BESSENYEI GYÖRGY: BESZÉD AZ ORSZÁGNAK TÁRGYÁRUL. 0073


A világ emlékezetinek kezdetitül fogva minden Nemzet igyekezet sorsát jobbitani mivel az életnek ösztön a rugója, és vágyodásaitul vonattatik. A boldogságnak kivánását, ki vette határok közé, hol meg állapodgyon? Ki mérte meg a reá szükséges értelmet, melynél töb nem kel? Ki szabta mesterségünkhöz, törvényünkhöz melynél fogva meg mutassda, hogy lehetö tökélletességre jutot, honnan továb nem mehet, mivel tsak a hibáz nálla, a mit az emberi természet semmi féle fekvésében el nem viselhet?

Miólta múnkalkodik emberi Nemzetünk hogy életére tartozó javait fel tanálhassa, még is meddig szükölködöt azok nélkül? Majd nem minden tanálmánnya mostani, a mi hasznot, és álmélkodást okoz. Ha Nemzetünknek értelme tökélletességre ment; halgassuk; ha nem, beszéllyünk. De a tudományra, mesterségre nyelveknek isméretire, kivált születet nyelvünknek tudására, oly szembe tünö szükségünk van, hogy annak meg allitására okokat keresni haszontalan idö töltés lenne. Ki fáradjon annak meg bizonyotására hogy ez a kólduló állapot ditsösséges sors annak részire, ki ( ki minden ) minden ellene való küszködésének truttzára is vélle birni kéntelen!

Legyen! ha tanáltatnak is tudósok Hazádban, de nem egy nehány túdost kel egy ország értelmének világában fel venni, hanem a nemzeti karokat; kaszást tsizmadiát sat ki hagyva, kikre a tudományok [p 0074] sehogy se tartoznak mivel kézi eszközök, és szükséges vóltokra nézve egyenlö soron állanak a tudománnyan.

Látod, hogy az oskolákban tanulnak, és a falukon semmit se tudnak. Közönséges nemességünknek ( Értem az Armalistakat ) sokasága szántásba vetésbe fulva minden országos ertelmedet pipájábul füstöli ki, hol hosszas elmélkedésre ásitva asztag buzája, kazal szenája felé fordúl, 's pompás okaidnak hátat vét. Ne legyen átallyában mondva hogy ( hogy ) falun tudomány ne tanáltatna de egy hordo vizben tiz tsep olaj, azzal való kereskedést Brabantziábul nem terjeszthet ki a világra. Nagyon oktat a tapasztalás. Némely vármegyében a dolgoknak sullya két három emberre szorul, kik ha nintsenek, semmi sints; noha a felséges Táblák böltsessége ( böltsessége ara ) ara kényszerittetik, ( kényszerittetik [Javítva ebbõl: kényszerittetnek] ) hogy a Vármegye múnkájába nézve, itéllyen: adgyon, vagy vegyen.

Sok ( Sok [Javítás a törlés fölött] ) tisztekben az olvasatlanság annyira meg rögzöt, hogy ezen tulajdonságot magokban változtatni bünnek ismérnek. Elibe szabot törvénybeli letzkejen kivül tudományt másat ismérni nem kiván De tudod é hogy az ország törvénnye egy Nagy Vármegyének végezése ( végezése [Javítás a törlés fölött] ) tsak, melybül te, mint Deputatus dolgozol, és valami benne van, sem eszed sem tudományod, hanem közönséges meg határozás, ( meg határozás [Javítás a törlés fölött] ) mely szerint érdemedre nem tartozik, ha magad egyebet nem tudtz. Nem következik onnan ha az elédbe irt dolgot meg tanulod hogy magadra is oly tudós légy. Sok ifiu el mondotta Ciceronak Leveleit köny nélkül, ki ollyat irni soha se tudot. Más letzkét mondani, más magátul tudni valakinek.

Van ollyan, ki meg elégszik vele ha a felséges Cancellariának, Consilium Septem Virális Királyi tábláknak neveket tudgya; és ha még e dolgokat melyik melyikre tartozik meg ismérhette Európanak minden PUffendorfját, Graeiussát, Lokját, sat maga után teszi, maga iránt vet bizodalmának királyi székirül nézven alá reájok szanakozással. Vármegyejének öt hat végezését kotsi ládájába zárja, és el hiszi, [p 0075] hogy a Vatikanum Bibliotekájára tetézvén fel magát, utazik az emberi Nemzet eszével. Nem éppen elég hazádnak törvénnyét tudni, (noha azt se tudgyuk), azt kellene hozzá tudnod, hol lehetnének még jobbak: mi okon lettek a magok idejében ollyanokká a millyenek? és akkor használvan miért most oly sok tekintetben haszontalanok? Mihent a világi törvényt emberek tsinállyák tudni kel a hazafinak hogy azon idöben mikor él mitsoda törvények tartoznának hazája bóldogságára, külömben nem törekedhetik életének tzellyára, hogy hazája sorsát javittsa mivel rövid látása elibe ki tet tárgyáig el nem juthat, mely szerint tévelygése közt tsak szerentsére hányattatik.

Továbbá, tudod hogy az emberi kötelességnek valóságos ismérete szüli a ársaságnak bátorságát, szentségét, nyugodalmát, allandóságát, ide értvén minden felebaráti tartozásokat is. A dolog következésének ki nézése okozza a veszedelemtül való félelmet, ellenben a jó reménységet is, mely tulajdonságot tudomány, tanult ész ád. Innen van hogy nehezebb ( nehezebb [Szókihagyás] ) egy valósággal tanúlt férfit hazája tsendessége ellen lázadásba hozni beszéddel, mint a tudatlant, ostobát ki a dolgok esésének kelésének következéseit okait nem visgálhatván, tsak azon tzéllya után fut mellyet orára ragaszt. Kel é ere közzelrül való példa. Két, galád véribe, ostobaságába, szegénységébe belé rosdásodot emberi Nemének sepreje: Hora és Kloska, hazájoknak fö pólgárit tüzzel fegyverrel pusztittyák életekben, vagyonokban, tsak azért hogy miért nem Urak ök is, kiknek sorsokat e világnak állapottya állatta helyére, és nem a Földes Uraság. Ostobaságok el hiteti velek, hogy egy nehány éhségétül szédelgö, szegénységének penésszébe fult botos oláh emberrel az országnak fekvését változtatván, annak vezérlö hatalmát fejére fordithattyák. De még ehez ily különböztetéssel élnek, hogy ök a király ellen semmit véteni nem kivánnak, tsak országát pusztittyák. Mintha kezem lábam metélve állitanád hogy ellenemre nem vagy, mert a fejemnek békét hadtz; nem pofozod se nem ütöd. Gondoly Kloska, Hora helyet hazádban egy Burkust, eggy Szenekát; lásd osztán ha kitsinálhatod é homlokod alat Nemzetednek általok való öldököltetését?

[p 0076] Szünny meg próbáidtul, azt mondod: nem szükség! mitsoda kába értelem hidgye hogy a tudatlan a tanult embernél töb legyen, és a bolond az okosnál? Nem ez a kérdés, hanem az, hogy mitsoda módok által kellessék és lehesség hát a Nép elméjét önnön méltóságára fel emelni, mellyet születése által megkapván, magában nem tud, nem lát. Ugy, nyugosznak vérében kintsei mint a bértzek fenekére rejtet arany, ezüst 's egyéb drágaságok hol emberi kezeknek mive nem ismértetik. Felelek hát.

A pogány Roma ( Roma ) le omlása után Európának minden Népe, országa tartománnya a leg siralmasab vakságra, tudatlanságra vettetet. Ez vala kereszténységünknek kezdetitül fogva sok száz esztendökig. Nem azért mintha a Biblis, Isteni félelemmel, emberi szeretettel, böltsességgel, igassággal, idvességgel sat nem let vólna tele, hanem hogy benne a sok emberi okoskodásnál fogva el tévettek. Tsak azt láttad, hogy minek utánna Cicero, és ( és [Beszúrás] ) Szeneka helyén Nahúm, Habakuk beszéllettek, bár mely amazok felet való mennyei lélek által sugaroltattak is, ( is a világi ) a világi tudomány el tünt. Sokáig vonakodot az emberi értelem, halálával küszködve, mig a Szentirásnak értelmét is jobban jobban fel véve kinnyátul, labirintusátul menekedhetet. Minden Nemzetnél ( Nemuzetnél [Az elsõ két betû tintafoltos] ) eszközül szolgált ere a maga nyelvének fel emelése. Görögböl deákból meritették a tudományt, de a magok nyelvén irták, és beszéllették. Valameddig egy, 's más ország ezt nem tselekette tudatlanságának setét fellegei borongattak feje felett, melylyeknek éjtzakájában tévelygõ lakossi egymás fejére bukdostak.

Ha a közönséges tudatlanság ellen ki fogást teszel: hogy a belsö atyák keresztyénségünknek rendin tudományban böltsességben állandó erövel meg marattak, takintsd meg az elsö százakban tartot papi gyüléseknek végezéseket. Ájulásba esik a józan okosság, mikor közöttök meg határozás képpen olvasod: hogy a püspököt az ördög meg verte, mert Ciceronak munkáit olvasta. Ez, a törvények sorába iratot bé. A vólt hát baj, hogy minden más értelemtül el tiltatot a kereszténység ki vévén a sidó, görög Bibliát mellyet Rómában nem [p 0077] értettek ( nem értettek akkor. ) akkor,mikor a világnak bóldogsága, igaz értelmét legjobban szorgasztatta, hogy deákul keresvén benne ( benne ) a zsidó ( a zsidó szerentsét ) szerentsét, tzéllyátul annyi idõkre el ne tévedgyen. Látod, hogy kezdetiben vallásbeli szokásodnak igasságait görög, deák zsidó nyelvbül, azok állítatták meg, ki ese görögül se zsidóul, se deákúl nem tuttak, mely tsudállatos eset az eklésiai dolgoknak annál nagyob fel emelkedésekre szolgál hogy kegyelem munkájának, és tsudának tettzik. Ez eddig.

A Frantzia Nemzet különösön minden föld szinén fel tanálható könyveket a maga nyelvére tet által. Azon beszél, okoskodik, ir, papol: abban szerzi törvénnyeit: azon könyörög Istennek is. A forráshoz Görög Deák mellé ül, onnan meriti a tudományt böltsességet, és születet nyelvén terjeszti ki elméjébwn: Igy, ot már egész ország változot Akademiává. Az oskolákban, tudod, gyermekek tanulnak kikben a meg ért értelemnek fontos itéllete idö elöt meg nem állapodik. Hijába van az Ifiunak Menybül alá szállot lelke, mert fiatal esztendejében emberré nem lehet. Eléggé próbáltam én is ifiuságomban meg érésre, tellyes itéllet tetelre jönni. Poémákat Tragediákat irtam mellyeket most oly tüzzel rajzolni nem tudnék, de még is életemnek minden eseteit, tetteit öszve vévén, most innen oda tekintve, tsak ugy látom hogy vak és eszetlen gyermek vóltam. Te akkori munkáimbul ki nem nézheted, de tudom én magam. Mikor az ember egy iró asztalhoz ül, és elméjét hideg vérrel festi, böltset mútat, de ne ot nézd, ( nézd hanem ) hanem mikor pennáját le teszi, 's nyájassága, gyönyörüsége, szerentséje keresésére indul el a más halandók sorsának vélle ellenkezö viszontagság fergetegei közt, ot, ot, 's akkor fontold ( fontold értelmét ) Azomban mindenkor magához képest itéld, mert az érdemtelen vénségen gyermek korban is tul üt, kinek születése kedvezet.

Az oskolában meg élemedni nem lehet, és ha nagy idödben már nints othon mit, 's mibül tanúlni, bóldog származásodnak nagysága, fel nem tanálhatot modgya nélkül Nemzetednek vérébe belé fúl örökre. Életednek minden napjaiban kel ( kel [Javítás a törlés fölött] ) tanulnod ( tanulnod, ;kel,> hogy ) hogy elméddel mint [p 0078] hajnal tsillag látásnak határára fel jövén, másoknak világositó féklyául szolgálhas. Egy egész országnak vérében kel keresni a Nagy Lelkeket, hogy hol ütik ki magokat, minek utánna tiz, husz esztendeig fornak magokban mig a vadságnak tudatlanságnak sepreje belöllök ki nem fö, és alájok nem szál, tisztaságátúl ( tisztaságátúl [Javítás a törlés fölött] ) örökre meg külömböztetve. Innen van. hogy a nagy emberek életeknek javán, azt se tudgyák; mik vóltak az oskolában. Elég vólt oly, ki ifiukorban, letzkéjét se tutta, 's othon ( othon azoknak ) azoknak tsudájára, kik tanították, 's rólla semmit se reméllettek, böltsességét, tudománnyát a ragyogó tsillagokig vitte. Tsudálkozol ( Tudálkozol [Az elsõ betûnél íráshiba?] ) rajta, mert te már tsak a tüzét látod de nem nézted naponként mennyi ( mennyi [Törlés - szóismétlés miatt] ) idövel munkával készült meg.

A kel hát egy Nemzet elméjének és nyyelvének ditsösségére, hogy minden bölts múnkát magára tegyen által. Lehet sok nyelvet ( nyelvet [Az utolsó betû javítva] ) is ( is [Beszúrás] ) valahogy ugy érteni de valójában tudni, egész élete folyására is, ( is [Beszúrás] ) minden embernek elég egy. Had állitsa az emlékezet a mirandoli Pihórut, hogy ifiuságában huszonnégy nyelvet tudot, mely lehetet ugy, mint mikor a szorult magyar vásárban dadogja a Thót embernek: Hé? donyez ( donyez [Az utolsó betû javítva] ) toto deszkú. De ennél fogva ha Thót papolásra kényszeritenék, tsak eshetne egy kevés nyügbe. Valameddig a Nemzet minden dolgaiban anya nyelvén nem él, ( nem él elmejével ) elmejével tudománnyával felemelkedésbe nem jöhet. Nevez egy Nemzetet, mely idegen nyelvel let vólna tanúltá. Siralmas dolog nállunk hogy sokan a deák nyelvet egyedül veszik érdemnek, és tudománynak. De Roma vidékén a borju pásztorok is deák nyelven beszélve vóltak tudatlanok. Valameddig a tudományok szép magyar munkákba nem vétetnek, a haza, éjjelébül, reggelre fel nem virad. Hiszen, vannak magyar könyvek. Igen? de irások módgyának hallása pofád tövérül füledet le martzongja, ájulásba ejtvén értelmedet, mely olvasásokat türéssel nem gyözi. Nem mondom közönségesen; szépek is vannak, de mit teszen számok a többinek sokasága közt.

[p 0079] Ezen szavaimnak értelmét ne oda dütsd, mintha hivalkodásomat ( hivalkodásomat táplál táplálva, a magyar nyelvnek erejét tsak egyedül valóságomnak tulajdonitanám. ( tulajdonitanám [Javítás a törlés fölött] > ) Én se tudom te se. Hol tanulnám a Béreseim közt? ( közt? Azt se tudom )

Azt se tudom hogy irok ha mások nem mongyák, mert ki isméri magát ugy, mint õtet a többi? Az irás módgya ollyan eröt kiván mely embertül, idötül telik. Sok nagy elmének kel dolgozni ( dolgozni százrul ) százrul, százra mig egy ország nyelve fel emelkedésbe jön. A nyelvnek mélységét méltóságát, ( méltóságát, méltoságos ) méltoságos lelkek szülik. Ujra kellene hazádnak nyelvét teremteni hogy a Nemzet önnön erejét erköltsét, méltóságát, böltsességét meg láthassa: az az, magát meg ismérhesse. De ez ugy lehet meg ha nyelvedbe tudományt ültetz. Ha különös nyelved, öltözeted nem lesz, aláb esel a zsidónál, ki különös magát, az idönek és ellene meg veszet sorsának truttzára is világ vegéig fen tartya. Nemzet! életedre halálodra mútatok.

Ó, hogy nem olvasnánk, tanulnánk magyarul, tsak vólna mit, ezt feleled, de nem tanálunk benne tudományt gyönyörüséget, böltsességet. Az az örökké egy nyomon menö, mindég mértékletes, és kegyes irás módgya, mely erköltsi valóságodnak egész ki terjedését alázatos húnnyászkodás alá berittya; ösztönt, vágyodásodnak nem adhat. Nints hát nyelvedben olvasni való ugy é? De miért nints? ( nints? azért ) azért, hohy nem ültetz belé. Anya Nyelved okozza ha nem tudsz benne mit olvasni? Elme nélkül, a beszéd, üres hang. Tsak tulajdonságodnak eszköze, és ugy emelkedik, ha emeled. Ha gyenge, szük, nem maga tselekszi magával hanem te követed el rajta. Tégy belé olvasni valót, és lesz benne mit olvasni. Nyelvednek ereje méltosága, mélysége erköltsödnek erejét méltóságát mélységét ábrázollyák, és bizonyos, hogy ha anya nyelved gyáva, erköltsöd is.

Valaki hazájának nyelvét emeli ( emeli Nemzetének ) érdemét teszi ragyogó fénybe. Egy galád vérü ostoba Nemzetnek nyelvében se tanálsz fel emelkedést sem mélységet sehol, soha. Már, azt a vért ditsösségre emelni, melyben élsz, lehellesz, tsak tarthatod fiui kötelességednek. [p 0080] Én leg aláb a maradékokra kiáltok ezer esztendö mulva is ki sirombul ( sirombul [Javítás a törlés fölött] ) hogy letemnek minden idejét e tárgyamnak áldoztam fel: a mire mehettem, it van, és lesz: a mi nem telik, abban meg igazít szándékom, mivel a szép, és nagy dologra való törekedés erötlenségedben is meg nemesít.

Szünny meg! igy szóllasz végre nagyot fohászkodva. Nyelvednek ditsösségét poggány kezek temették el Mohátson! Legyen! De botsásd meg nékem leg aláb ha azon igyekezem hogy magunknak látásátul, isméretitül meg ne fosztassunk: ha Nemzetednek tükörét tisztongatom törölgetem ghogy a rajta repesö, ( repesö, ;és dongo(g> legyek ) legyek világátul meg ne fosszák, és kristály szinét az idönek szennye bé ne temesse! Élni igyekezem hogy mindenestül fogva meg ne hallyunk. Szomoru pusztulás egy oly Nemzetnek el mulni, mellyet a természet ragyogo érdemekre szül, préda kezekkel hányván életére ajándékait, mellyeket a végezés, sorsának setét mélységébe sijjesztet fenekre, hogy a tulajdonság valóságátúl el legyen rejtve.

Hijába veszed mord filozofiával, közönséges értelemmel, hideg vérrel, hogy az ember mind ember; hogy az egész Emberi Nem egy Nemzet, mert tsak nehéz lenne ( lenne meg személlyesedet ) meg személlyesedet Magyar magadat, Zsidó, Tzigány, Szeretsen szinben ( <...> szinben [Javítás a törlés fölött] ) szinben ujra ismértetni. Nemzeti valóságodhoz vagy Magyar magaddal forva, mely nem ara ösztönöz hogy Lengyel, Frantzia, Muszka, Spanyol név alat légy ditsösséges. Magyar neved alat kivánod. E' vágyódás annyira hozzád van ragadva mely szerint idvezülni sem ugy kivánsz mint Neapolitanus, Rátz, vagy Lappon, hanem mint Nemzetednek Magyar Fia, hogy Menny Országában az Angyalok is magyarnak ismérjenek. Ezt pedig minden Nemzet igy veszi, és érzi e világon, mert természet az embernek magát szeretni.

Akár mely tsekélyek, tsufosnak vallyák eredetedet, de mivel te vagy a tsak hozzá kötettel véredben. Had állitsa az esztelen Zsornandesz, hogy ördögök jöttek ki pokolból kik asszonyainkal bugván nemzették a Hunnusokat, akar scithákat. De ezt álomra nevettségre hagyván, [p 0081] tsak ugy tudod hogy Attila nagy ember vólt a Nemzetével együt, és nem szégyenled magadat oly vérbül eredni mely gyözedelmeivel e világot lába alt tapotta, és a melynek e ditsösséges Roma, keresztyénségnek diadalmai közzül is ( is [Beszúrás] ) adózot. Legyen ha ragadozo fene vad vólt. De hát a töb Nemzetek szelédebbek vóltak kezdetekben?

Ideje vólna talán már Uraim! hogy a Magyar Nemzet elméje anya nyelvében tárgyaiara nézve meg határoztasson! Mire várunk? Azok, kik az Európai nyelveket nem ismerik mitsoda módok által vezéreltessenek ha okaikat anya nyelveken nem láthattyák. Hogy tanullyanak a falukon; pedig ott a Nép és temérdekség. Ahol a Nemzetnek születet nyelvén minden tudomány ki terjed, ot az egész ország változik tanuló házzá, és Akademiává. E' kellene. Egy tizen két személybül álló ( alló [Tollhiba] ) Akademiát fel állitani, kiket tsak azért fizetnének hogy Deákot Frantziát, Németet, Görögöt fordittsanak Magyarra, és könyveinket szaporittsák ( szaporittsák többet ) többet tenne az ország elméjének fennyére mint ezer oskola, mellyek tsak az utat mutattyák meg mere menny, 's azzal ot hagynak magadra. De, az ollyan Akademiára nem adnak mely a természetet szelédítvén, feneségébül vetkezteti ki, hanem ollyan oskolára adakoznak inkáb, mellyet katonai tudománynak neveznek, hol az öldöklésnek égetésnek ( égetésnek <és pusztitásnak> mesterségét ) mesterségét tanullyák. Tudom hogy szükséges a fegyver, de még szükségeseb az ollyan eszköz mely ( mely <öl> vérontó ) vérontó késségét kezébül ki veszi, és szegre akasztya; vagy ha vérengezik is embersége által, annak veszedelmét enyhiti.

Azért kivántam Romának viselt dolgait írni, hogy it, Uralkodásnak, Pólgárnak, Embernek, minden féle esete, törvénnye, kötelessége, tartozása érdeme, büne, ditsössége, gyalázattya, szerentséje, bóldogtalansága azoknak okaikkal egyetemben elö fordulnak. Romanak esete világ tüköre melyben az Emberi Nemzet nézheti magát. Tsak a nagy roppanásokon szökdösöm egyikérül másikára. Nem irhatok oly széles ( széles széles [Szóismétlés a lap végén és az új lap elején] ) ki terjedéssel mint Rollin és mások. Se könyvem, sem idöm se kedvem nints hozzá. Még is Romulustul fogva elsö Ferentzig a nagy [p 0082] eseteket elö adni, fontolni, a természetnek társaságnak igassága szerint itélni, elégg egy pusztai gazdának, ki valamit tud, mindenre maga tanitotta magát. Semmit sem hozván ki magával oskolájábul egyebet az ártatlan együgyüségnél, és bóldog tudatlanságnál: kihez mikor leg tsendesebben elmélkedik gyapjas bundájával, gulyással tolodik bé, és lábát fel tartván: Né Uram! mond, ( mond [Beszúrás] ) ki hullott a tsizmám talpa: - tsizma kel ( kel - és ) és valamennyi Likurgus, Brutus, Zerdus Zalankus Minos sat akar Cezár volt e világon egytzerre üti ki fejébül.

Utóllyára végre, tsak azt látod hogy a falusi Nemes Ember Bakókbul Lokkokbul, Volfiusokbul, sat nem tanúl. Ollyan módon kel néki tudni valóját elibe adni, hogy abban egyszersmind kedvét örömét is érezhesse. Történetrül történetre kel vinni eléb, odáb hogy vágyódása tápláltassék. Halavány magyarsággal, nyakba ki tekert szavakkal, sarkábul ki fordult értelemmel nem kel irni, mert sutra vet. Az az oskolai mesterséggel, mord elmével és száraz okokkal tellyes irás módja sem teszen semmit, melynek mértékletes szavai közt a vágyódás el alszik, a kedv meg hervad, és a sziv, hideg mondásaiba belé fagy. Mit gondol elmélkedéseddel az olvasó, ha könyvednek olvasása álmot hoz rá. Ugy kellen irni hogy mikor szakaszodat végig olvasták ezt mondanák reá: Be hamar végzi: és nem ezt, hogy van é még sok hátra

Minde ezekre nézve lenne szükséges egy oly Akademia mint a millyenrül a szép tudományokra nézve emlékeztem, és a mely tanulás modja már más Nemzeteket fel emelt. E tenné az országot Akademiává: e keresné ki Nemzetünknek vérébül a feledekenységre vettetet és sokáig magánosságba ( magánosság<á>ba ) el sijjet Nagy Lelkeket, mely dolog oskolákban soha meg nem eshetik. Mig a test meg nem állapodik a Lélek is gyermek, ezt hiszem én, akárhogy itély te rólle. Minden Nagy Ember oskoláján tul emelkedet fel, minek utánna ( minek utánna regulát ) regulát, engedelmességét, félelmet, mestert széllyel szórt magárul, és önnön lelkének világa után ragattatot. Ki legyen annak mestere, kit a természet szül mesterré?

[p 0083] Fohászkodásom, vágyódásom, ( vagyódásom [Tollhiba a második betûnél] ) reménységem biztatnak, hol fogják majd magokat iollyen szsbadsággal élö ( elö [Tollhiba az elsõ betûnél] ) Lelkek a Nemzetnek vérébül fel adni. Had járjon ha reménységemet álomnak veszed; de had meg szivemnek, mert édes néki. Legyen álom, valóság!...ha gyönyörködtet, mind egy. Job az édes álom a keserü valóságnál. Ha én nem is, meg érhetik a maradékok, hogy ditsõsségek, erköltsök, fel emelt nyelveknek méltósága ( méltósaga [Tollhiba] ) közt ragyogjon és böltsességek ( böltsességek mélységébe, heverjen [Ismétlés, elmázolódás miatt] ) mélységébe, heverjen. Meg halok e' tántorgó reménységgel; Nemzetemnek hagyván sirom szélirül utolsó fohászkodásomat, hogy ez irásban Egei közt bujdosson!