BESSENYEI GYÖRGY: MAGYAR ORSZÁGNAK TÖRVÉNYES ÁLLÁSA 0236


Erköltsi külömbség.

Minden Nemzet két féle majd nem. Más a község szegénység, más a felsõ méltóság és uraság. Mesterség, egy falusi magyar paraszt biróban a Magyar Cancellariust ( Cancellariusn t ) meg ismérni; és az ország birájában a paplanos C: Mesternek erköltsét Debretzenben!

A méltóságban lévö születés, tanult, gazdag, pompás nevelés; ( nevelés: pálzta ) büntetés elól let örökös meg menekedés: személyre ruházot tisztelet: gyermekségétül fogva való parantsolás; uralkodás a maga szolgáin: a nagy dolgoknak isméreti: a fényes, Nemes társaságban való mód, szokás élet, sat. a fö Rendet, ugyan azon Nemzetnek vérében, a szegény községtül, annyire meg külömböztetik, hogy elsö tekintettel tsak születet nyelveken való beszédekrül esmértetnek egy Nemzetnek lenni.

A Nagy Urak, mindenütt egyformák. Országrul országra jönnek mennek szüntelen: Nemzetrül Nemzetre házasodnak; öszve kevervén egymással véreket: annyira, hogy utóllyára 's végre Európának Nagy Urai, szokással, erköltsel, móddal, mind ugyan azon egy Nemzetté lesznek. Láttam Bétsben mikor Udvarnál a Nagy Szobában a Ministerek, fö vezérek; minden országnak Nemzetnek követtyei; utazó nagy emberei öszve gyültek; mind egyformák vóltak. Mód, erkölts alkalmaztatás, betsülleteskedés, maga viselet, szokás; kinél kinél ugyan azon ( azon [Javításs a törlés fölött] ) láttzatot. ASz Uraságnak meltósága, kevélysége, szokása majd nem mindenüt egy forma, kevés külömbséggel. Hoz Budára ( Budára Magyar ) Kavalléraink közzé Anglust, Nemetet, Frantziát sat. társalkodások közben mind egyenlöknek tanálod õket.

Europának közönséges ( tu tudománnya [Szóújrakezdés az új lapon] ) tudománnya, vallása ( vallása [Beszúrás] ) manérja szokása társalkodása, utazása, kereskedése; azt tselekszi együt, hogy a benne élö emberei Nemzet egy Nemzettséggé változzon. E ( E' dologra ) dologra a könyv nyomtatás mesterségének fel tanálása leg sebessebben munkálkodó módnak láttzatik lenni. A mit Parisban irnak, Budán olvassák. [p 0237] Egész Európa közölheti elmejét magával. A külömb külömbféle Nemzetnek irói, olvasóikat, egy tudományra, értelemre veszik. Annyira, hogy Európának olvasot, tanult, és nagy Urakbúl álló embereit, egy Nemzetnek tsak nem, lehet venni. Ezek szerint tehát a Nemzeti erköltsnek külömbségét nem a pompás nagy várasokban; nem is a Nagy Uraknál, hanem község közöt kel keresni. Ki kelletik menni a fö városokbul; az utazot nagy Urak, tudósok közzül, falukra a közép szerü Rendek, szegény Nemesek és parasztok közzé. Ot kel a Nemzetet nézni hol még az idegen szokások, erköltsök, a magáéit magokkal, zürzavarba nem hozták.

De, ha valamely Nemzetet a többitül külön rekesztve égig fel rakot vas falakkal veszel is körül hogy soha magán kivül Nemzetet másat ne láthasson, még sem lehet szokásaiban erköltsében, élete módjában örökre változhatatlanná tenni. A társaságnak értelme mindég forr, ég, zug magában, mint az Etna. Lehetetlen néki idörül idöre tüzét ( tüzét ki.... ) ki nem okádni, mely eset maga után, mindenkor változást huz. Mi is, me, tsak idegenek által de önnön magunkban is változunk. Száz, más fél száz esztendövel ez elöt a részegség, mindenfelé betsülletnek, szives baráttságnak, és szép uri manérnak tartatot erköltsben, mind szokásban; honnan következet, hogy minden nap, ebéd után, majd nem egész Európa részeg vólt. Nézd! hol van már, attul el távozva. Mármost, ez a manér; az az: ( az az [Beszúrás] ) az ész el vesztéséig való ivás töbnyire a révészek, mólnárok, halászok, szakátsok, vintzellérek, kondások és ( és [Beszúrás] ) kotsisok nyakába szorult, hol illendõ lakást is tanált ( tanált magának ) magának.

A' Tiszta Magyar.

Külömböztetni kelle már Nemzetedet különös tulajdonságainál fogva, mind a többitül. De mitsoda derék Nemzetnek tuttál valaha ollyan különös erköltsi tulajdonságait mellyek más nagy Nemzettségekkel is ne közöltettek vólna? Az emberi természet mindenütt emberi [p 0238] természet; és a tulajdonságok benn ( benne mind ugyan azok ) mind ugyan azok. Tsak a keveseb, és töbségrül lehet kérdést tenni; de a dolognak valósága mindenüt az.

A Magyar természetnek egyik uralkodó vágyodása a ditsösség, fényesség, hir,, név: ösztönének más felöl hamvába eshetetlen tüze, törvényes szabadságának fen tartása. Mert, világ kezdetitül fogva, ezzel mindég élvén, benne természetté vált és már ki nem nézheti, hogy ( hogy [Beszúrás] ) nálla nélkül élni, miképpen ( miképpen ) tudna. Ezen ösztöne, az Uralkodásnak állandoságára, és a királyi széknek bátorságára gyözedelmére ditsösségére szolgál. Soha törvényes szabadságon kivül élö Nemzet ollyan nagy el tökélléssel, hivséggel királlyat nem szolgálta, mint a miénk a magáét. Lehetetlen is vólt a Magyar Nemzetnek király nélkül élni; sem törvénéytül el szakadni. Mongyák némellyek, hogy más törvényünk szereteti hazánk fiaibul ki alut: Nem igaz. Szükségnek idején, az Udvar kérésének, kel engedni, mely által még ( még [Beszúráss] ) a törvénynek fundamentom oszlopai ( oszlopai állásokbul ) ki nem forgattatnak. De ha jelentené hazája gyülésén a Personalis, hogy a király a Nemzetnek egész törvényes állását, szokását, rendbe vet szabadságát változtatni kivánmnyák, bizonnyoson nem fogják hallani azt a meg ( azt a meg [Javítás a törlés fölött] ) únt, és már tsak szokásra ( <...> tsak szokásra [Javítás a törlés fölött] ) tartozó Vitam et Sangvinem kiáltást. A mikor ezt mondották, ( mondották ) akkor, éppen azon esethez idöhöz illet. De még sem tették hozzá, hogy ; Et omnia jura nostra: Leges et Libertates. Ezt a Sangvinemet ollyanok is kiabállyák oda fel, ( oda fel kiktül ) kiktül ithon, tiz forint subsidiumot, semmi mód alat ki nem lehet tsafarni. Tul van már az Udvar, az illyen eröltetet hivségbéli el ragattatásokon, mellyekhez idö, környül állás kel; külömben ugy mútat, mint az ollyan vendégség, melyben musika szó nélkül tántzolnak. Lehetetlen az embernek magát magábul ki vetkeztetni, hogy ugy mutasson osztán hivséget, érdemet. Had maradgyak ember, uram! ( <...> uram! [Javítás a törlés fölött] ) hogy éretted is lehessek valami. Ez az ország igaz szava a királyhoz.

[p 0239] A tiszta magyar természet, tsendes és szemérmes: minden szeles, eszetlen ditsekedö, hazug maga magasztalásnak ( magasztalás<á>nak ) ellensége. Tekintetes maga viseletü; nem tsátsogo. A baj vivást veszedelmet, soha sem kereste, magát tüzzel, vitézséggel viselte. ( Jegyzés ( Jegyzés [A 66r alsó részén, egy vonallal elválasztva a szövegtõl] ) Két száz esztendövel hátra nézzed a Nemzetet, mert az akkori tulajdonságok forognak inkáb szóban. )

A vendégséget, társalkodást, mulattságot, böv asztalt kivált képpen való módon szerette. A buja szerelemre nézve szemérmeseb, és tisztáb erköltsü Nemtzet nállánál nem vólt, és most sintsen; mert a többi közt is mindég elö ment az el fajulás. A fajtalanságban mások példája altal romlik már ( már [Beszúrás] ) némely tekintetben 's ( 's [Javítás a törlés fölött] ) magátúl is hanyatlik. Az üzödö szerelem, és annak bujasága ellen, nem tud az Ember orvoslára tanálni. A falukon, szorossabb határok közzé vétetik, de a népes várasok, a szüzességnek, szemérmetességnek, tiszta életnek, és házassági hivségnek ( hivségnek sirhalmai ) sirhalmai, és temetöi. Ez a kergetö tüz..a Szerelem, minden Nemzetet magával ragad. De még is hátráb van a Magyar falusi Nép a töb nemzeteknél.

Soha a Magyar természet ragadozást nem mutatot sem magában nem viselt, kereszténységnek kezdetitül fogva, minek utánna magát rendes élet módgyára vette. Nem kivánta szomszédainak országát foglalni, és tsak azon ( azon [Javítás a törlés fölött] ) tzélbul véllek háborúra ( háborúra [Az utolsó elõtti betû javítva] ) ki kelni. Verekedése majd nem mindég kéntelenségbül eset. Leg föb vágyódása a vólt, hogy hazájában élhessék bátorságban, szabadságban; és azt, ezen ( ezen [Az elsõ betû javítva] ) bóldogságáért, ellenségei ellen meg óltalmazhassa. Ha veszekedet 's gyözöt - - haza ment, halgatot, nyugodot -- evet ivot 's danolt. Notája bús vólt, és tántza tsendes, mely benne el tökéllet vitézi indulatot, mértékletességet, emberséget jelentet. Szokások magyarázzák az erköltsöt tudod.

Öltözetiben ez a ( ez a [Javítás a törlés fölött] ) Nemzet, sok ideig állandóul meg marat, és némely részben most is viseli. Más tekintetre ( tekintetre véve ) véve, ifiai minden [p 0240] küszködést, erölködést meg tesznek hogy Nemzeteknek tsendes erköltsét, mertékletes módját, a magok viseletiben, frantzia 's más szelességre vehessék, de reá nem mehetnek. Azt meg teszik a mi haj fodoritásra nyirásra, szabóra, tsizmadiára, kalaposra sat. tartozik. Kopaszra nyiretik fejeket, mint régen attyaiknak Udvarokban a hosszu inges ( hosszu inges elmétleneket ) elmétleneket. Nyakra valóval, szájokat füleiket bé tekerik: csizmájok orát araszra nyuttattyák elöre; sarkát pedig botskor módra veszik. Mind ezen 's töb féle nevettséges bolondságokat Európának szokásai el követteti ( el köve teti [Tollhiba] ) vélek, hanem jövések, menések, ( jövések menések, <és> magok viselete ) magok viselete mind ezen bolond szokásoknak truttzokra is, ( mind ezen bolond szokásoknak truttzokra is [Betoldás a lap szélén] ) mindég tsendes, és mértékletes. Nem rángatóznak testekben: nem toborzékolnak: nem dütögetik ( dütögetik [Javítás a törlés fölött] ) fejeket: egy szóval, igen nehezen bolondulhatnak meg azok is, a kik valóban akarják, a magyar természet miat, mely az ollyan parókás szelességnek mindég ellensége vólt.

Szerette a Magyar a maga mutatását, méltóságot; de nem ( de nem pomádéban ) pomádéban, és szagos vizben, hanem hivatalban, és birtokban: az az jövedelemben. Szóban hangban sem kegyeset szembe tünõ nagyságot hanem, valóságban, mint most meg mondottam. A minél fogva igaz hogy ez a benne let sok szóval való ( való meg külömböztetés ) meg külömböztetés a Bárók grófok 's hertzegekben, törvényes állásával egyenesen ellenkezik. Mert ez, egyenlöséget kiván, amaz pedig véghetetlen külömbséget mutat. A magyar törvényes testének egéssége azt kivánnya, hogy benne, a méltóságot, tsak az országos hivatalok adgyák de tsupa nevezettel ( nevezettel egybe állatot ) egy állatot és alkotot tagjai közt, külömbségek és szakadások, ne legyenek. A törvényes testnek állása, idegen tagokat szül magára, mellyek magokat ismérni nem akarják, ugyan azon szivbül folyván mindenikbe az éltatö elevenség és ( és vér ) vér. Ez is természeti tulajdonsága ellen foglalta el a Nemzetet: Nintsen is benne valóságos bóldogsága ennél egyéb, hogy az emberi hivalkodást táplálja ot, ( ot [Javítás a törlés fölött] ) a [p 0241] hol van hozzá jövedelem: de a szegénységben szüntelen való gúnnyoltatásul szolgál.

Hajdan az ország tellyes vólt fejedelmi házakkal. Nagy gazdag Urakkal Várakkal, erõsségekkel, melyre nézve a nemzeti erkölts is töb méltóságra mútatot. Most, nagyob a tudomány; de a sors tsekélyeb, hol az erköltsök is ( is tévedésben ) tévedésben, 's el széledésben vannak.

A Magyar fö Rendeknél, nemeseb vérü: méltóságosab tekintetü Nemzet Europában nem tanáltatot. Az anglus, mihent tüzbe jöt, minden emberségrül le mondot örökké, mely tulajdonságát most is fen tartya. ( Jegyzés. ( Jegyzés [A 69r alsó szélire ragasztott papíron] ) Valamely maga viselet az emberben nem természet szerint való, hanem eröszakkal magára huzot módra mútat, gazdájábul örökké tsufot üz, a helyében hogy érte tsudáltasson, 's tiszteltessen, mely tzélbul ezt tselekedni szokták. ) Dühös ( Dühös [Javítva ebbõl: Dühöt] ) kegyetlen, minden irgalom nélkül való. Igazságot, emberi szánakozást nem esmer. Az egész emberi Nemzet törvénnyének költsönös igasságát meg veti, tsak ( tsak [Javítás a törlés felett] bosszut álhasson. A Nemzeti kevélységet, a kényességig; a magához való bizodalmat, a szemtelen ditsekedésig viszi. Országos gyülésekben el mondani szokot beszédek jobbára abbul áll, hogy magok, a magok érdemét, hatalmát e széles világnak minden Népe Nemzettsége felet a tsillagokig emellyék fel. Azomban más óldalrul felelmet; egymáss ellen való szünhetetlen tusakodást, árúlást, titkos irigy ellenségeskedést, másut hizelkedést, zützavart, fére hajtást; áruban vetet voksolást ( voksolást voksolást [Szóismétlés az új lap elején] ) sat mútatnak; vén asszonyi pletykákkal telvén el e ( <...> e [Javítás a törlés fölött] ) nagy embereknek társaságok. Az Anglus azért szál aláb erköltsében, mert, azt hiszi, hogy már abban tökélettességre ment, és véllye fellyeb nem hághat. Példát, semmi Nemzetben nem tanál. Soha a Magyar Nemzetnek mikor leg nagyob gyözedelmekkel élt is, országos gyüléseiken a maga ditsérése, ez a nevettséges gyengeség, szokása nem vólt. Örökké tsendes tüzet viselt; és e mellet állandó eröt mutatott: engedet, kegyelmezet, valahol ara kérték és annak hejét látta. Soha a Vitézi [p 0242] indulat, emberségének meg vetéséig el nem ragatta. A gyözedelem kegyetlenné nem tette. Nevez Nemzetednek tsak egyetlen egy oly dühös eszetlen, és minden irgalmasságon igasságon kivül lévö tselekedeteit mint az Orleáni Szüznek elevenen let meg égettetése, mely ( mely <....meg> el részegedet, bolond kegyetlenséget ) el részegedet, bolond kegyetlenséget, az Anglusok véghez vittek.

A Frantzia Nemzet valósággal értelmes Nemes, és méltóságos Nemzet vólt régiségben is. De természeti tulajdonsága szelességet, álhatatlanságot: szüntelen való változást, tséltsapságra, gyermekségekre való hajlandóságot mutatot. Ma, ezen a részen dolgozot, hólnap ennek hátat mutatot, és amahoz állot; sokszor tsak azon okbul hogy magát változásba hozhassa. Egy orában gyözhetetlen vitézséget mutatot, másban halálas félelmek közt futot. Hirtelen tüzet vetet: hamar ( ha- mar [Szóismétlés, elválasztásnál] ) el alut.

Ugy láttzik az országok Egeire nézve, mintha a Nemzetnek vérét, az ot teremni szokot bor, valamennyire ábrázolná. A kampaniai frantzia bor, kedves ézü, hirtelen tüze van, s azonnal füstöt vét. A Frantzia kedves társaságot visel, ölel hizelkedik: egytzerre fel lobbant vitézi tüzet mutat, mely sokszor hamar el tünt. E' Nemzet, elméjében is ( is tüzes ) tüzes. ( Jegyzés. ( Jegyzés [A 71r alsó szélén] ) Most a Frantzia Nemzetnek változása van. Erköltsei tsak ugyan azok; de más módolásra jöttek idö, és alkalmatosság szerint. ) A magyar bor, testeseb valóságu mint a kampaniai: lassú tüzet ád, és tartós erejü: a Nemzet Vére is eppen illyen tulajdonságra mútat.

A Német bor, hideg - a Nemzet vére is. ( is [Javítás a törlés fölött] ) Valamit az Országnak Egei az ot élö emberi természetben mútatnak, a földnek termésére és plántáira is nemely tekintetben, ki terjesztik.

A Muszka Nemzet nehéz eszü, vad erköltsü, kegyetlen a hol teheti, és durva. Erköltse még ekkoráig azt kivánta hogy rajta tüzzel vassal uralkodjanak. Az egész ország, férfia asszonya minden nap részeg a pályinkátul; és tsak a marad józanon, a kinek szegénysége nem engedi hogy meg részegedhessen. ( meg részegedhessen ) Akar forrók - akar fagyosok [p 0243] legyenek az országnak Egei, az emberi tulajdonságoknak fel emelkedését minden képpen meg akadályoztattyák. Afrikának, Amerikának forró Egei alat a leg ostobáb a leg túnyáb emberek tanáltatnak. Az erköltsnek ditsüssége; az értelemnek böltsessége mindenkor mértékletes Egek alat fénylenek. Dóni, Biafora ( Jegyzés. ( Jegyzés [A 72r alsó felén] ) Afrikának Guinea nevezetü ki terjedt országaiban van, Dóni Biafora nevezetü város. ( város ) Ezeknek lakosit nevezik kalbogásoknak. Adra körül, hol semmi féle templom Isteni tisztelet vallás, nem tanáltatik Füldbül tsinálnak valami formát amit ( amit [Beszúrás] ) Isteneknek neveznek ( neveznek [Javítás a törlés fölött] ) Fetisnek. Papjaikat hivják Fileronoknak. ( Hol embert ) Hol embert esznek, hol gyökeret. ) ollyan kalbongoszokat szül, kik emberi természeteknek betsülletire nem szolgálnak. Talán tsak azért illyenek, mondod, hogy pogányok? Nem! Athenas, Spárta, Róma sat is pogányok vóltak. Illyen tudatlanságot és vakságott soha Európának Egei, semmi féle el tévedet vallásban meg nem szenyvednének. Ugy, Norvégiában is a Lapponok közzül a meg fagyot Egek, soha oly ( oly [Beszúrás] ) böltseket, nemes születésü és ( és [Beszúrás] ) emberséges vérü Népet, nem ( nem botsátanak ki ) botsátanak ki a Világra ( a Világra kiket ) kiket a tanult Nemzetek tisztelhessenek. ( Jegyzés. ( Jegyzés, [A 72v alsó szélén] ) A Lapponoknál Télben három honap alat, örökké nappal van étzaka nélkül: Nyárban ugyan ennyi ideig szüntelen tartó étzakában laknak; soha napot nem látván senki. )

Végre, a Nemzeteknek egymástul külömbözõ erköltsi tulajdonságokat leg inkáb szük böv, termö, és terméketlen fekvése tsinállya. A Hollandus fösvény; szorgos gazda. Svaitzerek, olaszok az asztalban egymás iránt embertelenek mert kevés van mit enni. A Magyar adakozó, mert bövölködik; és természettel is ahoz van szokva; mivel az eleségben lévö szegénységrül, hazája, még eddig, a néhánykori szárasságtul ki válva, semmit sem tudot soha.