BESSENYEI GYÖRGY: A HOLMI 0373

: XLVI ) Rész.

MÉLY OKOSKODÁS, S' ( AH 77): 'S ) IRÁS.

Azt gondolnád, hogy az Irók emberi nemzetek iránt, úgy teszik meg kötelességeket, ha mindég a leg méllyeb böltsességgel irnak és tanitanak. Tudod é hogy a leg méllyeb dolgok, leg kedvetlenebbek szoktak lenni, és leg kevésbé halgattatnak. Soha az ( AH 77): ez ) emberek oly dolgokhoz közönségesen nem hajolnak, mellyek által nem gyõnyörködtethetnek, azért is valamely bölts, tsak tsupán elmének; és szivnek nem beszél, nem fog kedves lenni.

Hány háznál tanálod meg Plátónak, Zenonnak munkáit magyar Országba? de a kinek van, azok is tsak ritkaságért tartyák. A melly munkának olvasásánál az embereknek szüntelen komor ábrázatba, melly elmélkedésbe, száraz okoskodásba kel meg maradni, a soha [p 0373] nem lész közönséges e világon, hol egy egy Országba, tiz, tizenkét Okostól ha fog ismértetni, s' néha olvastatni is, a többinél tsak homályos vélekedésekkel hirrel lész esméretes. A kemény gondolkodások kedvetlenek, mély igazságaik szomorúk, ( AH 77): szomrúk ) és homályosok. Tudod ritka fognak van ereje tsontot rágni. Valaki a halandóknak sziveket édesgette, mindég közönségeseb kedvességre ment köztök, mint aki tsak setét, száraz igasságokkal okoskodot.

Mikor gondolod, hogy férfiaink, asszonyaink, magokat közönségesen az Algebrának tanúlására fogják adni? ha egy rántzos homlokú tanitó, valamely szép Ifiju Menyetskéhez bé menne, egy tsomó papirossal, cirkalmakkal, s kezdené elõtte mondani, melly hasznos dolog légyen az Algebra, mivel a testeknek nagyságába, kitsinségébe, a dolgoknak számokra olly nagy bizonyságot szül. Eget, fõldet, tsillagokat, messzeségeket ki vét, s. a. t. A ( AH 77): a ) szép, majd tsak ugy nézne reá figyelmetességgel, ( AH 77): figyelmétésséggel ) ha észre ( AH 77): eszre ) veheti é szemének járásábúl, hogy elméjébe tévegyeg; azt felelvén mosolyogva édes jó Utam, ezek szép állapotok lehetnek, de nékem nem tzélom sem tsillagot számlálni, sem idöket mérni. Azomba adj néki egy levelet, melly szép versekkel légyen bé festve, hol ö majd Venushoz, majd Diánnához, majd Helenához rendesen hasonlitva, szivének édes érzéseit ( AH 77): érzeseit ) izlelhesse, s' titkos elmélkedéseit meg találva szemlélhesse; fogadom, olly kedves el ragadtatásba jõn, hogy ha e Világ Algebráját ( AH 77): A'lgebráját ) mind rakásra tolod elõtte sem fogja látni.

Másképpen gondolkodol é pedig a férfiakrúl? Nem hogy az Algebrába ( AH 77): Algebraba ) belé tekintenének valaha az emberek kõzönségesen, de a mély Filosofiába sem mennek bé soha. Meny egyik Ország szélirõl, a másikig, köszönd meg ha négy Lokot tanálsz; úgy ellenbe lelsz Virgiliust, Homerust, Kemény Jánost, ( AH 77): Janost ) Kárdigant ezeret is. Mi haszna ásol mélységet, ha senki nem botsátkozik belé, hogy kintseit szedje. Kéntelenek vagyúnk, a leg kedvetleneb igazságot, játékos ábrázatba, és [p 0375] nyájjas formába õltõztetni, mert külömben az emberek hátat vetnek neki. Mitsoda vigasztalás, haszon légyen pedig benne, ha õ egy Országba, õt, hat embertül ismertetik? Egy ékesen szólló, egy hatalmas Poéta többet végbe viszen az embereken, mint száz ezer Seneca. Az az Iró, kinek munkájira az olvasók soha nem mosolyodhatnak, sem könyvezhetnek, sem semmi féle vitézi, vagy szerelmes indúlatokra nem ragattathatnak, nem messze terjed, és tsak Bibliothékákra szorl ritkaságnak, hol ki ki ditséri, de soha nem olvassa.

Lehet é minden igasságról nyájason, és világosan okoskodni? lehet annak kitöl ki telik. A régi tudósok minden okoskodást, igen komor, és szomorú mélységgel, nehézséggel vettek körül, gondolván hogy az által fognak az együgyüektöl tsudáltatni, meg adván a böltsességnek méltóságát. Mi let belöle? a hogy az által a községet a böltsességtül el ijjesztették. A melly dolgokat leg világosabban lehetet vólna elõl adni, leg setéteb, méllyeb okoskodásnak modjávalirták ki, tsak hogy minden mélységnek, nehéznek, és tsudára valónak lássék kezek be. Olyba vészem ezeket, mint azon Orvosokat kik a beteg felet, annak tüdejérül, májáról, gyomrárúl, lépiröl, görög deák szokal beszélnek, hogy a szegény szenvedõ õket nem értvén, nagyságokon tsudálkozzon, s' tudományokhoz bizodalmat végyen. Látok sok olly tudósokat okaik kõzt veszödni, homályoskodni, kiknek három levélre mázolt setét igasságaikat, tizankét sorral érthetõb módon ki lehet vala ( AH 77): v- [betûhiány az elválasztásánál] ) tenni. - Küszködünk ( AH 77): küszködünk ) meg értésekkel, vélvén Isten tudja, majd ( AH 77): májd ) mely nagy igazságot fogunk, azomba mikor azt fárattsággal, a sok szó rakás elól ki fejttetük, el nevettyük magunkat kitsinségén. Ugy ved ezt, mint a vadászt ki egész nap ás a Róka lyukán, hogy bõréért pénzt kaphasson, s' azonba mikor nagy fárattsággal, már a juknak fenekére és, Róka helyet mellyet reménlet, ( AH 77): réménlet ) egy ürge, vagy hörtsök ugrik ki elibe.

Okosok, irjatok úgy, hogy szeressenek, értsenek benneteket, s' mosolyogva, könyvezve, tsudálkozzanak rajtatok.