BESSENYEI GYÖRGY: A' TÁRSASÁGNAK EREDETE ÉS ORSZÁGLÁSA 0130


Sziám.

E' Fõld' kerekségének minden isméretes, vad, és pallérozott Nemzettségei között, a' Sziámi Uralkodást tanálod valósággal eszetlennek, és kegyetlennek, ha külömben a' rólla fel tett Európai Tudósitásoknak hitelt lehet adni, mellyek még is kételkedésre ösztönöznek. Tsaknek lehetetlen dolog feltenni, hogy az emberi természet önnön törvénnye, és józan okossága által olly szomorú megaláztatásra juthasson. Mert végre tsak ott van a' természet mindenütt, és nálla nélkûl az ember nem lehet, semmit sem tehet. Figyelmezz, és rémûlj!

A' Király, imádtatással kiván Országától tiszteltetni, mellyet népe meg ád néki. A' büntetéseket maga teszi, negyven hóhér forogván Test Õrzõ Sereg, akár Ministerium képébenn körülötte. Nints élõ Lélek, test, ki életének folytában bûntetését elkerülhesse. Egész Udvara, rokonai, gyermekei, alája vannak vettetve. A' ki sokat hallgat, két felõl pofáján szája végeit füléig hasitják; ellenben a' bõ beszédû halandónak ajakait bé varják. - Ugy láttszik, mintha ezen tudósitásokkal Iróink tsak furtsálkodni akarnának, még is valósággal álliják.

Tovább! Tsekély vétkekért az embernek tzomját tsontjáról lenyesik: karjait tûzes vassal sütögetik: fogát kiszedik, s'a't. A' páltzázás olly semmi büntetésnek vétetik, hogy tsaknem ptrüszsentésért, ásitásért is osztják.

A' hol észre veheti a' Király, hogy valamelly Jobbágyának egynehány forintja van: hozzá küld, és erõvel el veszi. Húz, von, büntet, öl, vág; és ezt mind közbóldogság' képében tselekszi, mint Országának Attya. Kietlen pusztúlás, prba fetrengõ rabság, éhel ghalásban nyögö inség, rettegés, bújkálás, hallgatás boritották bé az utólsó meg aláztatásra jútott népet. Bogáts, kóró, erdõk állanak a' szántóföldekenn. Nem találnak dólgozó kezeket, mivel a' verejték nem azon testre tartozik, mellybõl annak múnkája közben kitsepeg; hanem heverõ hóhérok' számára ragadozzák el, kik annak árát e' felett még rettentõ kinzásokkal fizetik.

Már, mind ezeket igy hallván, el nem kerûlheted, hogy nállad a' Természetnek igazságai hideglelésbe esvén, egész vóltodat megrászkodásba [p 0131] ne hozzák. Hogy lehessen, és kellessen illyen megveszett vad bolondot Királynak hinned, ki a' kegyetlenség' határán is kivûl megyen. Ollyan dólgokban kegyetlenkedni, mellyeknek semmi tekintetben tzéljok, sem tárgyok nints, több a' veszettségnél magánál. A' hallgató, vagy kevés beszédû embernek felhasitják száját; a' bõv beszédûnek bévarják. Mi végre? Mi haszonra? Mitsoda veszedelemnek legyen eltávoztatására? Mennyit beszéljen hát az ember életének szükséges foglalatosságai között, hogy száját a' repedéstõl, vagy a' béöltögettetéstõl menthesse? A hallgatás, és beszéllés közt ki találja meg a' Despotnak tettszõ Törvényes közép pontot? Ezek alól külömben nem szabadulhatunk, ha tsak a' Sziámról meg tett tudósitásokat bõvebben visgálván, a' kételkedésre magúnknak bizonyos útat nem nyitunk.

Sziámban Sziám nevezetû Fõ Várost tesznek fel a' régiek, azomban tudjuk már, hogy nints, 's nem is vólt soha. Királyi Várassát nevezik: Ódia, Judia. A' bóldog Hûbner e Várasba 30000 Templomot helyheztet, és 400000, tzövekre ûltetett Házakat. A' nevezetes Iró Lenglet azt jegyzi meg, hogy a' Királynak Fegyveri ereje tészen 300000 gyalogságot majd, és 200000 Lovast. Már, olly kegyetlens Uralkodás alatt hogy tehettz fel ennyi Ember szaporodást és népességet, hol mindég ütnek, ölnek, és mindeneket elveszik örökké? De kisûlt végre az Útazóknak bõvebb ( bõvebb tudósitásaikból ) tudósitásaikból, hogy Sziámban Lovak se teremnek, 's hogy a' király más Országból vitet Lovakat a' maga szükségére. Tengeri ereje öt, hat Hajóból áll; mellyekenn kivûl van még 50, vagy 60 nagy tsónakja, ötven ötven emberre való. - Már, ha Hûbner és Lenglét szerint Sziámot oly roppant Birodalomnak, erõnek veszed: mimódon értsd meg, hogy Királlya még is Hóhér Mester, és Ministériuma Sinterség lehessen? Hijjában veszed Pogánynak, mert egy illy magára nehézkedett 's fel állott Királyi Udvarnak e' Világon mindenütt van esze. A' Sziámi Király ha úgy Uralkodna, mint rólla felteszik, Despot nevet sem vehetne magára. Uralkodását Hóhérságnak lehetne inkább mondani; parantsolatait pedig kinzó szerszámokhoz hasonlitván, Országlását is semmiféle Uralkodás' [p 0133] módja közzé fel nem lehetne venni; melly szerint ellenem semmit se próbálna, a' midõn azt kivánom mutatni, hogy Uralkodásban a' szûntelen való erõszakot, bolondságot a' természetnek igazsága, széles értelemben, és gyakorlásban sehol meg nem szenvedheti e' világon.

Jappónia. Kubó Száma, a' Jappóniai Uralkodó, hasonlóúl a legtellyesebb hatalmú Despotnak tartatik; de e' mellett tsak azt látod, hogy Törvények, szokások által Uralkodik. Fõ Embereit, ha vétenek számkivetésre kûldi. A' kik halált érdemlenek, hasokat hasogattatja fel, mivel ez nállok megszokott halálos büntetés. A Fejedelmi emberek, Nagy Urak, katonákat tartoznak számára adni, mint a' Magyar az Insurgensét. A' köznép adózik, a' köz bátorság fenn tartatik, a' köz jó, igazság kiszólgáltatik. A' Despoti hatalmat abban találnád, hogy minden Fõ Embernek a' Kubó Száma kezérõl kell magának feleséget venni. Õ adja ki, õ engedi. Ezt is tsak szokásnak vélem. Hihetõ, hogy ezen alkalmatossággal is ajándékozni kell. A' ki házasodni akar, társát elébb kinézi, kéri, vélle alkuszik; melly dólgot végre a' Tsászárnak bé jelentenek, hogy akaratjával erössitse meg; a' mit Õ örökké meg enged. Azokat kell házasitani egymással, kik egymást e' végbõl kivánják; mert lehetetlen az Uralkodóban ollyan nevettséges bolondságot feltenni, melly szerint mindég ellenkezöképpen kivánna házasitani tsupán azért, hogy esztelen hatalmát ez által gyakorolhassa. A' Despoti erõ itt is tsak abból áll, hogy ha akarja az Uralkodó mindent tehet; ezzel meg elégedvén, Szokásokkal, Törvényekkel Uralkodik.