manibus, & percussit statuam in pedibus ejus ferreis & sictilibus, & comminuit eos. Ki-vágaték egy kõ a' hegybûl kéz nélkûl, le-hengerede, és meg- ûté annak a' képnek vas és cserép lábait, és le- dûlvén, le-romolván az a' kép, abban egyenlõképpen mind a' réz, mind az ezûsz, mind pedig az arany õszve rontattak, õszve-tõrettettek, s' ollyanokká lõttek, mint a' pazdorja: Az a' kõ pedig, melly meg-ûtõtte, és igy õszve rontotta azt a' képet, Factus est mond magnus, & implevit universam terram. Nagy hegygyé lõn, és bé-tõlté az egész fõldet.

Oh melly igen nagy kár, hogy illy gyõngye, illy erõtlen fundamentomon, mert csak cserép lábakon áll ez a' drága kép! Imé minémû még a' kõrmõczi aranynál-is finammabb jeles jó aranybúl van ennek a' feje, minémû szép és erõs tompak, sõt tompaknál-is szebb és erõsbb sárga réz a' hasa, és tomporái, minémû kemény ringiai vas a' lába szárai, és mind ezek melly szép mesterséggel ki-vanna ábrázalva, melly ekessen, és erõssen õszve vanna foglalva, ugy hogy ezeket látván, mást, a' gyõnyõrkõdtetp drágalátos, szépségnél, és õrõkkõs álandóságnál nem lehetne reménleni; De mind ezek oh melly vesznedõk, romlandók, s' majd majd pazdorjává, porrá, sõt semmivé léendõ a' sár és fõvény fundamentomon, a' tõredékeny gyarló, és erõtlen cserép lábaon. Mit jelentenek mind ezek? bizonyára valamelly Titok lehet mind ezeknek példázattyában.

Igen dicsõséges gyõzedelmes, és hatalmas Király vala ez a' Nabukodonosor, ugy annyira, hogy ez mingyárt országána, és országlásának elsõ esztendejében Jerusalem várossát jó erõs, mérész szives, feles gyalog és lóvas katonákkal meg-szalván, és vitatván, azt csak hamar felverte, õnnõn magát Joakim KIrályt el-fogván rabjává tette, meg-kõtõztette, és igy mind õtet, s' mind Daniel Profetát Társaival edgyûtt mint foglyokat Babyloniába vitte. Azomban Joákim Király illy nagy szorongatási kõzõtt magán semmiképpen nem segithetvén, magát és országát adó fizetõvé tõtte, jobbágyságra kõtelezte, és illyen forman Nabugodonosor õtet orszagban viszsza eresztett.

Az után országlásának nyolczadik esztendejében, azon kõzben Joákim Király meg-pihenvén, hatalmában erõsõdvén, és ismég elene pártot ûtvén, ezen Joakimot ismég meg gyõzte, még-is õlte, és helyében az õ fiát Joákint a' Királyi székben helyheztette. De itt-is attúl tartván ne talamtán Joákin-is az õ Attyát Joákimot a' part-ûtésben kõvesse, és meg az Attya halálát-is meg-boszullya, ezt-is meg-õlettette, és helyében Kiralyna Sedeciást tette.