BESSENYEI GYÖRGY: ÁGIS TRAGÉDIÁJA. 0009
ÁGÉZILAUS. : Isteni tanátsa a' nagy
Olimpusnak,
Jupiter õrõkõs ura Világunknak,
Ágis! végre rajtunk akaratjok' tették,
'S Spártát
tõrvényibe viszsza-helyheztették.
Likurgus,
Kõzõttûnk hajdani fényével
Fel-támad újonnan
ditsõ tõrvényével:
Nem fogják - Hazánkat verni a'
gazdagok
Továb, kik kintsekkel fel-emelték magok'.
Egyik
Gõrõg nem lesz a' másiknak foglya;
Szabadúl
Spártának sok ártatlan rabja,
[p 0010] A'
szegénység, tudod gazdaginktól pénzt kér,
Melly adósság,
sok száz Gõrõgõt vasra vér.
Szabaditsuk Ágis el
- fáradt Hazánkat,
Gyógyitsuk ha lehet, rõgzõtt
nyavalyánkat.
ÁGIS. : Hív Ágézilaus menjûnk
tartózkodva,
Spárta' falai kõzt Népûnket oktatva.
Egy Vezér, (jól tudód,) bûszke méltóságát
Meg-
szokván; nem hallja az Ég' igazságát.
Örõk uraságra
tõrekedik, kõztûnk,
Titkon dûhõskõdik; 's
mosolyog elõttûnk.
Ha a' tanáts-házban látod
Leónidást,
Nem fejthetsz ajakin ellenûnk vádolást;
De Hazánk' fatyjait titkon vesztegeti;
Kõzõttûnk
kintseit lopva hintegeti.
Minden testbe lehet kapni illyen
mérget,
Isteneink tétték belénk ezt a' férget.
Kebelûnkbe tsak õt' kell fel-élesztgetni;
'S meg-lehet
jó vérûnk' vele vesztegetni.
Spárta belsõ-része
sints illy veszély nélkûl,
Mellyet Leónidás,
gerjeszteni készûl.
Amsarest meg-vette tudod már
pénzével,
Tõb tanátsokat is veszteget kintsével.
Nem
akarja, hogy a' végezés meg-álljon,
'S tõrvényeinkre
titkon szíve hóltig fájjon,
ÁGÉZILAUS. : Ágis! ma
Hazánknak széles piatzára
Ki-gyûjtsûk népûnket, a'
Király truttzára.
[p 0011] E' részszsel szûkséges eléb
tanátskoznunk,
Hogy inkáb lehessen Javunkra dolgoznunk.
A' lántz Kõzt, tõmlõtzre le-vert adósokat;
A'
kõzséget kinzó nagy u'zorásokat,
Spárta
lakosinak elõ-Kell mutatni,
Jó lesz gazdagínkat e'ként
útáltatni.
Egy hatalom tudod tsak Kõzségekben áll,
Mellyeknek erejek ha fejektõl el-vál;
A' nagy méltóságot
Kõz emberré tészik,
'S verõ hatalmából, életek' ki-
vészik,
Nyerjûk-meg a' népet gazdagaink ellen,
Hidjed,
hogy sok gonosz enged majd kelletlen.
ÁGIS. : De mi
módon kelljen szolni népeinkhez?
Hogy lehet hírtelen
férkezni szivekhez?
ÁGÉZILAUS. : Vehetûnk itt pénzen
ékesen-szóllókat,
Gazdagítsuk titkon a' hazúg papokat.
Ezek a' tsalárdok, szûntelen kérkednek,
'S hogy
Jupiter velek beszél,, úgy hitetnek.
Nyelveknek a'
Kõzség igen hamar hiszen,
Minden kételkedést tsak
hozzájok viszen.
Ha õk majd Spàrtába itt ott
hellyel, hellyel,
Kiáltozni Kezdnek gazdaginkra széllyel;
[p 0012] Tapasztalni-fogod a' változás mit tész',
Tudom,
hogy Ámfares' szíve gyõtrelem lész.
ÁGIS. :
Sijessûnk hát Vitéz el-érni tzélunkat,
Hordozzuk
vígyázva, el-kezdett dolgunkatt,
ÁGÉZILAUS, Zõrgést
hall. : Kitsoda érkézik? talám Leónidás,
Menjûnk-el,
ne legyen Kõzõttûnk hánykódás.
MÁSODIK JELENÉS.
ÁMFARES, LEÓNIDÁS.
LEÓNIDÁS. : A leg-
Felsõb tanáts már el-véhgeztetett,
Spárta,
tõrvényibe viszsza-helyheztetett.
Ámfares! me'dig nyõg
sérûlt Királyságom?
Miért raboskodjon igy hatalmasságom?
Az ostoba kõzség, trónusom' meg-únta,
Fényességem
elõt szemeit be-húnyta.
Tanátsunkba, tsõmõrt okoz
jelen létem;
Látom, fél Hazámnak terhe lett életem.
[p 0013] ÁMFARES. : A' tudatlan kõzség, jól-lehet
újságol
Uram; de goromba mérgébe nem vádol.
Ágis
lármázza tsak õket Kelombróttal;
Kík titkon hartzolnak
ma Királyságoddal.
Király! nem magába zúg a' nép
egyedûl,
Semmit nem Kezdhet õ,, fõ vezérek nélkûl.
Vannak oly vitézek Spárta' kebelébe,
Kik mérget
éleszt'nek trónusod õlébe.
Uram! nagy Hazádat ezek fel-
lázasztják,
'S hív Királyságodat, széllyel útáltatják.
Nem akarnak tudni fõ méltósàgodról.
Szabadon eresztik
néped' makatsságát,
Sok, ellened e'ként szegzi
nyakasságát.
Pedig ha a' kõzség nem rab, õ ragadoz,
'S búsúlt Isteninek mindég vérrel áldoz,
Napokként,
más fõért sohajt vagyódásá,
Job lesz dolga úgy mond,
ha jõ változasa,
Tõrvényink' meg-rontván, bûnét nem
isméri,
Mert õ az Egeket, mint szegény úgy kéri.
Igy
tévelygési kõzt, másokba bódúlván,
Fel-kel gyakran,
ura' székére tódúlván.
Mindég új tõrvényt Kér,
hogy sorsa jobbúljon,
'S nyakán terhesedett jármából
kí-bújjon.
Ha jó Királya van; úgy szól, lob lehetne,
Még is, 's vállokról sok terhet le-vehetne.
Igy õ
szûntelenûl átkozván rabságát,
[p 0014] Nem élhet
tsendesen, kérvén igazságát.
Meg-nem fontolhatja, hogy
adója nélkûl,
Semmi tõrvény néki igazságot nem szûl.
A' fõ-rendek kõzt is, sok Király hatalmat
Nem nézhet;
's mutatja a' morgó únalmat.
A' népet ingerli ez-fel
szabadságra,
Melly nem tudja, hol jut kinosab rabságra.
Kõztõk nagy rendeink a' fõ méltóságot
El-osztván,
úgy szûlnek kinos Királyságot.
Alattok a' kõz-nèp,
meg-nyomatva szenyved,
'S nyõgõ rabságába, alatta el-
senyved.
LEÓNIDÁS, meg-illetõdéssel. :
Ámfares! lehet-é Spárta illy el-fajúlt?
Hiheted-é,
hogy már Királyságom el-múlt?
Ah kínos hívatal! ------
gyõtrelmes méltóság!
Embertelen Kõzség! -----
veszélyes uraság!
Ámfares halgas-meg; keservembe mondok
Néked ollyan dolgot, mit régen tanúlok,
Kevéssé
érdemlik hidd-el az emberek,
Hogy legyenek Kõztõk Kegyes
Fejedelmek.
Bûszke vágyódások, tõrvényt nem
szenyvedhet;
Noha természetek, ezer-szer meg-veszhet.
Uralkodni Kíván sok rosz Haza tagja,
Vélek, tsak a'
népnek szaporodik jaja.
Királyságom ellen látom
rúgódoznak,
Már a Spártaiak; 's velem hadakoznak.
Ámfares! te lehetsz itt segedelmemre,
Ne állj-el
mellõlem; vígyáz életemre.
[p 0015] Továb fegyvert fogni
látod, már nem lehet,
Van talám más eszkõz, melly
hasznokat tehet,
Tanátsosainkhoz menj-el Kõvetséggel,
Ne kéméljed kintsem'; legyél bbõv Kõltséggel.
Demókarest vedd-meg eléb; de titkosan,
'S a' tõbbivel
is úgy bánhatsz ma okosan.
ÁMFARES. : M'ért
szenyvednek Király a' fõ tanátsosok,
Hogy néped
Kedvéért legyenek kóldúsok?
Likurgus' tõrvénye
Hazánk' Kõzre-osztja,
'S gazdag embereinket, javoktúl meg-
fosztja.
Tsak egy Kõzõnséges Spártai
Gõrõgnek,
Hogy lesz a'nyi Fõlde, mint egy fõ
Hertzegnek?
Meg-romlott Likurgus, Kemény
tõrvényével,
El-múlt rendelése már tsalárd
fényével.
Tsak Ágis tsinálta most kõztûnk a'
lármát;
De él-is veheti még érte jutalmát.







