BESSENYEI GYÖRGY: AZ ESZTENDÕNEK NÉGY RÉSZEIRÜL. TAVASZ. 0095


Ez a' természetet böltsöbe mutatja,
Méllynek kisdedeit jádzova ringatja.
Mosolygással nezi zöldes öltözetét,
Virágokkal füzi-körül nagy kebelét
A' nap' világára repdes plantáival,
Tsendes szelek közt el nyájas fijaival.
Mint egy kitsíny gyermek, a' ki böltsöjebe
Fel óldatván szödös anyjának ölebe:
Úgy tesz a' szabadúlt termeszet tavaszszal
Melly aludván, most van ismet üjúlással.

A' tavasz, e' diszes szülö édes-anya
Magát gyermekivel szépítni kívánja.
Nagy kedvességgel van ki-derült ideje,
Zöld füvekkel borúlt játékos mezeje.
Virági lobognak kiesült térségen,
Mellynek a' tsendes szél jár egyenességén.
Szagosodik széllyen ajánlja illatját.
Gyémánt színre festi reggeli harmatját.
[p 0096] Virágos zöldségü völgyeket kerekít,
Mellybe igen kedves játékokat indit.
Híves patakokat ereszt az hegyekrül,
Örömöt, mosolygást, hoz minden részekrül.
Lágy-meleg egére patsirtákat ereszt,
A' zengésre bennek vídám kedvet éleszt.
Ezek a' nap alatt tsendesen lebegvén,
Mulattatnak míndent Szépen énekelvén.
Alattok a' szántok fütyörészve járnak,
'S iga-marhájokra széllyel kiabálnak.

Az erdö zengenek víg madaraikkal
Tsördülnek gallyai futó vadaikkal;
Szép zúgö folyások szaladnak sok helyrül,
Vizek a' virágos mezökön el terül.
Itt a' füvek között tsak úgy tsergedeznek,
Hol a' kis madarkák tsevegve ferednek.
Az hevült levegö-ég szüntelen mozog,
Látszik, hogy futkároz, 's erdök hegyin lobog.
közte bújdosnak a' lengedezö szelek,
Szárnyán visznek sok jóó virág szagot velek.
Mindenütt élesztik az újúlt Világot.
Hívessé tesznek sok pa'zitos árnyékot.

Az állatok széllyel fajzani készülnek,
Barlanga rejzetnek, és fészekre ülnek.
Párjokat keresik széllyel kiabálva,
Hol meg futamodnak, hol halgatnak álva.
Tsupa szerelemmé válik a' természet
Melly a' tavaszba olly nyájason tenyészhet.
Látás, hallás, érzés a' szivre rohannak,
'S a' szaglás ízléssel benne tsavarognak.
[p 0097] Mindenfelé nevet a' sok élevenség,
Valamit láthatszmind kíes gyönyörüség.
Igy mulat a' tavosz vídúlt életünkel,
Gyengén nyájaskodván érzékeny szívünkel.