BESSENYEI GYÖRGY: A' FILÓSÓFUS. 0003


AJÁNLÓ LEVÉL.

A' mind két ágon lévö nemes Magyar Ifjúságnak. Nemes Ifjak, Barátim, s Atyámfijai

Mentül távolyab' vitetem töletek, és mennél kevesebbet lehetek veletek, annál könyvezöb' szemekkel nézek vissza reátok. Ti, kikben nagy Magyar Hazánk újra születik, kik annak kebelében fogantattatok, s' a' melj tsetsemöségteket gyenge tejével szoptatta, ne légyetek egy [p 0004] testvéreteknek kiáltására érzéketlenek, ki, mint el-tévedett méhetske, határaitokon kivül sok veszedelmek közt bújdosván, meg-keresett adójával fáradva, pihegve tér végre vissza hozzátok. Ismerjetek-meg szavaimrul, hogy köztetek nevekedtem, s' véletek éltem. Nem szóllok itt egy hitbéli résznek is különösön; az egész Hazàm ifjainak tészek ajànlást, kikhez, minden külömbség nélkül, egyenlö szeretettel, hivséggel, baràttsággal és magyar atyafisággal viseltetem.

Ismérjük-meg egymáshoz való hivségünket, gondolkozzunk nagy Hazànknak terhérül, és igyekezzünk valósággal nemesek lenni. Hidjétek el-nékem, hogy nintsen e' vilàgon egy ifjú részirül ditsösségesebb dolog, mintha az nemes erköltsökkel és arany elmével bir; a' leg-meg-átalkodottab' gonoszok-is meg-illetödésre s' tsudálkozásra hozattatnak a' nemes erkölts' munkáinak látásánál. [p 0005] Ne hidjétek a' vidám gonoszoknak, mert minden rosz tulajdonsàgú ember kesereg azon titokban, hogy nagy erköltsü embernek nem tartathatik. Légyetek, ti férjfiak, nyájassok, nemesek és igazak. Ismérem sziveteket, tudom minden jóra hajlandók és alkalmatosok vagytok. Adjatok újj életet és ditsösséget Magyar Hazátoknak, meljért érdemes s' ditsö emlékezetü eleitek annyi nemes vért onmtottak,
és a' melj Haza a' ti véreteknek érte való fel-áldoztatásat is érdemli. Ah! halhatatlan Hunyadiak, szerentsés azon Magyar ifjú, ki életét azon földnek óltalmazásáért fel- áldozhattya, melyben a' ti hamvaitok nyugosznak! Jljen sohajtásokat tégyenek ti róllatok-is maradékaitok férjfiú ifjak s' barátim, azt kivánom.

Kis-asszonyok, nemes szüzek, ne vádoljátok ifjúságomatat hivségtelenséggel, melj Hazáján, s' társaságtokon kivül sem házasságra, sem sok szeretetre [p 0006] magát el-nem tökélheti; hidjetek nékem, hogy hiv tisztelötök vagyok; de a' sok viszontagsàg, tanulas szomorúvá tett. Hagyjatok engemet magánosságomban élni, olvasni, irni, Ha Párménió nem lehetek, hogy magamra találjak, s' assdósságomba vegyétek-el-töllem e' kis munkàt; húllassatok könyveket sorsomon, vagy nevessetek rajtam, nem bánom; mondjatok bár jónak, hamisnak, mindenkor hivetekrül fogtok itélni.