BESSENYEI GYÖRGY: AZ "ÖSHOLMI". 0095


PARIADES TÉRÉSE.

A. : Lehelhetsz még Pariades? tartóztathatod benned az életet? Keserves, de rettenetes dolog is edj oljan embernek halálos nyavalyábann nyögni, mint te vagy, ki világi élete utánn magának életet nem reményl. Ah hidj és szûnjél eltévedt okoskodásodnak megátalkodásától!

P. : Jaj barátom ne fáraszd magadat kéréssel, hanem adj hitet inkább! Láttam azomban hivõ embereket is haláloktól rettegni, nyavalyájokbann hánkódni, békételenkedni, 's jövendõ boldogságok felõl kételkedni. A' ki nem hiszen, senkitõl nem fél, semmit nem reményl.

A. : De valld meg! hogy jobb vólna jót reményleni, mint a' nélkül örök semmiségbe vettetni.

P. : De mond meg, hogy Lelkemnek tsupa okoskodásával, mimódon láthassam meg a' természetbenn, hogy testemnek rothadása utánn, hamvaim végre öszvetapadnak, tõlem, mint gyertya lángja, eltünt Lelkemet viszsza nyerik, és magokat még élõ testemnek képibenn a' magos Egekre valahova, örökké való örömre 's életre felemelik. Nints e tsudának elhitelére sem érzés, sem gondolat a' tsupa természetbenn.

[p 0096] A. : De van a' Természetnek Kútfejébenn, és annak kijelentett akaratjábann. Minek utánna az Isten magát kijelentette, 's igazán hivõinek örök életet igért: nem szükség, de nem is lehet jövendõbeli bóldogságunkról tsak természetbõl okoskodni.

P. : Hát mibõl okoskodjunk mi természet szerént való emberek, kik józan okosság nélküll oljanok lennénk, mint a' barmok, ugy hogy, ha Isten beszélne is hozzánk, sem értenénk meg õtet. Ha e' Világnak Ura akarta, hogy róla valamely homályos esméretünk légyen kétség kivül kelletett néki testünkbe, valamely gondoló, okoskodó Lelket önteni, mely által nagyságának némely részit meglátvánn, Vóltát tsudálvánn, õtet imádhassuk. Hát mikor ezt az Istent akarom esmérni, ki belém okoskodó Lelket adott, hogy esmérjem, legyen é szabad okossággal élnem?

A. : Szabad az okoskodás Istenünk kijelentett akaratjának megesmérésére: hanem azok ellen a' dolgok ellen nem szabad okoskodni emberi módonn, meljeket az Ur Isteni módonn megmondott, mint hidjünk. Az légyen pedig erre ok, hogy nem foghatjuk meg, mimódonn eshetik meg Istennél valamely dolog, mely ménünk lehetetlenségnek lenni látszik; mert nem értjük azt is,hogy az a' Világ hogy kezdõdhetett, vagy ha nem kezdõdött, mint némeljek hiszik, kezdet nélkül hogy van itt? de mégis hiszszük léttit.

P. : Hinnem kell e' Világot, mert látom, érzem, tapasztalom, hallom: de ha nem érezném, nem látnám, sem hallanám nem hinném. Hol vagynak érzékenységeimben az Isten természet felett, és az ellen kijelentett akaratjának tsalhatatlan bizonyságai? hol látom Lelkemnek örökké valóságát, vagy miben? oly bizonyosan mint a' Napot az égenn? Én velem nem beszéllet az Isten soha különösen, ( AH I. A: [javítás a törlés után] ) sem nem érezhettem az õ [p 0097] Vóltát egyébütt, tsak a' szívembenn 's Lelkemben, hogy tsinálta e' Világot - mikor, mivégre? - Igy a' legtökéletesebb a' mint van, vagy lehetett hatalma még jobbat tsinálni? Ha jobbat nálla tsinálhatott vólna, miért tsinált roszszabbat? Van é ezenkivül jobb Világ valahol, amelybenn az emberek közt gyilkosok, tolvajok, nehéz nyavalyások, bénnák, vakok, éhezõk, szomjúhozók nem lésznek (:mert tsak elhiheted, hogy ezek itt a földönn nekünk nem boldogságaink, hanem nyomorúságaink:) Minek teremtett az Isten bünt nyomoruságot, ha a' jóságot, bóldogságot teremteni szabad vólt. Vagy ha ezeket nem teremtette, ki teremtette ezeket õ rajta kivül? és ha valamely teremtése elkezdett gonosz lenni, miért nem ölte meg mindjárt, mikor szabadok kezebenn menykövei? Mi végre enged oljan dolgokat országábann, meljekre haragszik azon okból, hogy sz. Nevének gyalázatjára vagynak? ki gyalázhatja Ötet? mimódonn? és mivel? miért nem öli meg az Atheust, ki soha nem ád néki tiszteletet, sem Voltát nem hiszi?

A. : Ezekbenn tehát te semmit sem tudsz? nem isméred Mózest, kinek e' Világ Teremtõje kezdetbenn való munkáit kijelentette, 's véle itt r' földön társalkodott.

P. : Kitsoda vólt õ? tudott é valamit róla Confutzius? járt é Chinábann? mert úgy értsd meg, hogy én chinai ember vagyok, ki tsak Confutziusnak törvényeit tanúltam, és hihettem bennek azt, a mit hinnem lehetett.

A. : Te nem vagy tehát elfájúlt keresztéyn, ( AH I. A: keresztyén [beszúrás] ) hanem tsak szerentsétlen Atyáktól születtél: örvendem életednek, mellyet vigasztalhatok. Miért nem nyilatkoztattad ki elébb magadat, hogy világosságra jöhettél vólna? De én azért nem tanotottalak Hitemre, hogy tégedet, néha veszédedet halvánn, attól elpártolt embernek lenni véltelek. Tudd meg azért barátom, hogy nálunk az Istennek akaratja irva vagyon, meljet maga beszéllett és iratott meg.

[p 0098] P. : Áh be szerentsés vagyok ezeket hallani! Szólj Barátom, mondjad hogy tsinálta Istenünk e' Világot! Had haljam mit mondott maga, mibõl huzta ki, 's mi volt az elõtt?

A. : Azt mondja hogy mig ezt a' Világot nem teremtette, addig tsak Semmi vólt mindenütt: Õpedig a' Semminek közepette egyedûl lakott, és úgy osztán jött kedve, edj valamelly pontjábann az örök idõknek, a' semmit világgá teremteni.

P. : De mitsoda az a' Semmi? hogy lehetett Semmibõl Világ?

A. : Azt nem foghatjuk meg, de hisszük, mert Isten mondta.

P. : Jól van - eredj tovább, lássuk a' többit.

A. : Teremtette osztán Isten elébb a' Világosságot, és igy elválasztotta a' világosságot a' setétségtõl; ugy lett az elsõ nap. Mert hat nap alatt teremtette az egész Világot. - Más nap teremtette az Eget. 3dik nap a' földet, vizeket, 4dik naponn teremtette a' világosító napot. 5dik nap a' halakat, madarakat. 6dik nap a' szárazon lakó vadakat és az Embert.

P. : Úgy de mimódonn esik hogy a' Világosságot legelsõ nap teremtette, meljet elválasztott a' settéségtõl? Hát a' setétséget mikor teremtette? Kétség kivül a' Világosság elött, mert különbenn nem válhatott vólna el a' settétség. Még edjet kérdek: hová lett a' 4 nap ( AH I. A: 4dik ) nap tartott világosság, mikor az Isten a' napot teremtette; mert ha a' Világosság elsõ nap lett, [p 0099] világosító nap nélkül is vólt éjjel, és nappal; most pedig tudjuk, hogy tsak a' nap világosít, õ nála nélkûl tsak setét lakna a' teremtésbe. Azt pedig nem hiszem, hogy az Isten teremtéseibõl valamit, meg ismét semmivé tett vólna valamikor. Azomba nem mondja hova tette az elsõ nap teremtett világosságot, mikor osztán a' napot teremtette; vagy mitsoda okból teremtett osztán világosító napot, mikor már világosság vólt? Hát a' settéséget hogy alkotta? mert ha a' világosság edj napot érdemlett teremtésével, a' setétség is megérdemlett annyit. De az õ létit hanem úgy tsináljuk ki hogy az Isten e' Világot hat nap, és edj éjtszaka teremtette, és az éjszaka, az az a' setétség vólt elsõ mozdulás. De még ezenkivül, nem is hallottam hogy a' hóldat, és a' több planétákat, a' tsillagokkal edjütt mikor teremtette?

A. : Azt el is felejtettem mondani. A' nappal edjüt minden égi testeket a' 4dik napon teremtett.

P. : Az lehetetlen - hiszen úgy nagyon egyenetlenûl osztotta vólna fel az Isten a' maga napi munkáit. Nagyon különösnek tetszik az nékem, hogy az Isten a' Vadak és Ember teremtésével edj napot; a' számtalan és véghetetlen Égis testek seregének, a' semmiböl való elõállitásával ugyan annyit töltött vólna. Talán inkább sokkal az elõtt, vagy azután, edjszóval más alkalmatossággal, úgy apródonként és edjenként teremtette azokat, mikor a' teremtéshez kedve jött; mert azt elhiheted, hogy az mindenik edj edj világ magábann.

A. : Jaj barátom, nem kell ezekbenn okoskodnod, mert éppen ezek már azok a' dolgok, mellyeket az Isten maga beszéllett meg, nem értheted, hanem hinned kell.

P. : No jól van hát jól! tsak meny tovább, hanem siess nékem megmondani, hogy teremtette az Embert?

[p 0100] A. : Az Embert agyagból tsinálta egészlen, és annakutánna Lelket lehellett az orrába, mely ötet felelevenitette, és testé változtatta. A' maga képére teremtette pedig azt, halhatatlanságbann, tökélletességbenn test és Lélek szerént. Dolgozni nem vólt élelmére köteles, ruházkodni sem kellett, nem mezitelen járt, semminémû testi és Lelki fájdalom benne nem vólt, bûnt nem ismért sem roszszat, 's igy edj gyönyörû kertbe helyheztette.

P. : De ha ruhája nem vólt, mivel takaródzott Télbenn? mert háza sem vólt, mivel nem dolgozott. Házat pedig az Isten talán tsak nem teremtett. Áfrikábann vólt az a' kert a' melegenn?

A. : Nyár vólt ott akkor mindég. - nem vólt hideg.

P. : Hát azután teremtette az Isten a' hideget nékünk? osztán mond meg nékem, hogy mimódon lett, hogy mi fijai oly tökélletlenekké lettünk utánna, teli nyvalyákkal bûnökkel.

A. : Ugy lett, hogy az elsõ ember tökélletességét tökéletlenséggé változtatta, pedig az Isten nem akarta, mert meg mondotta néki, hogy ha azt tselekszi; megöli halálnak halálával. De õ mégis engedetlen lett, és az ellen tselekedett, a' mit Isten parantsolt néki; onnan jött osztán mindenm gonosz e' Világra.

P. : Azt mondod: az Isten fújt orrába magából élõ Lelket, mely Lélek ötet elevenségre, okoskodásra hozta. E' hát Istentõl jött Lélek vólt; ha ez igy van, mimódonn eshetett meg, hogy e' tökélletes Isteni Lélek a' maga örökös kútfejének parancsolatja ellen, önnön veszedelmére tökélletességét szánt szándékkal gonoszságra vihette? Osztán mibenn állott az a' gonosz 's veszedelmes tselekedet?