BESSENYEI GYÖRGY: A TÖRVÉNYNEK ÚTJA. 0012


I. SZAKASZ.

A törvényeknek kezdetirül.

Az ember szabadon származik. - Az atyai hatalom csak valóságos atyáké lehet. - Az uralkodásnak kezdeti. - A rabságnak kezdeti.

Mikor az emberi nemzet legelõször a földnek színét lakni kezdette, kétségkívül sem uraságot, sem hatalmat azon kívül nem ismért, ki világot teremtett. Akkor egész emberi nemzetünknek csak a volt közönséges sorsa, hogy Istentül vezéreltessék és a természetben szabadon lakjék. Ha egy atyának két fia volt, mindkettõ kétfelé ment, földet foglalt, melyet õ osztán magáénak csak azért mondott, hogy azt megülte, elfoglalta s fájának gyümölcsét õrizte. Mondd meg, hogy két ilyen testvérnek micsodás törvényei voltak és melyiknek engedtetett Isten vagy természettül arra hatalom, hogy másikán uralkodjon és azt rabjává tégye? Nem volt kezdetben semmi ilyen hatalom, kivévén az atyait, melynek igazságát mind Istenben, mind természetben feltaláljuk.

De ha egy atya, kinek tíz férjfiú gyermekei már emberkorban éltek, megholt, kinek hagyhatta által atyai hatalmát gyermekei közül, hogy azáltal egy a többin uralkodhasson? Engedelmeskedett volna-é a kilenc egynek, csak azért, hogy nékik édesatyjok halála óráján az iránt engedelmességet ajánlott? Soha egy haldokló atya veszedelmesebb, haszontalanabb és [p 0013] szomorúbb testamentumot nem hagyhatna, mint azt: Ti pedig, fiaim: Pál? Péter, Ferenc, János, Mihálynak szolgái légyetek és mindenekben csak õtõle függjetek. Soha nem is volt olyan atya e világon, ki több gyermekeit egynek rabságába vethette volna halála után. Honnan kitetszik, hogy az atyai hatalom fiakra csak úgy mehet által, ha a fiak magoknak új fiakat támasztanak s magokat azáltal valóságos atyákká tehetik.

A sok testvér atyjoknak halála után mindenik maga akart maga ura lenni, úgy szaporodott e földön a sok úr annyira, míg megszorlván az uraságon elkezdenének veszekedni. Ennek a földje adott olyat, melyet a másikénak földje meg nem termett s amelyre amannak mégis nagy szüksége volt. Ezen okbul elkezdenek az urak egymástul holmit kérni, melyre ki jó, ki goromba feleletet ád, ki az adandó eszköz helyett másat kér cserébe, mi néki nem volt s amannál, ki hozzá kérni ment, találtatott. Felkél ekkor ez a két fejedelem: ENYIM, TIÉD s törvény, fegyver alá húzza az Istennek embervilágát.

Egy gyümölcseibül kipusztult henye, bujdosó nemzet elindult vagyont keresni s zsákmányt vetett a szorgalmatos nemzetnek földeibe, mely õnála gazdagabb, szorgalmatosabb, de erõtlenebb volt. Az akkori gazdagság pedig csak abba határoztatott, ha télére több diót vagy mogyorót egyéb száraz gyümölcsökkel gyûjthettél magadnak vagy több vadat, mint [p 0014] más, hajigálhattál agyon, mert nem volt sem nyíl, sem puska, melyre nézve csak silápolni ( Siláp: husáng. ) kelletett, ha vívni akartál.

A szabad urak, látván vérengzéseket s egymás segítségére való szükségeket, öszvegyûltek s azt mondották magok közt: "Álljunk öszve, tégyünk tilalmat, csináljunk törvényt, különben a henyélésre s tobzódásra hajlandó emberek el fogják köztünk a dolgozó kezeket nyomni". Igy sok népek, nemzetségek öszvetévén erejeket, országot, hazát csináltak magukbul. Sokan állítják, hogy az elsõ embereket vadaktól való félelem verte csoportra. Megengedem. De azok apró csoportok lehettek és soha eleinknek vadaktul való félelmekben nem volt szükség Babilont, Memfist, Rómát s Athénásokat építeni. Hol láttad, hogy egy király háromszázezer emberrel s 50 ezer ágyúval valaha medvék, farkasok vagy oroszlányok ellen hadakozni indult volna? Emberek voltak oly fenevadak, kik ellen kõfalakat kellett emelni, ágyúkat önteni s országokat csinálni, kik a mennydörgésnél rettenetesebb haragot e természetben nem találhatván, puskaport kerestek, hogy azt magok ellen követhessék.

Láthatod ezekbül, hogy a szabad emberek magok verték magokat társaságra.

[p 0015] A köztársaság szabadságának eredeti.

Egy részen 30, 40 vagy több atyafiak, atyák öszveállottak, mindenik atya elvitte magával szabadságát a köztanácsba s azt mondotta: "Itt van a szabadságom, csináljunk belõle nékem maradékimnak nyúgodalmat, mindnyájunknak pedig bátorságot". Mindenik így cselekedett, honnan természet szerint származott osztán, hogy a sok öszvetett szabadságbul egy nagy és hatalmas szabadság lett. Nézd, milyen természet szerint esett meg, hogy a közszabadságnak felállításával az egyes rabság felálljon. Az egybegyült társaság törvényeket tészen, melyeknek kiki önnön szabadakaratja szerint alája veti magát, úgy gondolván, hogy a rabság nem lehet, mit õ önként magára vészen. Ekkor a csinált törvényt uralkodásnak, hatalomnak nevezik és szentnek is tészik még azon okbul, hogy az a törvény oly igazság, mely mindenik hazafiának szabadságát magában tartja.

Egy olyan hazában, hol ilyen törvények ítélnek, minden hazafiú azt gondolja, hogy azok alatt zaboláztatván, csak önnönmaga szabadságának engedelmeskedik. E neveztetik továbbá közjónak, közszabadságnak, közigazságnak.

Végyük fel most, hogy micsodák azok az eszközök, melyek által a közjó és szabadság fenntartathatik. Legnagyobb bölcsessége egy ilyforma uralkodásnak abban áll, ha mindazon [p 0015] hazafiai, kik ezen közszabadságnak erõt vagy sebet adhatnának, annak egyenlõ terhét viselhetik s egyenlõ hasznát vehetik. Nincsen ugyan a világon olyan bölcsesség, mely egy országban minden szabad hazafiat egyenlõ haszonra és teherre végyen, mert azok, kiket a természet nemesebb tulajdonságokkal ajándékozott, az alacsonyoknál nagyobb hasznokra mennek. Nem akarok itt egyebet megállítani, csak azt, hogy a közjónak fenntartásáért szükség minden szabad hazafiának minden közjónak elnyerésére utat engedni úgy, hogy ha õ azt el nem érheti, ne hazája törvénye, de maga szabadakaratja s olyan dolgok legyenek okai, melyek tõle függhetnek; különben feltámad sok polgárok közt az oly kérdés, hogy ha az egyes igazságnak összevetésében nincs-é csalattatás, mely kérdést õ továbbá csak úgy vizsgál és határoz meg, hogy a többieknek hasznokat, szabadságaikat nézi, ítéli és azokat a magáéinak ellenébe tévén, fontolja.

Ha ezen vizsgálás után igen sok hazafia találtatik, ki magát sértetettnek s csalatkozottnak lenni állítja, mindjárt nyavalya és szakadás esik a közjóban, mely magát különböztetésével mindég táplálván, elébb-utóbb bizonyoson változást szül. Mert mi köti az embert valamely dolognak védelmére? Nem egyéb, hanem az a haszon, melyet annak védelmében találhat vagy érezhet.

A közjóban való megkülönböztetést oly elszakadhatatlanul követi au irígység, mint a [p 0017] testet az árnyék. Az irígység, mondom, melynek örökös változhatatlan természeti, hogy ahol támad, ott azonnal káromkodni, gyalázni, fojtogatni, rablani és pusztítani kezd. Oly hatalmas bûn ez emberi nemünkben, melyet még világ teremtésétül fogva semmi nemzetség, sem semmi halandó egészlen meg nem gyõzhetett s annak mérgében szenyvedett. Nincs hát egy nemzetnek más módja a köz java ellen gerjedõ irígységet fojtogatni, hanem hogy az arra elkalmatosságot szolgáltató egyenetlenségeket elkerülje s a közszabadságban közhasznot, közterhet csináljon.

Megmondottuk már, hogy az egyes szabad emberek szabadságának öszvetétele egy nagy szabadságot csinál, olyat, melyen semmi más hatalom, Istenen kívül nem uralkodhatik. De látod, hogy ezen nagy közhatalomnak és szabadságnak felállításáért egyes vagy különös szabadságodat el kellett adni úgy, hogy már te a köz nagy szabadságának törvénYei alá estél, melyek ellen ha vétesz, megbüntettetel. De mégis szabadnak hiszed magadat azért, hogy magad láttatol magadat büntetni, mivel te tetted szabaddá a törvényt, melynek engedelmeskedel.

Egy polgárnak hivatala a közjónak fenntartására nézve.

Egy polgárnak vagy hazafiának megváltoztathatatlan kötelessége továbbá, hogy a közjónak [p 0018] védelmére a közteherbül magán annyit viseljen, mennyit tehetsége önnön alkalmatos élésének elfogyasztása vagy romlása nélkül magán viselhet. Mert, kérlek, minden embernek egyenlõ szükséges haszon s szükséges teher lévén kiszabva, a te terhedet ki fogja e világon teérted viselni? És micsoda törvény szerint kivánhatsz te fizetést mások veréjtékezésébül ingyen, ki akarmicsoda társaságban élsz, tulajdon hasznaidnak és szükségeidnek rabságába esel? Mert adnod kell a magadébul, hogy azáltal magadnak vehess s nem bánthatsz ok nélkül mást azért, hogy te is méltatlanul ne bántassál.