BESSENYEI GYÖRGY: ÁGIS TRAGÉDIÁJA. 0009


ÁGÉZILAUS. : Isteni tanátsa a' nagy Olimpusnak,
Jupiter õrõkõs ura Világunknak,
Ágis! végre rajtunk akaratjok' tették,
'S Spártát tõrvényibe viszsza-helyheztették.
Likurgus, Kõzõttûnk hajdani fényével
Fel-támad újonnan ditsõ tõrvényével:
Nem fogják - Hazánkat verni a' gazdagok
Továb, kik kintsekkel fel-emelték magok'.
Egyik Gõrõg nem lesz a' másiknak foglya;
Szabadúl Spártának sok ártatlan rabja,
[p 0010] A' szegénység, tudod gazdaginktól pénzt kér,
Melly adósság, sok száz Gõrõgõt vasra vér.
Szabaditsuk Ágis el - fáradt Hazánkat,
Gyógyitsuk ha lehet, rõgzõtt nyavalyánkat.

ÁGIS. : Hív Ágézilaus menjûnk tartózkodva,
Spárta' falai kõzt Népûnket oktatva.
Egy Vezér, (jól tudód,) bûszke méltóságát
Meg- szokván; nem hallja az Ég' igazságát.
Örõk uraságra tõrekedik, kõztûnk,
Titkon dûhõskõdik; 's mosolyog elõttûnk.
Ha a' tanáts-házban látod Leónidást,
Nem fejthetsz ajakin ellenûnk vádolást;
De Hazánk' fatyjait titkon vesztegeti;
Kõzõttûnk kintseit lopva hintegeti.
Minden testbe lehet kapni illyen mérget,
Isteneink tétték belénk ezt a' férget.
Kebelûnkbe tsak õt' kell fel-élesztgetni;
'S meg-lehet jó vérûnk' vele vesztegetni.
Spárta belsõ-része sints illy veszély nélkûl,
Mellyet Leónidás, gerjeszteni készûl.
Amsarest meg-vette tudod már pénzével,
Tõb tanátsokat is veszteget kintsével.
Nem akarja, hogy a' végezés meg-álljon,
'S tõrvényeinkre titkon szíve hóltig fájjon,

ÁGÉZILAUS. : Ágis! ma Hazánknak széles piatzára
Ki-gyûjtsûk népûnket, a' Király truttzára.
[p 0011] E' részszsel szûkséges eléb tanátskoznunk,
Hogy inkáb lehessen Javunkra dolgoznunk.
A' lántz Kõzt, tõmlõtzre le-vert adósokat;
A' kõzséget kinzó nagy u'zorásokat,
Spárta lakosinak elõ-Kell mutatni,
Jó lesz gazdagínkat e'ként útáltatni.
Egy hatalom tudod tsak Kõzségekben áll,
Mellyeknek erejek ha fejektõl el-vál;
A' nagy méltóságot Kõz emberré tészik,
'S verõ hatalmából, életek' ki- vészik,
Nyerjûk-meg a' népet gazdagaink ellen,
Hidjed, hogy sok gonosz enged majd kelletlen.

ÁGIS. : De mi módon kelljen szolni népeinkhez?
Hogy lehet hírtelen férkezni szivekhez?

ÁGÉZILAUS. : Vehetûnk itt pénzen ékesen-szóllókat,
Gazdagítsuk titkon a' hazúg papokat.
Ezek a' tsalárdok, szûntelen kérkednek,
'S hogy Jupiter velek beszél,, úgy hitetnek.
Nyelveknek a' Kõzség igen hamar hiszen,
Minden kételkedést tsak hozzájok viszen.
Ha õk majd Spàrtába itt ott hellyel, hellyel,
Kiáltozni Kezdnek gazdaginkra széllyel;
[p 0012] Tapasztalni-fogod a' változás mit tész',
Tudom, hogy Ámfares' szíve gyõtrelem lész.

ÁGIS. : Sijessûnk hát Vitéz el-érni tzélunkat,
Hordozzuk vígyázva, el-kezdett dolgunkatt,

ÁGÉZILAUS, Zõrgést hall. : Kitsoda érkézik? talám Leónidás,
Menjûnk-el, ne legyen Kõzõttûnk hánykódás.

MÁSODIK JELENÉS.

ÁMFARES, LEÓNIDÁS.

LEÓNIDÁS. : A leg- Felsõb tanáts már el-véhgeztetett,
Spárta, tõrvényibe viszsza-helyheztetett.
Ámfares! me'dig nyõg sérûlt Királyságom?
Miért raboskodjon igy hatalmasságom?
Az ostoba kõzség, trónusom' meg-únta,
Fényességem elõt szemeit be-húnyta.
Tanátsunkba, tsõmõrt okoz jelen létem;
Látom, fél Hazámnak terhe lett életem.

[p 0013] ÁMFARES. : A' tudatlan kõzség, jól-lehet újságol
Uram; de goromba mérgébe nem vádol.
Ágis lármázza tsak õket Kelombróttal;
Kík titkon hartzolnak ma Királyságoddal.
Király! nem magába zúg a' nép egyedûl,
Semmit nem Kezdhet õ,, fõ vezérek nélkûl.
Vannak oly vitézek Spárta' kebelébe,
Kik mérget éleszt'nek trónusod õlébe.
Uram! nagy Hazádat ezek fel- lázasztják,
'S hív Királyságodat, széllyel útáltatják.
Nem akarnak tudni fõ méltósàgodról.
Szabadon eresztik néped' makatsságát,
Sok, ellened e'ként szegzi nyakasságát.
Pedig ha a' kõzség nem rab, õ ragadoz,
'S búsúlt Isteninek mindég vérrel áldoz,
Napokként, más fõért sohajt vagyódásá,
Job lesz dolga úgy mond, ha jõ változasa,
Tõrvényink' meg-rontván, bûnét nem isméri,
Mert õ az Egeket, mint szegény úgy kéri.
Igy tévelygési kõzt, másokba bódúlván,
Fel-kel gyakran, ura' székére tódúlván.
Mindég új tõrvényt Kér, hogy sorsa jobbúljon,
'S nyakán terhesedett jármából kí-bújjon.
Ha jó Királya van; úgy szól, lob lehetne,
Még is, 's vállokról sok terhet le-vehetne.
Igy õ szûntelenûl átkozván rabságát,
[p 0014] Nem élhet tsendesen, kérvén igazságát.
Meg-nem fontolhatja, hogy adója nélkûl,
Semmi tõrvény néki igazságot nem szûl.
A' fõ-rendek kõzt is, sok Király hatalmat
Nem nézhet; 's mutatja a' morgó únalmat.
A' népet ingerli ez-fel szabadságra,
Melly nem tudja, hol jut kinosab rabságra.
Kõztõk nagy rendeink a' fõ méltóságot
El-osztván, úgy szûlnek kinos Királyságot.
Alattok a' kõz-nèp, meg-nyomatva szenyved,
'S nyõgõ rabságába, alatta el- senyved.

LEÓNIDÁS, meg-illetõdéssel. : Ámfares! lehet-é Spárta illy el-fajúlt?
Hiheted-é, hogy már Királyságom el-múlt?
Ah kínos hívatal! ------ gyõtrelmes méltóság!
Embertelen Kõzség! ----- veszélyes uraság!
Ámfares halgas-meg; keservembe mondok
Néked ollyan dolgot, mit régen tanúlok,
Kevéssé érdemlik hidd-el az emberek,
Hogy legyenek Kõztõk Kegyes Fejedelmek.
Bûszke vágyódások, tõrvényt nem szenyvedhet;
Noha természetek, ezer-szer meg-veszhet.
Uralkodni Kíván sok rosz Haza tagja,
Vélek, tsak a' népnek szaporodik jaja.
Királyságom ellen látom rúgódoznak,
Már a Spártaiak; 's velem hadakoznak.
Ámfares! te lehetsz itt segedelmemre,
Ne állj-el mellõlem; vígyáz életemre.
[p 0015] Továb fegyvert fogni látod, már nem lehet,
Van talám más eszkõz, melly hasznokat tehet,
Tanátsosainkhoz menj-el Kõvetséggel,
Ne kéméljed kintsem'; legyél bbõv Kõltséggel.
Demókarest vedd-meg eléb; de titkosan,
'S a' tõbbivel is úgy bánhatsz ma okosan.

ÁMFARES. : M'ért szenyvednek Király a' fõ tanátsosok,
Hogy néped Kedvéért legyenek kóldúsok?
Likurgus' tõrvénye Hazánk' Kõzre-osztja,
'S gazdag embereinket, javoktúl meg- fosztja.
Tsak egy Kõzõnséges Spártai Gõrõgnek,
Hogy lesz a'nyi Fõlde, mint egy fõ Hertzegnek?
Meg-romlott Likurgus, Kemény tõrvényével,
El-múlt rendelése már tsalárd fényével.
Tsak Ágis tsinálta most kõztûnk a' lármát;
De él-is veheti még érte jutalmát.