BESSENYEI GYÖRGY: A' TISZÁNAK REGGELI GYÖNYÖRÜSÉGE. 0092


A' Tiszának partján viradok-meg egy-szer
Hol ifjú éltemben jártam sok ezer-Szer.
Az Ég' bóltozatját kék Szín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk' súgárával.

Mosolyodni kezd az hajnal világunkra,
Világosságot nyújt 'zibbasztó álmunkra.
Az éjjeli ködök gözölögni kezdnek
Hegyeknek tövébe, 's völgyekbe rejteznek.
Innen eresztgetik felfelé párájok',
'S a' reggellel e'ként közlik-még homályjok'
A' nyugodt természet kel,, 's ki fújja magát.
Verödik álmábúl; újra kezdi dolgát.
Még az erdök, 's hegyek homályba nyugodta
Hol napun Világát várván, tsak halgattak.
Az álmos természet végtére meg indúl
Élö fijaival munkájára mozdúl.
Napunknak súgára terjeszkedik rajta,
Melly hóldat, tsillagot a' tengerbe hajta.
[p 0093] Erdö 's hegy tetöket meg aranyoz tüze,
Ragyog játékára az harmatnak vize.
Le süllyedt az éjjel már ólom botjával
A' nap kezd ragyogni ényes Világával
Földünne szélirül fel-szöött EGére,
Üzi a' Setétet komor tengerére.
Nagy természetünben katzagni kezd minden
Mellynek nagy lármája él kezdödik renden:

Zendülnek az erdök sokféle hangokkal
Szóllnak madarai a' víg vadászokkal.
Jajdúlnak a' kopók; hangzik a' kürt meszsze,
Bögnek az elö-fák, faldosott a' fejsze.
Az halász hajója harsog a' vizeken,
Keresi prédáját e' párás térjeken.
A' sásas rétekre sok marhák veretnek,
Rívó bögései gyakran kettöztetnek.
Éh szájok a' fübe széllyel harátsolnak,
Furullyája zendül köztök pásztoroknak.
A' Tisza partjárúl ezeket szemlélvén,
Tsendesen állottam mindennek örülvén.
E' víznél kétfelöl szörnyü jegenye-fák
Nöttek, mellyek tsak nem a' felleget tartják.
Iszapos gyökerek mélyen ereszkedett,
Boglyas óldalakon kérgek repedezett.
Terjedt gallyaikkal le-felé hajlanak,
'S mintha Szomjúznának a' vizekbe nyúlnak.
Nyájason zörgenek zöld, 's fejér levelek,
Mellyeken tsak lassan bújdosnak a' szélek.

Ezek közt a' Tisza foly tsendességevel,
'S mintha gondolkozna ollyan menésével.
[p 0094] Sárga tajtékjait formálja közepén
Sok gallyak, 's levelek ballagnak a' színén.
Sebes örvényei bújdosván néhol a' partokba
Mellyek két részeken erdejek táplálják
'S a' Világ lármáját tsendesen halgatják
A' paros gerlitzék szárnyok tsattogtatva, Repdesnek felettek magokat mulatva.
Vídámúl a' Tisza turbékolasokkal,
Mert szép lármát tesznek nagy tsattogásokkal.
A' Tisza egy részin széles rétek vannak,
Honnan kiáltások hallik a' darvaknak.
Ezeknek nagy szavok a' magas Egeket
Be töltvén, lármázzák érzékenységinket.

Sok hattyúk is nyúlnak a' Tisza felett-el,
Kik repülvén, tünnek szép süvöltésekkel.
Szárnyoknak különös kettös hangozása.
Olly, mint a' tsehellö kopók kiáltása.
Több számos madarak zengenek ezentúl,
Mellykbül a' puska szóra sok ala- húll.
Illyen dolgok között szemlélvén a' Tiszát,
Gyakran jártam által örvényes folyását.
Füzesei mellett sétáltam magamba,
Fövenyes lapályján, és gondolatomba
Szüntelen neveltem gyönyörüségemet,
Részegítvén vele érzékenységemet.
A' tavaszi szagok orromba ütköztek,
Mellyeket magokkal hordoztak a' szelek
Illyen az hely, a' hol életre születtem,
'S e' nagy természetnek férfi tagja lettem.