BESSENYEI GYÖRGY: BUDA TRÁGÉDIÁJA. [0005]
NAGSÁGOS URAM!
Ollyan vagyok mint egy utazó, ki már
meszsze Tengereken repíttetvén, a' tsendes rév-partokra,
honnan el-indúlt, viszsza néz, 's eszébe forgatja Anya
Városát, mellynek kebelében életét kezdette: Szüntelen
viszsza nézek én-is az édes Hazára, honnan történeteim
által ki-ragadtattam. E' Hazában hajdan Eleink a' régi tsatás
százak között ditsöségeket tsak fegyverrel keresték,
mellyet pennáinknak meg-hagytak. A' melly koszorújára
Marsnak Parnassusról Minerva arany vizet nem öntöt, a'
mind el-hervadot. Ki tagadhatja-meg [p [000] 6] Atillától, hogy
Marstól koszorút gyözedelmeiért nem nyerhetet? Ne vegyük-
el töle vitézségét, kegyetlen bánt Europával igaz; de
hatalmas, és gyözedelmes vólt. A' Testzvérjét Budát meg-
ölte; de tudja Nagyságod, hogy a' Királyi hatalom illy bünt,
mind ö elötte, mind ö utánna tett. Utáljuk, 's tsudáljuk
Atillát a' Világnak több Vitézeivel, ki mint Scytha, haragot,
gyözedelmet, 's kegyelmet-is ollykor viselhetet. Ha pedig
néki erköltsét kárhoztatjuk, ne vádoljuk örökre a'
Nemzetet, mellyböl ö származott; mert vólt körülte Nemes
erkölts, mellyet Budában, Kadikában, 's Tsabában
tapasztalni lehet. Én hizelkedem magamnak azzal, hogy
Nagyságod, munkámat kedvetlenséggel nem fogja venni, melly
kegyességének nem az én tehetségem; de tsak a' régiságnak
elö-hozása, 's alázatos Hazafiúi hívségem, [p [000] 7]
lésznek okai. Kitsoda kedveli jobban a' tiszta hivséget,
vagy ki kivánja inkább Nemzetének ditsöségét, Mársban,
akár Minervában olly sebességgel az egekig emelni, mint
a' Méltóságos Ur? Valamennyien Nagyságod' nyomdokáiba artzal
Parnassusra fordúltunk, Hazája hivségéért
mindnyájunkhoz kegyességet mutat, hogy az által bennünket
vidámítván szrogalmatosságainkban Nemzetének
ditsöségét emelhesse, 's mindég nagyobb, nagyobb
halhatatlanságra vihesse. Engedjen-meg hát Nagyságod, hogy
Budát nagy születésének ajánlottam, mellynek hóltomig
alázatos igaz szolgája vagyok
BESSENYEI GYÖRGY.
