BESSENYEI GYÖRGY: TUDÓS TÁRSASÁG. 0049

Kodor: Nefftont, ( Newton, Isaac 642-1727), angol matematikus, fizikus, csillagász. ) Lokkot, ( Locke, John 632-170, angol filozófus. ) Deskártot, ( Descartes, René 596-1650), francia filozófus és matematikus. ) Laibnitzot, ( Leibniz, Gottfried Wilhelm 646-1716), német filozófus. ) Mallebránst ( Malebranche, Nicolas 638-1715), francia filozófus. ) magával hozza. Semmit nem szól, egy asztalhoz leül s elkezd dünnyögve magába olvasni. Sondi lassan háta mellé szívódik és reá figyelmez. : Most meg kell ezekbõl a tudósokból határoznom, hogy a természetnek s mozgó világnak élõ valósága lágyság-é vagy kemény eszköz. [p 0050] Egyik azt mondja, lágy; a másik, hogy sem kemény, sem lágy. A lágyságot lehet keménységgé tenni, a keménységet lágysággá változtatni. Nézzük a vasat, mely tûzbe foly s hidegen tör, ront. De mégis a természet élõ dolog; ami él, annak mozogni, nevekedni vagy fogyni kell. A mozgás pedig mindenkor elébb származik lágyságból, mint keménységbõl. Tûz, víz, levegõ, ég szüntelen mozognak, mert hígak; hanem a kõsziklák nem mozdulnak, mivel igen kemények. Ugyde az, ami kicsinybõl nagyobb lehet, mozdulhat; mert hogy nagyobb formába jöhessen, tagjait kijebb kell neki terjeszteni, ami pedig terjeszkedik, az mozdul is. Tehát, mivel a kõbe növésre való mozgás vagy elevenség van, el kell rólok hinni, hogy magokba lágyságot is viselnek, mert azt tapasztaljuk, hogy a kovacsok s kövek nõnek. Mallebráns csak nem beszél ok nélkül, noha sokszor oly vékonyan okoskodik, hogy talán maga sem érti magát. De mi csinálja már a mozgást? Egy kartesianus ( V. ö. Cartesius (Descartes). ) azt mondja, hogy a mozdulást valami taszító erõ csinálja. Neffton azt állítja ismét, hogy amozgás magához vonszó erõ által esik meg. Csak mondjuk ki ezt együtt, hogy az olyan erõ nyúgoszik kebelünkbe, mely bennünket a megesmért rossztól eltaszít, a kóstolt jóhoz pedig húz; tehát mi bennünk húzó és taszító erõ van, mely erõ szívünket egyik dologtól eltaszítja s a más dologhoz [p 0051] hozzáhúzza. De kérdésbe marad itt, hogy az az erõ micsoda és mimódon van egybehúzva. Ez lélek, azt gondolom, és örökké tartó erõ. Plátó, Aristoteles, Sokrates a lelket halhatatlannak lenni állítják. Lokk pedig csak kerülget körülte s szüntelen bizonyítani kívánván, mindég kétségeket csinál. Ekkor Sondi széket veszen s Kodornak általellenébe leülvén, zsebjébõl kihúz egy könyvet, melyen olvasni kezd. Kodor reá tekint s megszólítja: Ember, micsoda indítóok hozott tégedet ide elõmbe, ki vagy?

Sondi: : Én keresztyén vagyok és olvasni akarok, ne botránkozz bennem.

Kodor: : Micsoda könyvet olvasol?

Sondi: : Formeit ( Formey, Jean Henri Samuel 711-1797), francia tudós ) olvasom, ki Voltérnek ( Voltaire, Franc33ois Marie Arouet de, 694-1778), francia író. ) tudományát cáfolja s az igaz keresztyénséget védelmezi.

Kodor könyveit öszveszedi és elmegyen.