BESSENYEI GYÖRGY: AZ EMBERNEK PRÓBÁJA. 0153


Okoskodás! okoskodás! hová viszen homályos világosságod? merre ragadsz? mit teszel magadból, 's a' természetnek rendibõl? Akármit mivelsz; ezekbe egy ízt meg-nem mozdíthatsz. Minden ûresség be-van elõtted tõltve; egy dolog-is helyébõl nem indúlhat Nézd a' Világnak Istenét; tsudáld munkájának titkát: szólj halandó társaid-hoz, mond meg, hogy te mitsoda tõrvényeket ismersz, ne bánd ha fél Világ bolondnak, 's fél Haza okosnak tart. Ha létûnknek Istene, szentségének minden sérelméért, mindjárt boszszút kívánna állani; ma vesznének-el mi teremtései. Sokan járnak a' Világosság-nál: de kevesen látnak és ki tudja; ha egy szeléd egy-ûgyü kedveseb-é az õrõk Igazságnak; vagy egy gondolátaitól el-ragadtatott bõlts? A' ki egyszer a' mély okoskodásba bele-esett; ott marad, 's a' Világ-al egesz életébe hartzolván, meg-hal szinte úgy, mint egy elméjébe bomlort. [!]

[p 0154] SZÍV, MUZIKA, SZERELEM.

Tsudállatós teremtés! édes, 's keserves kis alkotmány, nyájas fajdalom, mérges kedvesség! mond-meg hogy szõvõd érzékenységeidet? mellyik részeden van a' hallás? és hol tsináltál útat magadnak a' látásra? mellyíknek van ezek kõzûl rajtad nagyob ereje; egy Vénust látni; vagy egy Orfeust hallani? hol uralkodol hatalmasabban? A' szé1pségnek syemlélése, egy olly dolgot formál belõled, melly szûntelen ég, é1s meg-nem emészthetik: hirtelen dobbanások, édes fájdalmak, szemérem, rettegés, vakmerõseg, alázatosság, nyájasság égy-szóval szerelemmé leszel. Szerelem! szerelem! édes, 's keserves származása a' szívnek; kút-feje, Vezére minden érzésûnknek! van-é valami indúlat az halandóságba, melly rabságod alatt ne szenyvedne? vagy belõled ne eredett-vólna? Te, és a' szív egyek vagytok.

[p 0155] Ki hallott valaha ezekkel a' tsendes estvén valamelly mu'zikát, melly tsak fúvó, vagy pengetõ szerszámokból állott, Az ágyba tévelygõ estvelí gondolatok magokat lassa, lassan el-vonván, nyugodalomra eretztik az elmét: álom kezd lebegni el-tsilapodott verûnk felett. Tavaszi szellök futkosnak, mellyek az ablakra vont fûggûket tsendesen lebegetetik. hívesûl velek a' nyugodalomra dûlt test; melly nappali érzékenységeitõl, 's munkájitól el-lankadván, magát álmának eresztette. Mikor' már leg-édeseb 'zibbadozásai kõzt zekíntgeti bújdosó álmait, valamelly tsendes, szomorú hangot hal, mely hozzá meszszirõl fáradva érkezik, nem is ér filé-hez, da tsak egyenesen foly szívébe. Fel-índúlnak a' szívnek 'zibbadt étzékenységei, [!] és mivelhogy gyõnyõrûségekkel telhetetlenek; el-fogadására sijetnek a' kedvességnek, mellyet számokra az éjjeli mu'zikának zengései készítenek, keményeb pihegéseket teszen a' szív: készûl belsõ rejtekeit fel-nyitni, hogy azok-al új gyõnyõrüségeit õlelhesse: [p 0156] édes búsúlások-al serken álmából: a' belé-tsapott hangtól mindenre ki-terjesztetik. Majd hartzoló Vitézek' séregei kõzt látja magát fél álmába tsendesen ballagni; hol a' diadalomra el-tõkélett indúlat-al készûl, majd innen el-tûnvén tsendes szigetekbe repíttetik, mellyeknek kiességén alá-'s fel forogván, a nagy szél-veszek után el-fáradt tengernek álmos habjait magà felé hõmpõlyõgni látja. Tsendes erdõket is szemlél, hol a' fellegek-ig emelkedett élõ- fák', sûrû gállyaiknak szomorú árnyékába gondolkozás-al láttatnak halgatni. Innen a' tengereken által tûndérek, 's Isten-Aszszonyok kõzzé ragadtatik, kíknek tsudálatos katzagó váraikba a' kimagyarázhatatlan kedvességü szépségeknek seregei-vel mulat. Illyen helyeken hordoz egy álmos szívet az ejjeli tsendes mu'zikának kellemetes hangja, melly szerelmet, keserüséget, Õrõmõt, szomorúságot, kedves bánatot, régiséget, viadalt, vitézséget, szívûnknek édes sohajtásai-val bennûnk egyûvé-kever.

[p 0157] Mibe van egy halándó szívnek nagyob ereje, mint a' szerelembe, és mu'zikába? Ezekbe él leg-emésztöb mérge, 's leg-kedveseb édességé. Kitsoda mondhatja valaha; hogy szívébe a' természetnek erejét ismérni tanúlta? ha sem szeretetet, sem fúvó mu'zikákat nem hallot. A' szív ezeknek édes kút-feje, melly szûntelen érez, hogy mindég fáraszszon. Egyik részét méreg-el szaggatja, mellyet maga készít magának; más részét pedig ugyan tsak õnnõn jõvedelmébõl készült balzamom olajá- val éleszti. Ki ragadhatja-el tõle akár egyik, akár másik vagyonát?

Miolta a' Világ áll, fáradhatatlan lett mesterségei-vel magát változtatni, hogy kõnnyebsége legyen. Ezernyi ezer dolgokat talál, 's tõbbeket ront, sokasít, kitsinyit, épit, pusztít; de azért soha a' gyötrelmes szívtõl tsak leg-kissebb érzését is el-nem veheti. Úgy vélem, hogy a' me'nyire a' természeten uralkodhatom, szívemnek, étzékenységein [!] is majd tsak a'nyi hatalmam van. Hogy ha valakinek leg-kedveseb barátját, gyermekét, [p 0158] vagy feleségét, valamélly õldõklõ veszedelem el-ragadra; [!] parantsoljon két'felé szakadt szívé1nek! és tíltsa-meg magátol kínos érzéseit! És ellenben, ha valamelly hív Atya, Világi szerentséjének karjai kõzt kisded tsátsógó gyermekeitõl kõrûlvétettetik; ûzze-el fajdalmas õtõmét [!] szivérõl! Úgy tetszik, mintha a' szív a' természetnek leg-elsö szûlõtje vólna; ki tõb testet tsak azért vett mágára, hogy kõntõse legyen, mellybe akaratja szerént járhasson.