BESSENYEI GYÖRGY: A MAGYAR NÉZÖ. 0014


Gyere viszsza még bújdosni a földnek lármás szinén; keressünk rajta ha lehet ollyan-nemzetet kettök, mellynek ugyan azon szokásai, erköltsei, és törvényei vólnának. Ennek fel találhatatlanságán még ne tsudálkozz mert többet látúnk há mondom, hogy nintsen e-világon ollyan nemzet, mellynek magába is szokásai, Törvényei, száz esztendeig egy húzomba, minden részeiben változás nélékül maradtak vólna. Akar melylyik nemzetet ved fel külön; akármillyen Hitbe, s'meny-alá viselt dolgain a- meddig néked tetzik, rapasztalni [!] fogod a változásti. El hitedheted akkor magaddal, hogy minden Nemzet a szerint változott a-maga dolgaiban, vagy sebessebben, vagy lassabban a-mint történeti magokat elöl adták.

Tekintsd meg Magyar Nemzetett, Árpád álatt nyillal hadakozott, Mársnak imátkozot, Ló húst evett. Szent István alatt szent Oltár elött étrdepel, posztót vesel inkább-s Törvényt ir-börre. Nézd meg Törvény Könyvét kezdetibe, és útyába, fogod tapasztalni a változásokat, idö, alka Imatosság szerint. Szent István el kezdi a Törvényt iratni, melly az Uralkodasa alatt való nemességet, a rabságtól örökre fel szabaditya. Rendes [p 0015] hogy e-királynak idejébe, az Isteni szolgálatot, bütöt, jnneplést is, mind Ország törvényeivé tették, melly dolgokba most, tsak ai szent széktöl, szoktak parantsolatok adattatni, A Boszorkányokat mond, kik hámuba holmi mesterségeket tsinálnak, a Püspökök büntessék noha ezekröl Mos iidik könyvének XXIIdik Részének 18 Versében ezt mondja A Varásló és- szemfény vesztö Aszszonyi állatokat ne hadjad élni. Kálmán Magyar Király, ki azzá Püspökbül tétetett, a Boszorkányokról lyen törvenyt tészen: De strigis vero, qui non sunt, nulla quaestio fiat. Azonba a-mi Atyáinknak idejébe, a Vén Aszszonyokat égették. Gyilkosság, tolvajság mind tsak pénzel büntettetett. Móses hasonlóul a szolgáknak meg ölettetéseket, harmintz ezüst pénzel büntette, az Urak veréért pedig, annyit kellett fizetni a mennyit a Hóltnak maradéka kért, II. Kön. XXI. R. 30. 32. A Tolvajt régen agattyák, noha Móses öt ökörnek fizetésével, parantsolta, egy ökör lopásnak büntetéset, ha az Orvot mond a Haznak, meg ásdásába kapjak halálra ne itéltessék XXII. 2 Vers. Elsöben mi-is tsak pénzel büntettünk; de hogy osztán nagyon szaporodtak 's, a lopásbúl fizethettek, tsak öldösni kellet öket, Szent Laszló idejé1ben szokásban vólt, hogy [p 0016] a Sidó keresztyén Aszszonyt vegyen magának Feleségül, mert erül Törvény tétetett hogy ha az ollyan Aszszonyok mond ki kaphatnak a Sidó mellöl, szabadok lehessenek. De furtu Clericorum is van emlités Laszló alatt. A feleségeket is el lopták akkor, mert Kálmán azt mondja Raptus mulierum Episcopus dijudicet. Vigyáz, és a-mint hordom â dolgokat elöl, mérjed-öket mindég mai, állapotúnkhoz szokásúnkhoz, erköltsünkhöz, hogy Lásd a meszszeséget.

András, kit Jerusaleminek hivnak, reá emlékezik sz: Istvánra ki azt irta, hogy soha Magyar király Magyar fö embereket, Jobbágyságra ne hozhasson; mert hogy tészed ki ezeket a deák szókat másképpen magyarúl: Illi tibi mi sint Patres & fratres, ex his neminem [!] in Servitutem regidas: illi tibi militent sed non serviant

Erre emlékezik mondom András 's, olylyan törvényt hoz, hogy há ö, vagy maradéka, törvénnyel nem egyezö módon parantsolna, tehát, lehessen párt ütésnek büne nélkül ellene fegyvert fogni XXXI. Art. quod si vero nos vel aliquis successorum Sat. Tudod azonban, hogy mikor Leopoldus I-sö Josefet Magyar Országi királynak koronáztatta, a [p 0017] quod si vero nos sat, a törvényböl ki hagyatot, hogy ara ne esküdjön, nem is esküdt, noha Tököli, vagy Tekeli eleget kiabált Török és Lengyel Ország széliröl, nem mervén Posonba jönni voxolni. Albert Király igy-vé1gez. Possessiones, Incolis pro servitiis. & non pecuniis donentur 26. tzikkely, Ehez járúl a szilágyi Mihály Rákosrul tett törvénye hol-mondja: Singulis annis fiet Dieta in Pest. 13. tzikkely Második Mátyás alatt azt - irj az Ország: Ut Majestas sua Regea, in Regno habitet. 28. tzikk. Cause jurium possessionariorum, qualiter in quatuor Octavis terminentur 19 tzikkelye a Matyas Kiraly törvény-einek. be kár hogy e tzikkelyt ollyan ritkán olvassuk már a Hazába.

Eycommunicantes, vel interdictum indebite pro Decimis ponentes, coram Rége convenient Uladislaus parantsol igy, törvénye 23 tzikkelylébe: értsd meg jól mit rendelt, és mi okon. Lajós azt mondja: Lutherani (a) sat. 4. tzikk. Jegyezd meg hogy e Királynak az Ország törvény szerint mondja: Rex authoritate sua Regia utatur. Religio ad pristinam normam redigenda, & haereses undique tollendas Ferdinand 5 Tzikkely. Azonban nézd meg mâsodik [p 0018] Rudolfus, és Mátyás Hertzeg alat hol-igy beszeltek Isö tzik. Quantum itaque ad negotium religionis adtinet sat. meg látod az egy másba való utközeseket. Leopoldus alatt olvasd, a 25 dik tzikkelyt. De libero religionis exercitio, azutánn nézz széllyel az Országba, tapasztolni fogod, hogy a földön mindent a hatalom, és idö visznek végbe. Torvény vólt hogy a, Fejedelem, a Törvény Táblánal szeket üllyön-Hadat, bekességet az Országgal egyut tsinallyon sat. & Palatinus primam vocem semper bubeat. Ezek a tzikkelyek, mig-idö járt reájok valóságba é1ltek, és még most is sokszámá nélkül valókkal együtt ollyakkal mint magok szintén úgy helyet foglalnak az Ország Könyvébe. Igy tapasztolod, minden nemzetnek törvényeit, idövel nevékedéssel, vagy fogyással változni. Igy van a szokásokkal is

Mire mentünk ezekbe. Ez elött tsimbókot, most haj por tornyot viselünk fejünkön, buzogány helyet, halhej búl tsinált páltzákkal verjük labúnk szárát. Aszszonyaink kurta szoknya helyett tafota ponyvákat húznak magok után, és a vánkosokat nem alájok hanem fejekre tészik, fel tórnyozván Fejkötöjöket. Régen kordovánt, most selyem tsizmát viselnek. Azt gondolnád, hogy már [p 0019] mái Világúnk ezek miatt a reginél roszszabb Ne hid ezt soha, inkább vészem ha aszszonyaink egész Ágyaikat Fejekre-rakják, és Ifiaink derekainkhoz hasonló vastagságú hajakat hurtzolnak, mint hazánkba a vérengezé1st, rablást, égetést, vadságot lássam. Az ollyan apró hivalkodások, tsak nevettséget szoktak szülni s abba arúllyák el az embereknek Fiait, hogy haszontalan állatok, gyermekesek; de a vad erköltsök ölnek, pusztitanak. Ha meg határoztatott dolog felölünk hogy hiba nélkül soha semminémü sorsba ne elhessünk, és igy két rosz közt valasztanúnk kell, Inkább-légyünk gyermekesek, néha hiválkodók, mint kegyetlenek, és verengezök Azt mondod; úgy de az iillyen piperéskedések, furtsaságok el vesztik e nemzetet! héj-barátom, hát a verekedés nem vészti el még jobban! Róma mindég vért ontot, ölt, 's el veszet azért. Békességre vólnánk mi Teremtve, pedig a-melly nemzet bekességbe él, annak kell apro haszontalanságokkal, játékokkal magát mulatni. Azonba olvas is, és meg szelédül. Ne hidjed külömben, hogy egy szelid túdós nemzet, mellynek Ifiai nyakokon lepedöket tekergetnek öszve, s Aszszonyaik szagos vizekbe fürödnek, vitéz is ne lehetne. Miért tudot a Frantzia nemzet XIV. [p 0020] Lajos elet, agést Europával olly ditsösségesen verekedni a felöl, hogy télen által, Molier Komédiáit Párisba nevette, és Versailba fütyörészet?

Minden nemzetnek változva kell a maga Tzéljára vonattatni, s ugyan ezen okbúl soha nem vólt Nemzet, nem is lész, melly magába a valtozásokat fel függeszthesse. Egy nemzet sem ragad regi szokásaikhoz, olly nagyon meg átalkodatsággal mint a Sido; de azert mennyire vannah [!] még is a hajdani Sikdoktol? Noha ök Törvényeikbe 's életen régi modjába, minden egyébb nemzetek felett meg maradtak, a mennyre tsak lehetett- Törvényeinkböl úgy tapasztolom, hogy nékik-az elót [!] vóltak keresztyén Aszszony ágaszsaik, vagy Feleségeik, mi-modon lehetet-éz? igy haborgottam magamban, és vegre okára reá akadtam, birak Kënyv. III Resz. 3. 4. 5. 6. Versekbe, honnan ki tettzik hogy régen, a Sidóknak szabad vólt Pogányokkal házasodni, ök tehát minket is azoknak vévén O-Testamentom szerint, mellyet követnek, e-dologba el igazitották magokat, mert a fenn nevezet versek igy folynak: Lakának annakokáért az Izráél Fiai, a Kaneneusoknak Hitteusnak, Emoreusnak, Perizeusnak, Hiveusnak [p 0021] és Jebuseus nak közötte; és vevék azoknak Léanyit magoknak feleségül, és az ö Leányikat, adák azoknak Fiainah Igy ök minket Jehuzeusoknak Hitteusoknak tartván, el vették Leányainkat Feleségül. Ezek nállok is osztán meg tiltattak

Tsak a nevezetbül mennyi valtozás-nem esett a Sidok közt, nem hivják már nagyobb részan úgy magokat, mint régen. Tudod úgy is; millyen nehéz nevü Ferfiak vóltak régen az Izraelbe, most töbnyire tsak Bórekeknek, Iszikeknek Móseseknek, Abrahamoknak, Jakoboknak, 's Katzóganoknak miknek hivattatnak Ugy de ha szent David Idejében olvasod az ö Hadnagyainak neveket, kikel beszél Sam II Konyv. 23. Riszsz nem tsak-illyen neveket hallasz. 24. 25. 26. 27. s több versekbe. Elehanan Betlemi Dádónak Fia, Samma Elibe, Hira, Thecon, Ikkós, Abiezer, Húsath, Maharai, Bahana, Abialbon, Ahashainak Fia sat. Láthat e-ma Valaki sidókat illyen neveken? Hol-vannak ezenkivül az óltári áldozatok, 's Mósesnek annyio véghetetlen rendelesei? Látod alig tarthattak meg valamit egyebet, á sinagógába való visitásnál, lúd húsnál, hal bélnél, mellyekre hameg ették, Kósert isznak s azután mormolnak, darálnak [p 0022] palyinkát föznek, vagy nyúl börökkel falukra indulnak. Nezd-mi lett Jerusalemnek hatalams Fiaiból, kik hajdan a veres tengeren száraz lábbal jártak által, Városokat porrá kürtöltek, s a Sinai hegy alatt e Világ nagy Urától Törvényt vettek.

Ilylen össze viszszaságot tett a mindenható a nemzeteknek szokásaiba, Törvényeibe, mellyek Zavarognak, változnak 's uj uj erköltsöket szülnek ha már ezekbe széllyél uéztél [!] halandó társaid között, gyere tovább 's lássuk az emberi nemzetnek-nyugodalmát, haboruját a Földnek golyóbissán, hová helyheztetett, - nézzük nálla a békességet.

Mível e Földnek szinén az Egyiptomiak tartatnak legrégibb nemzetnek, vessük ide szemünket. Hallottad Seso Stris Királyról, hogy Indiákat dulta, hódoltatta, a szitákkal ütközött Tráciát Colkidest el foglalta, 's, magát gyözött Kiralyokkal húzatta szekerébe. Hallottad hogy a Persiai uralkodó Kámbises Egyiptomra rohant, vérrel el foglalta. Pàrtot ütnek az Egyiptomiak, 's, uij Királytválasztanak, Azonban Aûrtaxerxes Nectanébus az Egyiptziai uralkodót meg veri, 's, Országát járma alá húzza. Cirus tudod fel dúlta vólt a [p 0023] világnak egyrészét, 's meg hadja a Persiái uralkodást, mellynek Nagy sándor neki esik, 's, öszve töri. Az Assiriai Birodalom fegyverrel, verrel, Arhatzes vitézsége, 's, párt ütése altal, három Birodalmakra szakadt. Ezeket Cirus el nyelte, az ö Birodalmát pedig Sandor törlötte el. A Görögök, vagy magok közt, vagy a Persákkal ontották szüntelen véreket, melly mesterséget még Amfiction alatt 's, elötte kezdettek. Marathon Termofiles juthatnak eszedbe, hol annyi vér omlott, Plátaát salaminát ezekhez végyed, ugy a Peloponésusi veszedelmeket is. Végre ezeket. Macedonia mind el nyelte a Világgal együtt. Nézd egyetlen egy ember, lántzra tette e Világot, 's, jármába fogta a fegyverével fel dúlt véres emberi nemet. Ez a hires pusztitó Babillonba elvész, el hadjá e Világot, úgy, mint a füstölgö üszköt, mellynek egyik óldalába fogyverét döfte, a masik részének pedig tüzet vetett. Tölle el maradt Vezérei öszve állanak; meg osztyák magok közt predájokat, mellyen nem egzezhetnek, 's, újra szaggatni kezdik. Allig tsendesedhetnek meg uralkodásaikba, Róma e Világnak koronaja, és ostora fel emeli-magát. Romulustúl fogva e Városnak lakosi, mig Pogány isteneket imádtak, Numa Pompilius bekesseges uralkodását [p 0024] ki vévén, a föld három részének minden lakosaival, meg szünés nélkül verengezik, egész le verettetéséig. Scipiok el törlik Kártágot. Pompeius, Cesár, Marius, Silla, Octavius, Antonius. be borittyák a földnek golyobissát tüzzel, vérrel. Igy a Római Birodalom alatt, e Világot, hol nagyobb, hol kisseb tüzzel látod égni szüntelen. Mitsoda részeken lehett nyugodalom, békésség?

Constantinus ke sztyénné [!] lész, de a Világ nem szünik meg azért véri-tontani, [!] mind addig, mig a kegyetlen népek, kik Rómára rohantak, az egész birodalmat le nem dütötték. A Herulosok Fejedelme Odoáker öli el Augustulust a napnsugoti Tsászári széken az ötödik százba. Vólt é ezen kivül, Teodósiustól, Árcadiustól fogva, valaha napa keleti Tsaszárság, Mahomet másodokog vér ontás nálkül, egyébkor, hanem ha, néha pihent.

Nagy Károly a nyoltzadik, nem Vér ontással állitotta é fel a tászársagot, mellyeta-vad népek szüntelen szaggattak? Vóltak é az ö Maradéki és Vér ontásnélkül? Néki indúlt ósztán Europa, mikor nyugodni kellet 's, lehetet vólna Asiának, hogy Jérusalemet a Töröktöl el vegye, öszve keveredik a [p 0025] Földnek e-két része, 's, pusztittya magát. Jusson eszedbe, hogy már a Világ Cirusnak Sesostrisnak Nagy Sándornak 1 Romának négy izben vólt predája, kik testét szgyattàk, [!] Ezéken kivül még pusztitattott többektöl is. Atilla bika hegyeltöl fogva a Pannonia egekig égette, predálta a földet. kinát fel forgattyák a Tátárok; Ezenkivül szaladin Gengiskán, Támúr, azt követik el a Világnak - két részébe - amit Atillá el követett Európába. Vesd ezekhez Bajázetet, Mahometet. Azomban Amerikát meg lelik, 's, oda is tüzet, fegyvert visznek Igy égni látod a Világnak négy részti, melly közönségés vérontás, tüz, és veszedelem, Európába kivált, tsak nem a-mi idönkig tart szüntelen, hol most is, újra gyúladnak.

Ha láttad már a közönséges veszedelmeket, és vér ontásokat, ne felejtsd el, hogy ezek mellett, az apróbb nemzeteknek, Hazáknak külön külön még vólt haborujok mindég a magok részekre, mellyek nem éppen a Világnak nagy piatzán forgottak. Mikor az ember nagyokat-látt, el szokta felejteni a kitsinyeket. Nagy volt a vér ontás tudod, Issus Várossánál, hol Darius Nagy Sándor ellen száz ezer-embert-vesztett. Ennyit öletett meg Atilla is a Catalaunomi térségeken, hól szerentsétlen [p 0026] vólt. Kanniánal, Hannibal, Emilius Fabius idejekben, el nyelte Rómának szinét, melyet Brennus, a Gólusok Feljedelme, ö elötte fel égetett s- predált vólt. Tessaliaban Farsal mezején láttad Pompejust, Cesart, e Világnak két részre szakadt erejét, egybe ütni 's, az emberi nemzetnek vérit ki ontani Nezted Mahumetet, Gengiskannal, Otrax Várossnál, hol, egy részrölhét száz ezer, más részrül négy száz ezer Férjfi-hartzolt; a kissebb rész Mahumeté vólt, s, le verettetet. Tudod Antonius, Actavius Actiumon Epirusba, mitsoda ütközetett tettek veszekedvén e Világnak osztállya felett. Ezek vóltak, kik az emberi nemzetnek élö ereiben méllyet vágtak, s, ábbúl, vér özönöket batsátottak, öket tekintvén, a többi hartz és öless, mint egy el múlni láttatnak szemed elött De gondold meg, hogy egy nemzetnek szintén olly nag veszedelmei lehetnek résziröl. A nagyokat-nézvén-ne felejtsd el az aprokat, mellyek a földnek szinét mindenüt be boritván, eppen olly tekintetes veszedelmeket szenyvedhetnek mint a Romajak.

Akár mellyik nemzetnek olvasd külön külön történeteit, és viselt dolgait, nem látz benne egyebet a Vér ontásnak szomorú krónikájánál [p 0027] Végy példát a Magyarrúl, mellynek sorsa minden nemzeté vólt. Szent István alatt, a Somogyi fejedelemmel Kupaval az Erdelyivel Gyulaval belsö haborúmiatt kellet vért ontani; mert nem tsak kivülrül támad a nemzeteknek veszedelmek, hanem belölröl is. Nézd osztán Andras Salomon, Laszló Béla alatt, hogy szagattya az Ország magát, és másoktól is mint szaggattatik. IVdik Béla idejében a Tatár, emberböl baromból ki sepri a Hazát mellyet úgy hágy, mint a füstölgö perje szerü, hová tüzett vetettek. Sigmond alatt tudod - Nicapolisnal el veszet ez Orszag ereje, szive, mellyet Bajazet megölt. Varnánál hasonlóúl vész a nemzet, honnan a nagy Hunyadinak el kellet szaladni. Lajos alatt is úgy járt a Mahatson. Ezeken kivül tudod, hogy Zapolya, Ferdinandus alatt, a Török Basát tartott-Budán, melly nemzet Tekeli idejébe is szintén úgy birta a nemzetet; egy felöl, a magunk gyakorta meg szorúlt rendeletlen népe pusztitották a Hazát, melly emlékezetre is iszonyú nyomorúság addig fojtogatta igy nemzetünket, mig a halhatatlan emlékezetü Vdik Lotaringus Károly, több olly Hertzegekkel. Hazánknak szolgálattyokat, a Török ellen meg nem tették, melly idökbe Leopóldus Tsaszár is élt, s-úralkodot.

[p 0028] Ezekkel nem gyógyúlt bé a Haza-sebe; hallottál Rakotzirol Botskairol sat. mind addig ontottuk ezekkel a vért; mig Palfi Karoli szatmáron bekeséget nem szerzettek, 's Rakótzi Munkátsról Török Országra nem szaladt. Lássd, minden nemzet illyen nyomoruságokba élt külön, nézdmeg Frantzia Országot Clovistól fogva XIV. Lajosig, hol-a Haza nagygyai, elsöbe a magok Királyokkal, hadakoztak, 's magok közt verengezek, mert Varákat birták mint nállunk Zrinyiek Frangepaniak Rakotziak sat. Visgáld Spanyol Országot, a Morusok és a hires szid idejében. Eredj Angliaba, Kromveltül fogva fel Cesarig, a Saxokig a Daniai vezérekig, kikáltal országok biratots, meg-fogod látni nyavalyájokat Tekintsük Muszkoviat Volodomir maradekaitól fogva, kik ezt belsö haborúkkal, pusztitottak, méllyet azutau [!] a Tatárok alajok húztak, kiknek hatalmatöl Basilovitz szabaditotta. Jöjj le osztan benne a mi idönkig fogod látni, Nagy Péter alatt a Nervai verekedést, melly Házájat fojtogatta többékkel együt a mai Török szaboruig.

Hat egész Imperiumot Olasz Orszagott lattad é Valaha hoszszas békességbe?