BESSENYEI GYÖRGY: AZ ÉRTELEMNEK KERESÉSE E' VILÁGNAK TESTÉBEN ÉS HATÁRA, ANNAK ISMÉRETIBEN. 0449


VÁLTOZÁS-UJULÁS.

A változás, a nagy természetnek munkája, és tulajdonsága, mely szüléseivel, forgásaival szüntelen való változás, ujulás, és külömb külömb féleség. ( féleség ) A tavasz nem ollyan mint a nyár, a nyár mint ( mint mint [Szóismétlés a lap végén és az új lap elején] ) az õsz, és tél. Mindenik változást ujulást okoz. Hány féle szinbe öltöznek a mezök, erdök, virágos kertek? Azért kivánnya az ember öltözetit minden féle szinnel tarkázni, hogy a természetet láttya véllek diszeskedni.

Azomban, e változhatatlan, és szüntelen tartó egyformaság; ugyan azon eset, mód, idö, környül állás, és örökké tarto egyenlöség, annak, ki alája vettetet, halálos unalmat okoz. Sokáig az ember kedve, minden dolgon el alszik; és ujulást kiván, mely tulajdonságátt nem akarattal adgya magának, hanem a természet ültette belé. Örökké egy helybe lenni: mindég egy dolgot tsinálni, büntetés, vagy el kerülhetetlen szükség, mely rabul tart. Ha valamely köntösöd régi, ( régi [Javítás a törlés fölött] ) melyhez ujkorában kedved vólt, meg únod: másnak adod: kinek uj kedvet ád, mivel néki ujság azért, hogy nállad régiséggé let. ( <óvá tette>let [Javítás a törlés fölött] )

A leg kedveseb barátok ha sokáig egy házra szorulnak, magokra únnak.

El érkezvén az ollyan óra, melyben mindent el beszélvén, magoknak már semmit mondani nem tudnak, széllyel oszlásra vágyakoznak egymástul, hogy uj dolgokkal kerülvén össze, társalkodásokat ujulásra hozhassák. A kenyeren kivül minden nap ( minden nap , ugyan azon ) ugyan azon egy tál ételt enni, ( enni, tsömör ) tsömör: dög halál. Oly kedvesét veszi [p 0450] valaki ( valaki [Beszúrás] ) feleségül, kit a dühösségig szeret. Addig üzi vélle kedvét hogy végre el alszik nálla, 's másutt keresi.

Az emberi kivánságnak változásaitul menekedni lehetetlen dolog. ( dolog [Beszúrás] ) Maga, az idö forgása, mindég újittya, és változtattya magát. Minket, embereket is a természet, a maga változó kedvére, uj ( uj [Beszúrás] ) módnak veszen, mint mi, öltözö ruhánkat. ( ruhánkat <...> Mindég [Két szó törlése] ) Mindég el törli az öregeket, és uj módu embereket hoz világosságra, kik amazoktul külömbözzenek. Mikor meg avulunk mint régi rongyokat széllyel hány bennünket; ( <és mások> bennünket [Javítás a törlés fölött] ) és ujjak állanak helyünkbe.

Igaz az, hogy öltözeteinkben lévö változásaink, bolondságok, és nékünk, régi móduaknak, nevettség. De mivel töltse hát kedvét az ifiu élet ha minden bolondságátul és ( és [Beszúrás] ) hivalkodásátul meg fosztyák? A ki örökké okos, örökké szomoru. A szomoruság, nem öröm. A ki mindég eröt mutat, szüntelen tartó küszködésbe van, mely dolog kedvet, soha se szül. Mit kivánsz az embertül? ( az embertül? , hogy ) hogy viszontagságaitul mindég vezettetve vigasztalás fejében magát minden kedvétül, hivalkodásátul meg fossza? Nem akkor gyönyörködik az ember, mikor terhe alat erölkõdik, hanem mikor gyermekeskedik. Nem akkor érezte Hektor kedvének ( kedvének <édes játékát> édességét ) édességét, mikor Trója alat Diomedessel küszködöt; hanem mikor Ilionba Andronakkal, Asztiagassel ( Astiagessel, jádzót. ) jádzót. A szüntelen tartó böltselkedés, méltóságoskodás, ( méltósá- ságoskodás [Szótagismétlés az egyik lapról a másikra történõ elválasztásnál] ) félelmes maga mérséklés; az élet komor fellegekkel borittya bé. A gyönyörüség, ( A gyönyörüség, gyengeségek ) gyengeségek közt terem. Az ember, életét, okoskodva óltalmazza, táplálja, és bolondoskodva, gyengélkedve gyönyörkötteti. Az ember, akkor gyönyörködik mikor gyengélkedik: akkor vigad mikor eszetlenkedik. És az öregeknek a szolgál utolsó keservekre hogy kéntelen is mindég okosok, és többé gyermekké nem lehetnek. E, szerint az ujulás ( az ujulás természet ) természet; és az emberek is azokkal együt mert a világ, igy megyen. ( mert a világ igy megyen [Kiemelt, nagyobb betûkkel] )

[p 0451] Változtatni kel az embernek eszközeit, öltözetinek szinét, modját, formáját, mert ugyan azon egy képen, kedve hóltig való örökös állandóságában és elevenségében ( elevenségében meg nem ) meg nem maradhat. És ha az ember ezekben eszetlenkedik szinte ugy természete szerint tselekszik, mint mikor okoskodik, mivel okosság bolondság, mindketten egyenlöül reá tartoznak, és minden állatok felet, tsak néki ( néki szolgálnak ) szolgálnak ( szolgálnak szolgálnak [Szóismétlés az új lap elején] ) tulajdonságul. Kényszeriti az embert életének terhe és ( és [Beszúrás] ) únalma, ( únalnalma [A második szótag ismétlése; tollhiba] ) hogy ha gyengeség is tette, ujulást és ( és [Beszúrás] ) változást keressen. Miben van az életnek mindég tartó tellyes meg elégedése? Mitül nem kedvetlenedik el most vagy majd? Magát meg únnya, más nem kel; hová tegye napjait?

Hijába teszed királyi székre, haszontalan vonszolod vendégségrül vendégségre, theatrumra, mert bánattyátul meg nem szabadul. ( szabadul. ) Miben van állando gyönyörüség, és ( és [Beszúrás] ) meg elégedés? A leg böltseb, leg tanúltab ember önnön hibáit látván, fohászkodik magában, meg is törödése, sem igyekezete töllök meg nem mentheti. Meg nem elégedhetvén a maga tselekedeteivel, kiben lelje fel kedvét únalom nélkül? Hányszor kel néki maga elöl bujdolni; semmiségekhez ragaszkodni: füvet fát, bogarakat szemlélni, hogy unalmát meg lophassa? Ostobákkal tölti idejét, hogy esztelenségeken nevethessen, meg unván önnön okoskodását! bizonyságul hivlak magadat ó! tudós és bölts, akár ki légy, ha nem terhesednek é reád óráid mellyekben értelmed, semmiségedre mutatván, szivedet bánattal ne fojtogassa ( ne fojtogassa [Javítás a törlés fölött] ) és fejedet ( fejedet földre ne vonnya ) földre ne vonnya.

De miért van hát hogy az életet unalmátul keservétül semmi, és senki, meg nem mentheti? Ó siralmas értelem! mely nélkül az ember, állat, és vélla, áldozat, mond meg mitsoda helyre helyheztetted az embernek életét! Mind kettöbül részesülve, egészben, sem ez, sem az nem vagyok; és ez ( és ez <...> hány vét. [Egy-két szó törlése] ) hány vét, mivel két ellenkezö fél közt szaggattatom!

[p 0452] Unalom nélkül való örömöt, a testnek érzése nem senyved meg magában. Mihent a világnak nagy teste ellenkezésekben áll fen, ( fen, lehetetlen ) lehetetlen az ember kis világában is az érzékenységnek ellenkezés nélkül formáltatni. Van meleg a nagy testben azért hogy hideg is legyen. Van hideg azért hogy a természet meleget érezzen. Az ember is ( Az ember is változásait ) változásait, ( Sp: változásait, <és> értelmének, ösztönei ellen való küszködését és vélle ) és értelmének, ösztönei ellen való küszködését, hol vélle let meg egyezését érezvén, ( érezvén, mint egy ) mint egy örökös bódulásban láttatik magával lenni. ( lenni [Javítás a törlés fölött] ) Mig kivánsága nem tellyesedik, érzésében emésztetik: ha meg elégszik, unalomba esik. Kvánsága kergeti, és magát meg elégiteni, fél. Mitsoda ok találtasson ere?

Az embernek testi élete veszendö. Már, ha a dolog maga árnyék, és mulandóság, hogy legyen tulajdonsága állandóság, és valóság? Az emberi gyengeségben, gyözhetetlen erköltsi erö, mi mellet tanálhasson? Viz az érzékenység, mely szüntelen tsergedez: foly, szökik, habzik vérzik, zajlik, mi, 's ki tegye állandó eröbe. Az ember külsö tekintetit, tsendes mértékletességbe, méltóságba fel öltöztetheti. ( fel [Beszúrás] öltöztetheti ) Enged, tür, halgat; mintha tellyes vólna erövel; és sérelmét sem tekintené, sem nyereségére nem törekedne. ( nem törekedne ) De belöl gyenge, mint a meg átalkodot kényes és makats gyermek, ki, ha kedvétül el ütik, sir, toborzékol, ( toborzékol, >a földre>, és fejérül ) és fejérül haját tépi. Az emberi nagyság tsak ( tsak [Beszúrás] ) tsak tetteés. Kéntelen az értelem az érzékenységnek gyermeki indulatit, zene bonáit fedezni, mivel okossága, annak bolondságait ki adni ( ki adni [Beszúrás] ) mások elöt szégyenli. Ki mérészlené magát mindenütt ugy mutatni, a hogy érez?

Már illyen állapotban ( állapotban ki ) ki állittson fel állandó eröt: azzal együt változhatatlan meg elégedést? Mulandó életben, hogy teremjen állandó boldogság? Ezek, egymásnak természetivel ellenkeznek. Az ember maga meg hal, és életében birjon változhatatlan ( <örök> változhatatlan [Javítás a törlés fölött] ) bóldogsággal? Mihent halandó, kel benne unalomnak és ( és [Beszúrás] ) fájdalomnak [p 0453] is ( is [Beszúrás] ) lenni, hogy ezek által nálla, a gondos természet, halálának keservét enyhittse. Hogy kellene meg halni ha it az életnek, siralom nélkül való öröme, és ( és [Beszúrás] ) állandó boldogsága lehetne? De ollyen életnek legyenek ezek tulajdonságai, mely magában füst, és gözölgö pára? Ha életem halál nélkül nem lehet? ha örömöt keserüség nélkül nem érezhetek: és végre, ha szüntelen való ellenkezésben változásban kel lennem, mitsoda eszetlenség kivánni, hogy életemnek semmisége véllem, unalmát ne éreztesse? Innen let, hogy ( hogy az ) az ( az [Beszúrás] ) életnek, ( élet<é>nek ) változásokhoz kellet ragaszkodni, mellyekkel ( Sp: mellyekkel a sziv<ében> gyakor ) szivében gyakor meg keseredet érzekenységét, kéntelen múlattatni. Minden változhatatlan egyformaság szenyvedhetetlen. Mitsoda keservére esne ( keservére esne [Javítás a törlés fölött] ) kedvednek, ha örökké a falu tornáyra kellene nézned; nem lévén szabad, semmi más dologra tekinteni? Emberek hát azok, ki változtatnak és természetek szerint tselekszenek mert - A világ igy megyen. ( A világ igy megyen [Kiemelt, nagyobb betükkel] )