BESSENYEI GYÖRGY: A HOLMI. 0223

: nagy ) éltetõ állat közt, valamelly meg magyarázhatatlan erõ, melly vagy oszlat, vagy gyüjt minden szempillantásba. Ha már az élet, eggy részrõl nem egyéb tsupa mozgásnál, úgy meg kel engedned, hogy az egész Természetbe hólt állat nintsen. Minden dolognak meg van élette a maga tulajdonságai szerint. Nem tsak a hát élet melly beszél, jár, kél, gondol, mint mi tselekszünk, és némelly részbe az Oktalan állatok is el követnek. Élnek a plánták is, a füvek fák is. Ezek be tapasztalván a mozgó eröt nem tsudálkozhatúnk: de nagyobb vigyázásúnkat érdemlik ( AH 77): erdemlik ) azon eszközök, mellyekbe elevenséget nem hiszünk; és még is mozgásba lenni tapasztalúnk. Ha fel vészel egy könyvet, láto hogy ö benne sem mi elevenség test szerint már nintsen, melly papirósból ál, bör vagy szárraz fa táblával. E sme zödül, sem virágzik soha többé, sem lépést nem tészen; ugy van de romlik azonba, és hanyatlik rothadása felé. Él benne ollyan élö erö, melly belsö részeit ( AH 77): reszeit ) rágja, emészti. E dolog mozgást jelent, mert mimódon lehessen valamit fogyasztani munka nélkül? ha pedig munka találtatik ( AH 7): talátatik ) ot, tehát mozgásnak is kel lenni.

Ved fel, hogy Természet rothasztó, az az széllyel oszlato erejével is, szinte úgy életre dolgozik, mint azon munkájával, melly által a fübe [p 0224] virit. Olly rendbe vannak a dolgok, hogy eléb meg kel valaminek oszlatni, hogy új vidámságra jöhessen, mihent már az igaz, hogy rothadás nélkül, semmi féle mag nem virágozhatik, mindjárt el hiheted, hogy a Természet mikor rothaszt, akkor kezd éleszteni is. E pedig mindenüt igy találtatik. Szóllyúnk tsak Teströl: Nem igaz é hogy a Tsikó a ménlónak magvából támad? miképpen éled ( AH 77): eled ) hát meg? az elevenitö mag, az állat vérinek szineböl készitetik. Szenának, zabnak meg kell rothadni a ménló gyomrába, melly eszközökböl, a vérnek való nedvességet ki huzza a Természet; meg kell hát rothadni a Zabnak, mikor el veszik tölle ( AH 77): töllé ) elevenségét, és más dolognak adják. Tehát az eddig Zabba vólt élet, már más életet készit, noha még sem veszet el belöle az éltetö erö egészlen. A zabbúl készült vér magot ereszt, melly magból tsikó támad. Látod hát mimódon vándoról az élet egy dologbúl másba, a Természet Istentöl meg határozot tsudállatos munkája által. El maradot része a táplálatnak ganéj lész, az az rothadás. Gondolod é hogy ezen dolog már, minden éltetö eröt tökélletesen ki vesztet magábol? Éppen nem. Ted a ganéjt ollyan földre melly már soványsága szerint életet nem hoz tapasztalni fogod, hogy kövér búzát terem. Látod, ö a földnek ollyan nedvességet, sirt ad, melly sir a búza magba tsuszván, ezt tökélletes kövérségre viszi. A búzát te kenyérbe meg észed, mellyböl Természeted vért tsinál, azon vér maggá változik, melly mag ha Aszszonnyal közösködöl, emberi testet támaszt. Az a dolog, melly már tsikót adot, végre más testet is adhat. Azonba meg ne ütköz, mert tudod, hogy testi képpen ki vévén naggy Lelkünket, mi tsak ollyan dolgokból vagyúnk öszve rakva, mint az oktalan ( AH 77): oktálan ): állatok, az az, a négy éltetõ állatokbúl, nintsen most it szo Lelki származásrúl, hanem tsak testi alkodtatásrol. Nem rút hát a ganéj a Természetnek, sem nem el veszet, és élet nélkül valo rothadás. Ha valahógy ( AH 77): válohógy ): kételkednél, mondván: mi módon lehetne test ganéjbúl, nézd meg egy szép aszszonynak testét, halála után harmintz nappal, osztán tégy ganéjt mellé, fogod tapasztalni, hogy ruttságba nem enged a leg veszetteb ganéjnak is e Világon.

[p 0225] Rosz, veszet rothadás még a ganéj azt mondod. Azonba a szölö tövére tészed, hogy levét a tõke magába szivja, s' te osztán borba mint jó dolgot meg iszod, ugy de nem ganéj az osztán, hanem bor. Soha nem is vólt a ganéj, tsak Természeti test. Minek mondod a Papirost? Lennek é, ruhának é? Minek mondod a Lúd tallat? fünek, húsnak, tsontnak, mert ezekböl terem. Minden dolog ugyan azon egy test itt e Világba, és szüntelen szül, él, és születik, az az más formákba öltöztetik. Azt mondod az órrod, a szád, a nyelved, a kezed, a májjad a homlokod, a füled, az állad s. a. t.

Gondolod é hogy már ezek, mind annyi egymástól meg ( AH 77): még ): különböztetett testek? Látod hogy mind ugyan azon tsont, bör, hús,és véár. Ved fel hát, hogy az egész Természetnek, magára való nézve, nintsen magába, sem sunda, sem egészlen elevenség, mozgás nélkül melly élhetni való, vagy éltethetö erejétöl egészlen meg fosztathasson, mert ez mind élet, valamit látz.

El múlhatik ugyan én bennem a Bessenyei György élete, de nem szakadhat el azért a Természettül az a meleg, és test, mely most életemet tsinállya. Ha vérem meg hül, azt a meleget, melly most egész testembe van, ki bocsáttya magábúl, melly itt marad a földön, és más dolgot fog melegiteni az életre adják azonba testemet ( AH 77): testement ) eledelül a Hottentotoknak vagy Bresilitáknak kik ember húst észnek, majd új vért tsinál bennek mellyböl ök új embert ( AH 77): émbert ) szülnek. Ted ki hamvamat a föld szinére rothadása után, ki fog zödülni, és füvet ád a juhoknak, mellynek tejével, túrójával, húsával emberek élnek. Mi tsinállya pedig ezeket? az a nedvesség, mellyet a földbül magokba vésznek. E szerint tsak az én életem változot el t. i, hogy már a föld szinén vólt ábrázatommal, emberi tselekedeteimmel, beszédemnek hangjával fel nem talász többet, az az nem leled meg Bessenyei Györgyöt de meg lelheted a Bessenyei testébe vólt meleget, hideget, vizet és földet, széllyel oszolva egy mástól, és ha nem tapasztalhatod is öket hidjed, hogy itt mulatnak a Természetbe. Az én testemböl ki parlagot nedvességet [p 0226] szintén ( AH 77): szinten ) úgy fel huzhattya ( AH 77): hushattya ) a nap, mint egyéb vizeket, és harmatot botsáthat alá vélle a te gabonádra, káposztádra, mellyet örömmel észel. Nem sok harmat telik abból azt mondod; ha egy káposzta före való telik is elég, mert itt nem sokaságot akarúnk mutatni. Azonba ha az a nedvesség mind rakásra gyülne egy nagy ürességbe, ( AH 77): üresség be ) melly azon emberek terstéböl ( AH 77): testeböl ) ki költözött, kik már e világon meg hóltak, gondolod é, hogy meg lábolhatnád, ezt a kis Tengert? Ha a Természetnek azon testét, az az földet, vizet, tüzet, levegö eget mind el kellene veszteni kezéböl, mellyek emberi testeket formáltak, tápláltak, utópállyára el fogyna: De hová mehet egy tsep viz, ki a természetböl? Lásd hát végre, hogy a Természet magába egy Test, és egy szüntelen való mozgás, mellybe magára nézve nints halál, sem rothadás, ha nem tsak keverés, oszlás, és új új forma.

VIIdik Rész

VÉR TÜZ

SOkan hánkódnak rajta, hogy mi módon munkálódik a vérnek heve, vagy tüze emberi elménkbe. ( AH 77): élménkbe ) E részbe ki ki érez tapasztol magába, és tartsa ahoz magát. Tagadhatatlan dolog a sok tapasztalásból hogy a vér folyásának külömb külömb féle változásokra hozatik. Gyerünk s' beszéllyük ki mit álmodtúnk ebbe a dologba. Én meg irom a magam álmát, gondold hozzá a magadét.

Azt álmodom egyszer, hogy az ember agy velején valahol ot egy kis táblátska van, melly láthatatlan inatskákkal, eretskékkel bé van vonva. Ez neveztetett álmomba emlékezet táblájának. A Vér folyásának ( AH 77): folyasának ) láttam tüzét, mint igen vékony súgárokat villámlás módjára a nevezett emlékezet táblájának erén szaladozni, és ott apró barázdákat húzni, mellyek abba emléjkezetül meg maradtak. Ha a Vér a Testbe nagy lármába, vagy sebes folyásba jöt, tehát apró villámlásait, az emlékezet [p 0227] tábláján felettébb meg sokasitván, tiszta elmélkedés a föbe nem eshetet. El mentem járni annyira, hogy a vérem sebes mozgásba jöt, izadni kezdettem: haza tértem osztán, s' dolgozni akartam: de nem okoskodhattam, mert igen sebes villámlást tett fejembe véremnek tüze, mellyek magokatt haboztatták. Várakoznom kellet, mig a vér bennem meg nem tsendesedet, gy kezdettem osztán gondolkodni. Kérdeztem ( AH 77): kérdeztem ) sok okos iró, és tanúló férfiakat: hogy ha tudnak é méllyen okoskodni, irni, mikor tántzba meg tüzesednek, vagy futásból állanak meg, és azt felelték, hogy nem lehet az elmének dolgozni, ha a vér, nagy tüzbe jön. Mentül nagyobb hévségre megyen ( AH 77): megyén ) hát a vér annál inkább zavarodik az okoskodás. Láttam álmomba forró betegségbe fekvö embert kinek a véri annyira fel forrot, úgy habzot, és olly sürü villámlásokat hánt felsö tüze az Emlékezet táblájára, ( AH 77): tábájára ) hogy az ember öket, sokaságok, s' rendetlenségek miat, nem különböztethetvén, eszén kivül kezdet beszélni. Azonban lassan lassan meg tsendesedvén a véri ismét eszéhez jöt. Ekkor egy gyertyát meg látok elöttem égni. Meg fogom, hát hideg, kemény mert fejér viaszból vólt, és nehéz, honnan származik mondom magamban e hideg nehéz alá esö viaszból az a fel felé futó meleg tüz; a láng egyenesen nyúlt fel mozgatni kezdem gyertyát, a láng lassan habozni indúl, jobban mozgatom és a lángja is jobban kezd ( AH 77): kell ) tsapkodni: ismét jobban tsavargatom, a láng annyira lobog, hogy alig láttam ( AH 77): láttám ) nálla, s' el alváshoz közelit. Le teszem a gyertyát, és a láng ujra egyenesen nyúlik, világossága ( AH 77): vilagossága ) is meg jön.

E dolgon gondolkodván, irom elmélkedésemet tsendesen; azonba pennám le tészem. Ki megyek, meg futkosom magam a fáradásig, izzadásig, fel zavarom véremet melly tüzbe jön. Hazaszaladok, irni kezdek, okoskodnám, hát nem lehet, mert nem jönnek elö a tiszta elmélkedések. Meg tsendesedem, egy óra alatt el ül a vérem, akkor fel veszem pennámat, és irok. Mimódon dolgozik már a vérnek járása okoskodásomnak erején? Ez a nagy kérdés; de ne fejtsük meg, ( AH 77): feitsükmeg ) hanem álmodjúnk tovább. Egész nap elmélkedtem. Elmém el fáradt, vérem el lankadt, le feküdtem, és olly méllyen el aludtam hogy reggel fel [p 0228] serkenvén, tellyességgel egy álmom sem jutot eszemben. A vérem ekkor nagyon el tsendesedet, és amint folyása, habjai lassodtak Testembe, tüzöknek sugárai is úgy kssebbedtek, aláb huzván magokat az Emlékezet ( AH 77): Emlekezet ) Táblájáról. Ha annyira meg lassodott vérem, hogy villámlásainak egészlen le kellet vonúlni a gondolat piatzáról, tehát, ot nem loboghatván tovább, barázdát, vonást, Emlékezetre nem húzhattak, és igy púsztán maradt az emlékezet. Fel serkentem, a vérem mozdúlásommal meg zúdúlt: tüze fel lobbant, el boritotta az emlékezet tábláját 's mindjárt lettek gondolatim - hántam, vetettem továbbá magamat hogy mit álmodtam, ( AH 77): almodtam ) de nem jutot semmi eszembe.

Lehetne talán mondani, hogy nem következik ebböl a nem álmodás, mert sokszor érezzük valamennyire álmúnkat, de nem jut eszünkbe olly tisztán, melly szerint elö beszélhetnénk. Meg álly, tegyük fel hogy öt órát alszol egy húzomba, mindég álmodni, ( AH 77): almodtam ) az az gondolni kell elmédnek ez idö alat. Ha pedig a leg hoszszab álmodra emlékezel is, soha egy óráig széllyel a Világba, ird fel osztán, és várj reá, mikor olly sokat álmodol mint az a gondolat, melly álom nélkül, egy ora alat gyült. Soha nem álmodol annyit, hogy egy óra alat nappal többet ne gondolnál nálla, ha már öt, hat óráig aludtál, hol van a többi órába gondolt álmod? mert ha nem szünik elméd gondolni éjjel, éppen anyit kel néki meg járni egy ora alat álmodba, mint a mennyi dolgot nappal annyi idö alat meg jár. Ugy de mondod: nem aludhatik a Testetlenség, mivel annak sem szeme nintsen, sem el nem fáradhat. Meg engedem, hogy elmém az elmélkedésbe sokszor annyira ki merült erejéböl, hogy mig nem hevertem lehetetlen let továb dolgoznom, és olvasnom. A Fájdalom mint Villámló nyilallás ugy járt fejembe mihelyt dolgozni kezdettem; ha pedig a könyvet le tettem, azonnal el múlt.

Mi módon tsinálhatna elmélkedést a vér, test, tsont, in, bör, hús s' a. t. Elémélkedést mondom, melly sem vér, sem nem hs, sem tsont, egy szoval nem test? Azonba hallom hogy ablakom alat szép musikát [p 0229] kezdenek hegedükkel. A szivem fel riad, búra, édes ( AH 77): edes ) szomoruságra, vigságra ragattatik, úgy éppen, mint a musika változot. Mi tészen illy nagy munkát szivembe? mitsoda erö ez, ez tsak hang, - mi tsinállya; Ló ször, szurok, fa, bárány béle együtt, úgy de e még is, sem szurok, sem száraz fa, sem ször, sem bárány béli, mi a szivembe dolgozik; nem is test; mert e sem tüz, sem föld, sem levegö ég, sem viz, hanem hang; - e testöl származot nem test. Törd öszve azomba a hegedüt, és keresd fel hangját, notáját. Bontsd meg az Embernek véri folyását, agya valajét, és keresd osztán józan okoskodását. Egy Ember a másikat hátúlról meg kerüli, meg kapja setétben hirtelen, amaz meg retten, ki töri a nehéz nyavalya, meg bolondúl, és soha többé eszére nem jön. Meg bomlot az emlékezet táblája, a fel zdult vérnek keménnyen reá tsapott tüzétöl. Meg süttettek az elmélkedésnek parányi erei, és már nem fognak tisztán. Ugy járt, mint a mezö, mellyet a jég essö le vert, 's pusztává tett.

Ezeket mind az éltetö Lélekröl gondold, az az a Test lélekröl, mert nékünk is meg van az a test lelkünk, nagyob eröbe, melly az oktalan állatopknak adatott. Ne véld azomba, hogy ezeket az álmokat, halhatatlan lélekröl tettem vólna, melly soha testi változás által, mivel ö Testetlenség, józan okoskodásától meg nem fosztathatik, sem a Vér folyása által nem változhatik, sem el nem fáradhat. Test lélek s tsak, mibennünk mint tapasztalod testi változások alá van vettetve; de vigyáz reá, hogy a nagy Lélek benned örökké gondol, soha nem fárad el, sem meg nem bomolhat. Ezt ugyan nem tapasztolhattyuk e testbe egyedül, töb erötlenségek nélkül, mert it a Földön nagyon testiek vagyúnk, meg oszlattatásúnk fogjuk látni mi a nagy, és fö Léleknek tisztasága.

Álomnak azért irom ezeket a dolgokat, hogy a Lélekröl okoskodom véllek, melly okoskodások eleitöl fogva tsak ollyak, mint álmok. Ki mehet végire az Isten mélly böltsességének; ki testünkbe testetlen Lelket helyheztet, hogy az által szenyvedjen, ( AH 77): szényvedjen ) szenyvedhessen, 's azonba attól különbözö dolog légyen!--

[p 0230] VIIIdik Rész

BÖLTSESSÉGNEK KÖVE VAGY ( AH 77): Vagy ) LAPIS PHILOSOPH.

VÉllek születik a halandókkal élni való vágyódások, melly indúlat sok szomoru módokra, keresésekre vitte már az embereknek némelly részeit világúnkba, hol sokat kereskedtek, de még eddig tsak meg hóltak mindnyájan. Beszéltek a hajdani böltsek valamelly böltsességnek kövéröl, mellyet mondottak, ha ki meg lelhet, általa mind bóldog, mind halhatatlan lész. E nevezetes kõrül, két féle értelem támadt a tudósok közt. Egy rész igy itél, hogy a régiek a böltsességnek, vagy Világ tudóknak kövén, egyebet tsupa igaz böltsességnél soha nem értettek. T. i. ( AH 77): t. i. ) ha valaki magának böltsességet szerez, bóldog lész a földön mások felett e nagy kintsel birván, azonban halhatatlanságra jön neve mint Socratesnek, Platonak, Aristotelesnek sat. Más részrõl némellyek, úgy gondolkodnak 's hisznek, hogy a nevezet kö valósággal kö, vagy ollyan nemü ital, mellyet ha valaki magába veszen sok száz esztendeig élhet betegség nélkül. Ezen okbúl ök, el indúltak e könek, vagy italnak keresésére, melly felet eléb igy okoskodtak.

"Van a Természetbe láttyuk olly titkos éltetö, melly él, meg nem halhat, és magát magátúl meg újittya. Ez az erö ál lélekböl, és Testböl, a Lélek pedig nem testetlen lélek, hanem testes, tehát az örök Testnek, valamely résziböl ki kell húzni, azt az élö lelket, 's Testet, melly nagy Természetét olly sok ezer esztendökre fel tartya, gy osztán a ki azt meg iszsza, él a Természettel 's vélle meg ujjittatik." ( AH 77): ujjitatik ) Ezen dologrol magam is néha elmélkedvén holmi aprolékos akadályokba botlottam, mellyekbe tanúlatlanságom miat világosságot nem kaphattam; azért le irom öket, talán valaki, valamellyik résziböl a magyar világnak ki kö keresö, végre együgyüségemen való szánakozásától inditatván, meg szán, és meg mutattya tudatlanságomnak, hogy a követ lehet hinni.

[p 0231] Az az erö, melly élö Lélekkel és testel e nagy Természetet fen tartya, vagy Isten, vagy a Természetnek Lelke, az az ollyan hatalom, melly sugáriba, minden dologra ki terjedvén, a maga határáig minden dolgot el viszen, 's fen is tart. Egy szóval élet, még pedig örök élet ez a hatalom. Ha a kö keresö túdósok, hinni találnák, hogy Isten különös természetbe nintsen, hanem tsak a nagy Természet maga Istenség, úgy tsak a természet éltetö Lelkét kellene az örök Testböl azzal együt ki ( AH 77): hi ) húzni, valamelly kis üvegbe. De ha hiszik, hogy ( AH 77): hiszik. Hogy ) Isten van külön Teremtéstül a maga Természetibe, úgy lehetetlen azt is nem hinni hogy ö benne van tsak életnek magva, mellyet többé nem Teremtet dologba, hanem éppen ( AH 77): eppen ) az ö Természetibe, személy szerint való tulajdonságaiba, hatalmába kellene keresni, 'azokbúl ki húzni. Mi módon lehessen osztán az igaz lévén tüzzel, egy setét konyhába, az Isten Természetinek élö lelkéböl egy darabját ki fözni, 's azt embernek meg innya?

Ha hiszi Valaki, hogy a Természet maga magát tartya fen élettel, és az újitó halhatatlan eröt magába ( AH 77): mágába ) viseli mellyet az Isten neki által ( AH 77): áltál ) adot, tehát, ki kell találni azt a dolgot, mellybe a leg bövebben lakik, hogy az ember osztán mikor öszül, tavaszt tsinálhasson ( AH 77): tsiálhasson ) vélle magába. De ha a Természetbe magába lekik is az az élö ( AH 77): elö ) erö, melly a halandóságnak ellent ál, lehet é azt az eröt egy kis üvegbe tüz által belé húzni? Azt ( AH 77): Ázt ) meg vallyák az élet keresö tudósok, hogy abba az italba, vagy ételbe, lelkes testnek kel lenni, Lélek nélkül mondják nem lehet életet venni. Igy kel hát a Természet éltetö lelkéböl egy darabot, vagy részt, annak egy darab testével együt, mellybe éllyen, és meg maradjon tüz által ki húzni. Ez tsupa élet, ezt kel meg enni. Az életet ( AH 77): eletet ) meg enni nehéz dolognak látszik elöttem.

Lehet é a Természet közönséges éltetö lelkéböl egy részt el szakasztani? ez a nagy kérdés. Azonban vallyák a Tudósok, hogy ha meg ehetné is az ember az életet, nem élhetne túl ezer esztendön, 's tsak [p 0232] ugyan meg kellene halni. Nékem ugy tettzik, hogy ha a Természet ( AH 77): Termeszet ) lelkéböl olly formán része sülhetnék, tehát addig kellen nékem is szükséges képpen élni, mig a Természet él, az az Világ végéig. És miért ne? hinni, hogy a Természet életét észi az ember, és ( AH 77): es ) még is tagadni, hogy addig élhessen mint a Természet, éppen magával ( AH 77): mágával ) ellenkezö dolog. Ha tsak nyóltz száz esztendeig élek, ugy nem részesültem a Természet élö lelkébe, abba t. i. melly által ö fen ál, mert nem élhetek addig, a meddig ö. Az az élö ( AH 77): elö ) Lélek, és Test tehát, mellyet a kö keresö tudósok forgatnak, sem nem Isten Természet, sem nem a nagy Teremtet Természetnek különösen belé alkotot élö lelke, melly aztat sok ezer esztendökig fenn tartya, mivel a Túdósok a magokéval tsak egynehány százig élhetnek, hanem az valami olly dolog látod, melly sem Isten, sem Természet, ah! be nehéz illyen dolgot embernek fel találni a Természetbe!

Ha a Világot jól nem ismered, mondhatod magadba, minek fárad az ember, illy állapotoknak ( AH 77): állapotknak ) visgálásával? Ki vólna e világon, ki olly követ keresne tüzzel, szénnel, serpenyövel, mint ö beszéllni? Engedj meg, és ne kételkedj benne, hogy számtalan emberek ne légyenek, kik a fent nevezet követ keresik, Tudós Férjfiak külömben, kiket más dolgokba okoskodni halván, eszekre, 's józan ( AH 77): jozán ) itéllet tételekre nézve tsudálnál.

Jegyezzük meg még, hogy a melly ember e Világnak közönséges testéböl ( AH 77): testeböl ) mesterség által leket húzna ki, hogy meg igya, szembe álhatna sz Istennel. Ha azonban tsak ollyan éltetö lelket huzna ki, mint embernek szokot lenni, még azzal nem élhetne nyóltz száz esztendeig. Ezer Embernek lelkét rakják egy testbe, fogadom, még is meg hal az a sok leklü test, s mind el mégyen tölle a Léleknek serege. Nem emberi lélek hát a mit keresnek, hanem a Természet közönséges spiritusának egy darabja, vagy iható, ehetö részi, melly által még sem lehet a Természettel verset élni. Tsak ugy vészem én azt az ehetö követ, mint Lörét melly sem bor, sem viz.

[p 0233] Illyen ütközéseim vagynak, az ehetö halhatatlan, halandó könek természeti ellen, mert minek nevezed különben az olly dolgot, melly nyóltzvan esztendöt, hatvant, hetvent ki nyújthat nyóltz százra, de ezerekre, vagy halhatatlanságra nem. Várakozzunk hát mig olly halandó elö veti magát, ki a halhatatlanságnak halandó italát meg ihattya. Ne felejtsük el azt is meg jegyezni, hogy a fen forgó életet, és Világnak élö lelkét ki borba, ki borkõbe, ki kényecsöbe, ki hugyba, 's több a félékbe szokta keresni. Ezek a Tudósok már igen sok könyveket irtak, mellyekbe fel jegyzik, hogy az élö követ meg lelték, birták is, meg irják ( AH 77): itják ) mi módon kellyen azt fel lelni, de ollyan formába, mellyet semmi teremtet állat nem érhet, ha tsak már titokkal nem bir. Ugy tartyák pedig, hogy a ki egyszer vélle bir, soha ki nem mondja. Olvastam magam is már nyomtatott kökeresö könyvekbe, a fel találásnak bizonyos modját, mellyet maga igy nevez az Iró; de igy tanitot ha nem tsalatkozom, mert az e féléket könnyen szoktam felejteni: "keverd el a Testet, annak utáanna öntsd közzé a lelket, állisd meg osztán a lelket a testbe. Végy hozza egy rész napot, annyi hóldat, fözzed addig a napot, hóldat, mig a lélekkel, testel öszve nem ál. Lágyitsd el, ugy osztán ( AH 77): osztan ) nap, hóld, Test, lélek együt folynak s' a. t. Id meg öket" ( AH 77): öket. [idézõjel hiányzik] ) Én pedig azt mondom: Értsd meg öket. Igy mégyen ez osztán mindég. Job lenne, ha meg irná, hogy mi módon lehessen Aszszony Ember nélkül, egy Férfinak egyedül serpenyübe tüzön, éltetö lelket tsinálni, s annak osztán miböl testet adni hol lakhasson. Ennél nagyobb titok nem vólt a Világon, mert soha nem fedeztethetik fel, hadjuk el tehát ezeket -- mélly dolgok. Rendes ha meg gondolod, hogy mikor egy kö keresö Túdósnak Feleségétül gyermeke lész, meg ölöd sem tudja ki magyarázni, hogy adot fiába éltetö lelket; de a serpenyöbe meg tsinállya a Természet lelkét mellyel él, még is meg hal: értsd meg ezt is.