BETHLENI BETHLEN KATA, GRÓNÕ: IRÁSAI ÉS LEVELEZÉSE. 0061


. CXXVIII.

Mind ezeken által menvén azt gondolom vala, hogy Nyúgodalmat találok magamnak, és Házamnál ülvén tsendességben lészen lakásom; de igen másképen fordúla az állapot. Mert a' Törökkel valóó Hadakozás kezdödvén, a' Pogányoknak bé-ütésektöl való félelemnek miatta, Szebenbe kelletett únalmason Idömet töltenem, azon Esztendöben sok kedvetlenségekkel rajtam lévén a' kínos Negyed-napi Hideg-lelés-is.

. CXXIX.

Következék osztan az MDCCXXXVIII. siralmas Esztendö; melly az egész Országnak-is, de kivált az igaz Reformatus Embereknek, felette keserves vólt. Mert Pestis lévén helyböl helybe kergette az Embereket, a' Pogányoktól való félelemnek miatta pedig meszsze távozni a' Váraktól nem lehetett. Nékem-is Sorostélyji Jószágomban a' Pestis el-kezdetvén, Szebenbe kénszeritettem lakni a' Pogányoktól való félelem miatt.

. CXXX.  Mind ezeket a' Nyomorúságokat igen meg- nevelé az után egy nehány Fö Embereknek keserves Rabság alá való rekesztetések. Mert az akkori Commendérozó Generális' Parantsolatjából, ki-is vólt LOBKOVVITS HERTZEG, el-fogák kedves Testvér Bátyámat GÓF BETHLEN SÁMUELt, úgy szintén BÁRÓ LÁZÁR JÁNOS, RÉDEI FERENTZ, REDEI LÁSZLO, TOLDALAGI MIHALY, TOROTZKAI 'SIGMOND URakat, és az akkori Református Püspököt SZIGETI ISTVÁNt, 's az egyik Enyedi PROFESSORt DOKTOR BOROSNYAI N. 'SIGMONDot. Melly Rabság alá vettetésnek senki okát nem tudván, [p 0062] szerzett igen nagy rámülést. Igen keményen tartattak-is egy nehány Hónapok alatt a' Várakban, Szebenben, Károly-Várt, Déván, Besztertzén, úgy-hogy a' Hozzá-tartozóik feléjek sem botsátattak. Keserves Napok vóltak ezek, mikor még azt sem lehetett kérdezni: Miért vagynak fogva? Ki Atyjafiával, ki jó-akarójával együtt lévén Könyvhúllatással tötötte idejét, 's mikor el-váltak, nem tudták látják-é többször egymást, vagy pedig ök-is Fogságra vettetnek; mint-hogy mind Ejtszakán többire Ágyokban fogták-el a' feljebb említett Urakat-is. Szemlélvén azt-is, hogy mind Réformátusokat fogtak-el, mit lehetett egyebet gondolni, hanem azt hogy a' Vallásért való Háborúságnak, a' minémü vólt LEOPOLDUS' idejében-is kezdete. Mellyet tsekély Elmém szerént most-is annak tartok; de hogy az tovább nem ment, kell túlajdonitani az ISTEN' Irgalmasságának. Forditson-el az ISTEN a' mi Földünkröl illy keserves Napokat.

. CXXXI.

Szebenben-is a' Pestis el-kezdödvén, a' Nyomorúságok, Félelmek, azzal-is öregbülének; mert a' Pestis magában-is kemény Itélete az ISTENnek, de azt az Emberek' gonoszságok és kegyetlenségek annál nehezebbekké tévék, úgy-hogy h tsak valakinek Feje fájt-is, nem mérte mondani: Mert ha Tseléd vólt, azt a' Lázárétbe vitték, ott pedig úgy bántak véle, hogy mikor oda bé- tették, már félig ijedtében el-hólt: ha pedig ollyas Ember, azt Szállására bé-rekesztették. Ki távozni pedig a' Pogányoktól való élelem nem engedte. Itt-is az ISTEN' olly tsúdálatos Gondviselését mutatá-meg hozám, hogy lévén az Én Szállásomon JO'SIKA ÁGNES Aszszony, kedvet [!] Testvér ogoly Atyámfiának BETHLEN SAMUEL Uramnak Felesége, egy Kotsissa meg-betegszik, kit mindjárt Bonyhára ki-küldöttünk, meg-is hólt más Nap hogy oda érkezett. Az Irgalmas ISTEN nékünk kedvezett, a' Tselédeink közzül több illyen Navalyában nem esett, ezt-is késöre tudtuk-meg hogy mi Navalyája vólt.

[p 0063] . CXXXII.

El-hatalmazván a' Pestis, a' Hertzeg és a' Gubernium Disznódra költöztek; meg-engedték azt-is, hogy a' kinek tetszik menyjen-ki Szebenböl. Én-is nagy keserves Szvel onnét ki-mentem, ott hagyván a' Pestis közt Testvér Rab Atyámfiát. De nem sokára Parantsolat jött a' Bétsi Udvartól, hogy a' Pestises helyekböl vitessenek a' Rabok olly helyekre, a' mellyekben a' Pestis nem úralkodik. Mert a' Rabok' dolgában már akkor kedves Atyámfia BETHLEN IMRE Uram Bétsben vólt, és tiszta helyekre való vitettetéseket Sollicitálta. El-vivék azért kedves Atyámfiát-is Brassóba erös örizet alatt, sok Militiáva kisértetvén mint valami igen nagy gonosz tévöt.

. CXXXIII.

Ki-jövén Szebenböl Hévizi Házamhoz, igen terhes és bajos állapotban vóltam: mert Sorostélyra mennem nem lehetett a' pestis miatt, 's mindenem Szebenben vólt rekedve, az hová Én-is mint más a' Pogányoktól való félelemnek miatta költöztem vala. Fen-lévén nagy mértékben azon Pogányoktól való félelem, nem tudtam hová lehessen mennem, ha úgyan Magam Házamnál nem maradhatok. Végre el- szánám magamat, hogy ha úgyan az ISTEN azzal itél- meg, hogy magunk Házainknál ne maradhassunk, a' Fagarasi Várba szorúljak. Igen emberséges ó Ember lévén a' Commendáns, mihelyen meg-találtam, mindjárt számomra rendelt Házakat, az ott való szoros alkalmatossághoz képest elég alkalmatosokat. De ebben igen rettenetes dolognak látszott elöttem az, hogy több Magyar a' Vitzé Kapitánynál bé nem eresztettek vólna, 's 'e szerént minden Atyámfiaitól külön kellett vólna rekednem. De mind ezeket jobbra forditá az ISTEN: mert a' Békesség meg- lévén a' Törökkel, Házúnknál maradánk.

. CXXXIV.

Kegyelmes vigasztalást nyújtja az ISTEN az után MDCCXXXIX-dik Esztendöben, 15-dik Napján Bóldog Aszszony [p 0064] Havának; mert az ártatlan Rabok-is hoszszas Rabságok után el-botsáttatnak; kiknek Ártatlanságok minden-felé a' Novellák és Pátensek által ki-is hirdettetett.

. CXXXV.

Ugy tetszik vala ezek után, hogy Én-is értem egy kevés tsendességet; az ISTENnek rajtam által vitt sok keserves Itéletein tellyes Szívemböl meg-nyúgodván, és az ISTENnek Szent Akaratjára hajtván. Szüntelen való Nyavalyáim iránt-is igen meg-gyözödtem, midön látnám hogy ISTEN némellyeket nálamnál még-keservesebb Itéletei alá rekesztett, a' kiket az ö Ágyoknak fenekekre le-szegzett. Engem' ha szüntelen való Betegséggel látogatott-is az ISTEN, de úgyan tsak az Ágyhoz nem szegezett, hanem annyi Eröt engedett, hogy többire fenn járva hordoztam a' Nyavalyát. E' mellett tsendes Nyúgodalmát sok Nyavalyák közt bágyadozó Testemnek az ISTEN ki-szolgáltatta, mert magam Házamnál tsendesen és szükség nélkül vóltam.. Melly Gondolatim Engem' igen meg-könnyebitettek súllyos Nyavalyáim között-is, úgy-hogy azokat könnyen szenvedtem, az ISTENi Kegyelem azokat Nékem meg-édesitvén. Ugy reménlem vala, hogy az Én Napjaim el-telvén, meg-oszlatásom' ideje tsak nem jelen vagyon, örömröl ki-költözöm e' Világból, de tetszett az Én ISTENemnek Engemet újjabb Próbákra tartani, és az Én Gyenge Hitemet gyakorlani.

. CXXXVI:

Mert meg-újúlának Én rajtam az tölem erövel el-vett és Római Katholika Vallásra hajtott Gyermekeim iránt való keserves gyötrelmeim: midön ök-is fel-nevekedvén, mind ketten Házassági Idöt értenek. Oh melly keservesen esett Házamban mind kettönek minden Esztendöben való szaporodásokat szemlélnem! Nem lehet nékem azt ki-irnom: a' minémü nagy örömet szerzett vólna az, ha Apostoli Szent Vallásomban nevelhettem vólna-fel, most már szintén ollyan nagy szomorúságot okozott, úgyantsak ISTEN' Kegyelméböl vettem egy kevés pihenést, kivált mikor öket nem láttam Szememim elött forgani.

[p 0065] . CXXXVII.

De mind ezek újjab erövel igen meg-kezdének nehezedni rajtam MDCCXLII. Esztendöben, gondolkozván egykor a' KRISTUS' Isvességes Esméretére nem régen tért Hévizi kitsíny Eklésiáról; mint lenne annak állapotja, ha ISTEN Engemet e' Világból ki-szólitana. Mert ennek elötte a' Hévizi Lakósok mindnyájon a' KRISTUS' Idvességes Esméretén kívül való kemény Unitáriusok vóltanak: de az ISTEN az Én Idömben útat nyitta közzüllök tsúdálatoson sokaknak a' meg-térésre minden Emberi Erö és Okosság nélkül, mint-hogy az ISTEN nem-is szorúlt az Emberek' Böltsességekre. Kezdettenek Apostoli Szent Vallásúnkra térni. MDCCXXV-dik Esztendöben, 's már eddig majd szintén a' Falúnak ele Apostoli Szent Vallásúnkra állott. Ebben pedig Emberi Erö nem vólt; mert azzal a' szemtelen hazúg Ördög sem vádolhat, hoygy valakiket arra Erövel kénszeritettem vólna, vagy e' végre valakit terheltem vólna. Hanem mikor Eszembe vettem vólna azt, hogy az Aratásnak URa a' Szent Lélek Múnkásokat kíván 's maga-is múnkálkodik, arra nékem-is szorgalmatos gondom vólt, hogy az ISTEN' Beszéde közöttök hirdettessék, a' melly jó alkalmatosság lett sokaknak meg-világositatásokra.

. CXXXVIII.

Elsöben úgyan két Esztendök alatt az A. Rákosi betsületes Réformátus Papot jártattam ide az ISTENi Szolgálat' végben vitelére. De az után látván ISTEN' segedelme által el-szaporodásokat, MDCCXXVII. Esztendötöl fogva rendszerént való Papot kezdettem tartani, az Eklésiát-is az Udvarhelyi Tisztelendö Tractushoz és Sz. Társasághoz incorporáltatván. A' Pap' és Kántor' tartatásokra illendö fizetést rendeltem, olly formában pedig, hogy az Eklésiabéli Személyjek-is ne terheltetnének. Az Eklésiában ISTENi Tisztelethez meg-kivántató Eszközöket szerzettem, Harangokat öntettem, UR' Vatsorája ki-szolgáltatásában szükséges dolgokat készitettem; tehetségem [p 0066] szerént azon igyekeztem, hogy mások' meg-sértése nélkül mennél jobb rendbe álithassam ez ISTEN' Keze' Plántálásának új Kertetskéjét. Meg-is áldotta az ISTEN itt mind ez ideig a' múnkát szép haszonnal; mellyért tsak az ö Szent Nevére tér a' Ditséret az ö igaz Esméretére jútott Fiaitól és Leányitól.

. CXXXIX.

Vólt nékem-is ezen, midön látnám hogy a' KRISTUS' Országa minden Emberi Erö nélkül épül, az Én terhes sok Nyomorúságim között-is igen nagy Örömem: de midön magamban arról gondolkodnám, mitsoda viszontagságokra fog ez jutni az Én Világból vaó ki-szólitatásom után, menvén ollyakra itt az igazgatás, a' kik nem fognak a' Nyájnak kedvezni: még pedig a' következö Nyomorúságot okozza az Én szerentsétlen Házasságra való adattatásom: a' mellynek meg-gondolása keserves Lelkemet fárasztó Szomorúsággal terhelt Engemet.

. CXL.

Ebben a' Matériában kivánom vala magamat mint-egy igazitani illyen Gondolattal-is, nem vagyok Én oka ennek a' jövendö romlásnak, mert az Én Edes Anyámtól erövel és akaratom kivül adatattam idegen Vallású Férjnek. De erre ismét az ötlödött meg-háborodott bús Szívembe, hogy az ISTEN Engemet Gyermekségemtöl fogva méltóztatott a' maga Szent Beszédének olvasására és tanúlására; a' mellyböl meg-tanúlhattam vólna Én azt, hogy mitsoda szorosan meg-parantsolta az ISTEN az Izrael' Népének, hogy a' Kannanéusokkal Sógorságot ne szerezzenek. Észre vettem azt-is, hogy az ISTENnek kellett vólna inkább engedelmeskednem abban, mint az Édes Anyámnak: mert ha szintén meg-vagyon-is szorossan Parantsolva a' Szülékhez való Engedelmesség: da tsak addig vagyon annak határa, míg a' Szülék ISTEN' Parantsolatjával meg-egyezö dolgot kivánnak Gyermekeiktöl.

[p 0067] Ez e'féle Gondolatokkal Ennékem felette nagy kisérteteim kezdöttek, a' melyeket leirni nem-is akarok, de ha akarnék-is, vóltaképpen nem tudnék. Melly kemény Lelki Hartz vólt az, a' mellyet ISTEN' Bölts Tetszéséböl az úttal ismét reám eresztett, e' Világnak minden Ereje azt meg nem tudta vólna gyözni, söt el sem szenvedhette vólna. Minden eddig való Kereszteimet, a' mellyekröl úgy gondolkodtam, hogy azoknál nehezebbek épen nem lehetnének; ez semmivé tette, söt ehez képest gyönyörüséggé változtatta: mindenek valamellyek az fordúlván a' dolog gyötrelmemre szolgáltanak. Olly nehéz Hartz vólt ez, hogy meg-emésztett el-száraztott mindent valamiben könnyebséget kerestem. Annyira-is vóltam Én ebben, hogy a' Pokolnak minden kínjait látattam szemlélni. Ez az állapot az, a' mellyben nyúl az ISTEN kemény kezekkel az Embernek belsö részeihez; a' mellyben meg kell esmérni az ö valóságos semmiségét, érdemtelenségét, és kárhozatra való nagy méltóságát. Sokszor majd úgy tetszett, mint-ha immár az Én jó ISTENem egészuszen el-rejtette vólna Ortzáját Én tölem: ellenben ismét abban a' kemény Hartzban-is Szent Lelkének drága vigasztalását Szívembe töltötte: mellyet- is e' Világnak minden öröméért el nem adnék.

. CXLII.

Ebben a' kemény Hartzban esmérteté-meg Én velem az Én Édes ISTENem az ö szerelmes Szent Fiának keserves Kénszenvedésének drága hasznait: ebben szemléltem az ö Vérrel veréitékezö Hartzát, mellyet Én érettem el- szenvedett, melly keserves lett légyen az, Bizony valaki e'féle Próbában nem esik, nem tudja az mitsoda a' valóságos Próba: mert nintssen az Ég alatt olyan Jótól való meg-fosztatás, a' melly ezzel érjen. De ellenben ebben való vigasztalása-is az ISTENnek [p 0068] ollyan, a' mellyhez képest e' Világnak minden vigasztalása tsak semmi, 's Árnyék sem lehet. Egy szóval a' ki e'félét próbál, az Poklot és Menny-országot Szívében hordozza.

. CXLIII.

Ritkán vólt meg-szünése ezen kisértetemnek, ha néha szünt-is, de úgy tetszett hogy nagyobb erövel tért reám viszszá; sok idö-is vólt az a' mellyben tartott: mint ezt Észre lehet venni azon keserves Állapotomban tsinált Könyörgéseimböl-is, mellyekkel kisérteteimben-is meg-esmervén az ISTEN' Szentségét, a' magam Semmiségét, ragaszkodtam az ISTENhez. Le-irom ide-is azokat.