BESSENYEI GYÖRGY: AZ ÉRTEEMNEK KERESÉSE E' VIÁGNAK TESTÉBEN ÉS HATÁRA, ANNAK ISMÉRETIBEN. 0484

(spiritussá) ot, hol mellette a szilvafa, szilva ezzé módollya. Tseresznye, megy, berekenye s at. ugy mindenik a maga módján külömb külömb féle képpen? Mongyad hogy a köszikla nem föld, nem ollyan test, mert szilvát, berekenyét, sem tseresznéyt nem terem. Mondgyad hogy a világ teste nem elmélkedhetik izeiben, mert a halom nem beszél se nem gondolkodik. ( gondolkodik ) El hiszem hogy a fa test. Nem eszmél, de mikor a Róka test, gyökerei alat belsö odvába ássa bé magát elöre látással, okossággal, hogy fiait az embernek el ne kapkodhassák; és a vadászó ebek el ne szaggathassák; tsak vald meg hogy a Róka test, az élö nyárfa testül, életének vérének, feje velejének módolásánál fogva szörnyü különbségben tanáltatik e mellett, hogy halhatatlan rokát e világon senki se hiszen; És nints benne ollyan eszmélkedés mely ha börét le huzzák tul rajta éllyen, és lakjon, ( lakjon, <...> az ) az uduban? Testi élet nélkül a léleknek szükséges vóltát, azért nem lehet ki nézni, hogy ( hogy [Javítás a törlés fölött] ) a testnek életéért és fen tartásáért láttatik lenni egyedül.

Ezen elö adot dologbul világos hogy a ( a [Javítás a törlés fölött] ) nagy ( nagy <és> örök ) örök test, számlálhatatlan féle képpen van maga által el módolva: hogy benne emlékezet, eszmélkedés, gondolkodás tanáltatnak, mely tulajdonságokat az élö allatokban tagadni tsak annak lehet, akinek esze nints. Már most is tsak a kevesebrül és töbrül van a kérdés.

Az állatokban, eszmélkedéseknek modolása szinte ugy alsób felsöb grádus, és osztály ala van vettetve mint az emberekben. Találhatz oly két halandóra kik közöt elmélkedésekre nézve van annyi [p 0487] külömbség, mint a tanult ( tanult majom ) majom és vad ostoba ember közt tanáltatik. Láttam minden maga meg gondolás, és értelem nélkül való embert, ( Jegyzés. ( [A Jegyzés szövege a 118v aljára ragasztott cédulán. A ragasztás következtében csak hézagosan olvasható a jegyzet korábbi változata, amelyet egy vonallal választott el a fõszövegtõl: Egy mótz fajta.....a Belényesi havasok....Berbéte Istrály....soha el nem felejthetem] ) Egy mótz fajta oláh, ki a Belényesi havasok közzül szakat az író jószágában a Körös vagy Keres mellé. Panaszra ment vólna hozzá, de meg nem tutta mondani, mi a baja. Semmi emberi értelem, okosság a mit méltán annak lehet mondani, a leg szorossab visgálás melet is, nálla nem tanáltathatot. Ehez hasonlót még másat is tanáltam egyet, ily nevezet alat, hogy Bokse ( Bokse Zahaire ) Zahaire. Életemben róllok el nem felejtkezhetem. Sokkal oktalanabbak vóltak a Hottentotnál. Berbete Iszterátyi pedig, és Bokse Zahaire, igen sok van Europában, a palléroztatásnak truttzára. ) ostobábbat a tanúlt vislánál.

Lehetetlen vólt belölle ki nézni hogy az okoskodásra, és itéllet tételre nálla erö vólna. Soha se hitet el arrul semmi, és senki, hogy Berbete Iszterátyi, elméjében, Ciocerotúl nagyob messzeségre nem állana, mint ö tölle a pudli. Ezer tapasztalás bizonyottya hogy az ember is, minden józan nevelés és oktatás nélkül tsak oktalan állatot mutat a maga nemében mint minden egyéb vadak.

( Innen kezdve az autográf kézirat eredeti lapszámozás szerinti 15-30. lapjai hiányának pótlása céljából a Toldy-féle másolatot vettük alapul. (MTA Irod. RUI 4r 35
II. 11-21.) Lásd: Bevezetés 61.l. ) Már, ha meg gondolod, hogy a Jaggászba, Mumbózba, Eszkimóba, Karabeitába, Kafferekbe 's a. t, Lelket, mind Istent teremt, baromi tudatlanságra, örökös kárhozatra; kikhez mind ez ideig meg téritõ kegyelemmel nem járúl, még sem szünik meg õket odébb odébb sokasitani, és Lelkesiteni; el kell a Teremtõnek titkaiban sijjedned, vagy azonn hánykódnod, hogy ha a Hûronok élnek é halálok után. Valamit az Isten akar, úgyé, mindenhatóságába végbe viheti? E világnak sokkal nagyobb része, ( része, a Pogányság ) a Pogányság; vak. Az UR nem világositja, mert ha akarná, tehetné. Azomban, megszámlálhatatlan sokasággal teremtvén beléjek Lelkeket, azon okból láttatik mind azt kárhozatra vetni, hogy általok ismértetni nem kiván. Örök Végezése szerint, az irgalmas igaz Istennek, bizonyos és elkerülhetetlen kárhozatra ezer meg ezer milliom Lelkeket teremteni?.... Gonosz Lelket nem [p 0488] teremthet, mert ö Igaz, Szent, és Tökélletes. Ha gonosz Lelket ád valakibe, vádolhatja bünnel? Ha ártatlan Lelkeket alkot, hogy hányhatja poklokra? Tsak úgy, hogy mindennel szabad...Felül tsap rajtad e Valóság; mert Isten.

Tehát, ezen okok is úgy mutatnak, mintha a Lélek a testben, test által jönne életre. E tekintetben a nagy Ánglus ( Ánglus Lokk ) Lokk, kit Europai Tudósaink, Az Emberi Nemzet bõlts Mesterének neveznek, oly kérdést vetett világ elibe: Hogy ha lehetetlenségnek kell é állitani az Isten Mindenhatóságában, hogy a Világ testébe gondolkodó erõt alkosson? Lehetetlen annak hitelt adnom, mond Lokknak ezen fel-tételére Rousseau, hogy a Test okoskodhasson, és a fába gondolat legyen. Nem éppen oda üt. Ez, tsak az útból való fére ugrás. Ki hiszen a fában elmélkedést? Nem az a kérdés; hanem inkább az, hogy mikor a farkas vermet minden emberi okossággal el-készitik: prédát tesznek a szélire, - reá, szabad útat hagynak; elmélkedésen kivül tselekszi é a farkas hogy a legszorongatóbb éhségtõl kényszerittetve is, eleségére ne szökjön; és prédáját ott hadgya? Következik, hogy az okos embert nállánál nagyobb okossággal tsalván meg, elmélkedés nélkûl lévõ állattá õtet tenni nem lehet.

Azomban Lokknak fel-tételéböl nem lehet a Lélek halandóságát elkerülhetetlen következésbe hozni. Az Isten, a teremtett dólgot, teheti elmúlhatatlanná. A Lélek is mind teremtve van, de azért halhatatlannak vallja a Szent Irás. E Világnak Teste kezdetben teremtetett, de azért el- enyészhetetlen. Tudod hogy Illyésnek teste is halhatatlan vólt. Hadd járjon ha mondják, hogy atüzes szekér halálúl szólgált néki mig benne azt a hoszszú útat meg tette; de ki bizonyitja kérdésenn kivûl lévõ próbával, hogy hóltonn ment Mennyországba: koporsóúl szólgálván addig néki a tüzes szekér mig az Angyalok oda fel az ajtónál álmából fel-serkentették, hogy úgy az ÚRnak szine elibe léphessen bé örökös audientiára? Élt é Illyés a szekérben, vagy aludtt, vagy halva feküdtt, ki látta? ki tudgya?

Továbbá, a Természetben, gondolkodó erõt tsak ugyan Természet által adni, nem oly nagy múnkája a Mindenhatóságnak, mint [p 0489] semmibõl Világot teremteni. Bizonyitsd meg, hogy a vérnek folyása halhatatlan Lélek nélkül, emlékezetet, elmélkedést, semmiféle élõ állatban nem mútat? Akkor tudhatnád meg hogy mik az állatok ha szavakat meg érthetnéd, és õk vélled beszélhetnének. Tsak az látod, hogy valamit mondanak a kutyának, érti,, megfogadja, és tselekszi, ha tanúlt. Ellenben mennyi Ember ismértetett már halhatatlan Lelkének bõlts vezérlése alatt olyan, ki magát a baromi állapatonn sokkal alól tette? Valahol vesztét sejti az oktalan állat, minden tõlle ki telhetõ erejét reá forditja, hogy attól menekedhessen; ( Jegyzés. Helye vólna már itt, hogy az állatoknak Erköltsi tulajdonságok, és okosságokra ki- terjeszkedjem. De ez, az egész Munkánál többre telne kivált az Indiai vadaknál fogva, hol tsudálatosok találtatnak. Láttál Europában is ebeket, kötetlen tántzolni. Menietet tactusra, régula szerint járni; katona õltözetben várat vinni 's a. t. ) az Ember, el-szánt akarattal, elfordíthatatlan meg átalkodással rohan hanyat homlok a magáéba. Mennyi béres tselédet, pásztort ismértem már kezem alatt, kik minden magok meg gondolása nélkül szüntelen azonn dólgoztak, hogy életeket, szabadságokat hogy veszessék- el minél hamarább - Kiket kérés, büntetés, jó tanáts, önnön javok ( javok, <és> pusztúlásoknak ) pusztúlásoknak általok el követett eszközei közzül, soha ki nem ragadhattak: kiket következésképpen az Emberi sors tett oktalanokká; és az Emberiség, fenevadakká, melyeket annyiban még is meghaladtak, hogy a vad állat maga magát nem veszti; õk pedig önnön veszteknek lettek szántszándékos és bolond eszközeivé. Az Emberek közt is tsak az mutat Lelket a kinek van. Mondhatod, hogy az olyan nem okos. De nem mondhatod hogy nem Ember: hogy Vallásban, Isten isméretiben nem nevelték; hogy Mennyországot poklot nem ûltettek belé; mely dólgokat Lelkében nem is tagad, de véllek se gondol semmit. Istent, idvességet, kárhozatot hiszen; de azért minden Isteni félelembõl, emberségbõl magát ki-vetkeztetve, él Isten és Természet ellen: tölle szerentséjét el-ûzve, sorsát elpúsztitva, egésségét borba fojtva, 's magát osztán eltemetve.

Már, az ilyen, Emberi méltóságot porba ültetõ példák, arra mútatnak, hogy a testiségnek, és vakmerõ bolondságnak, a nem testi [p 0490] Léleknek böltsessége elött igen nagy, és sok voksa van, melyekkel a halhatatlanságnak minden erejét felûl láttatik haladni; és tsupa testiséget, esztelenséget, veszettséget mutat. Annyi Vallásba nevelt Emberbaromnak; maga, és mások ellen dühösködö Fene bestiáknak szemlélése, emberi kevélységünket, és Angyali rangunknak méltóságát igen siralmas meg aláztatásba ejti, és oly gyalázattal boritja bé, melyet a Theologia, sem Filozofia, minden Szentjeinek és világi Böltseinknek segedelmek mellet is, nyakúnkról le nem rázhatunk soha. Mikor látod, hogy ezek mellett is az Ember, ( Jegyzés. ( Jegyzés [A 15.l. alsó felén, vízszintes vonallal elválasztva] ) Nem találod nyomát a Szent Irásban, hogy az ÚR, Angyalokkal való tusakodásra méltóztatta vólna magát; De Jákóbbal majdnem virattig méltóztatott birkozni. És a tusakodás oda mutat, mintha az ember gyõzött vólna. Mihelyt egy szempillantásig birkozhatott vélle, már ez, gyõzedelem vólt, emberben. A Résznek homlokára igy tették: Jákóbnak az Angyallal való küszködése. De a Biblia maga igy mondja, minekutánna a férfiu nem menekedhetik Jákóbnak kezéböl hajnal felé is mig õtet meg nem áldaná: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek. Mert Fejedelmi módonn viselted magad az Istennel, és erõt vettél. Ez hát magát Istennek vallja, a Forditók a Rész fejénn Angyalnak nevezik. Egyeztesd. Móses I. Könyv. XXXII R. 28. vers. ) Istene elõtt, magát az Angyalokonn túl teszi: magának tökéletességet, Mennyei tulajdonságot, és majd nem Isteni böltsességet ád, lehetetlen a rajta való szánakozás miatt nevetze, vagy sirva nem fakadnod. E nagy szentség, tökéletesség, bõltsesség mellett, az emberek osztán nagy számban gonoszok, alatsony erkõltsüek, tökélletlenek; mindenféle kigondolható nyomorúsággal, és bolondsággal lévén életek meg rakva, melyeknek nyögés közt kinzó sujját magok húzzák magokra különös bolondsággal és okoskodással.

A' Szent Irás sokkal nagyobb kedvességben és tekintetben mutatja az Embereket Isten elött, mint az Angyalokat. Amazokkal kötést tsinál, frigyet szerez; az Angyalokat úgy nem veszi, hanem tsak magát szólgáltatja velek. Más tekintetben, a Léleknek bóldogsága annyira van testéhez köttetve, hogy teste nélkül idvességével, örök megbóldogúlásával sem élhet. Le kell néki szállani az Egeknek [p 0491] Ditsõsségébõl Itélete napjánn ide a Földre, hogy testének hamvait újj életre hozza; és azzal együtt térjen bóldogságának helyére viszsza. - Már, ha hinned kell, hogy minden ember vagy idvezül halálában, vagy el-kárhozik: úgy ezt is hiszed, hogy minden lélek, testébõl lett kiszakadásakor itéltetik meg; mely szerint Itélet napjának eljöveteléig is elõljáróba annak Mennyországban, ennek pokolban kell várakozásának idejét eltõlteni. Mellybõl ellene álhatatlanúl következik, hogy Itélet napkor tsak az élõk fognak a testben meg itéltetni; amazok pedig már sorsokat régtõl fogva tudván, magokra fel-õltött testeket egyenesen viszik ki-rendelt helyekre, keveset szájongván további sorsoknak meg-értésére, mely a jelenvalót nem változtatja.