BESSENYEI SÁNDOR: ELVESZTETT PARADITSOM. 0009


KILENTZEDIK KÖNYV.

RÖVID SUMMÁJA.

A' Sátán a' földet bé-nyargalván, viszsza megy' a' földi Paradicsomba, és Kígyó formát vész' magára. - Ádám és Éva jókor reggel rend szerént való múnkájokra mennek. Éva maga akarván menni, arra Ádámtól nagy nehezen engedelmet nyer. - Minekutánna Ádámtól el-vált, a' Kígyó meg- szóllittya, 's dítsérete és hazugsága által annyira viszi Évát, hogy a' gyümöltsöt nem tsak meg-kóstollya, hanem egyék-is belölle. - Ádám abba a' szempillantásba oda érkezvén, el-rémül Felesége' tselekedeténn; [p 0010] azonba el-szánnya magát Felesége' követésére, hogy vele edgyütt veszszen. - Bünöknek elsö következési, a' búja szeretetnek fel-gerjedése, mellyet mindenkor a' tzivódás és mardosás szokott követni. -

Nem láttya már ennekutánna az Ember az Istent, hogy vele mint Baráttyával múlatozna. Nem leszsz többé Angyal vendége néki, a' ki asztalához le-üllyön, mezei ebédgyét el- fogadgya, és néki meg-engedgye hogy tölle kérdezösködgyék, és azt mind végig kegyességgel hallgassa. Már most más húrt kell pengetnem, szomorú hangonn kell szóllanom, hogy az Ember' részéröl méltatlan gyanúságot, gyalázatos hitetlenséget, engedetlenséget, és pártütést énekellyek; a' Megsértetett Égnek részéröl pedig útálatot, boszszonkodást, haragot, és igaz keménységet; a' melly az Eget arra kénszerittette, hogy kegyelmét viszszahúzza, és olly sentenziát mondgyon, a' melly a' Világot [p 0011] nyomorúságoknak árjával, mint bünök' büntetésével el- borittsa, a' mellyet azonnal a' tölle el-szakaszthatatlan halál, és minden mí nyomorúságink, a' halálnak elöljáró postási követtek.

Éneklésre szomorú, de Méltóságos tárgy. Méltóbb a' déltzeg Ákhilles' haragjánál, a' ki háromszor meg-kerülte híres Trójának rettentö falait, hogy eskütt ellenségénn boszszút állhasson: Méltóbb Turnus' dühösségénél, a' ki Lavínia el-nyerésének minden reménységétöl meg-fosztatott: Méltóbb Neptúnus' haragjánál, a' ki a' gyözedelmes Görögök' viszszatérésének számtalan akadályokat szerzett. Edgy szóval: méltóbb Júnónak Aszszonyi meg- engesztelhetetlen haragjánál. Nagyok a' dolgok; de azok' éneklésétöl el-nem állok: várom Annak segéttségét, a' ki éjjeli súgarlásaival belsö indúlatimat izgattya 's éleszti. Régenn vala szándékom e' Múnkára, 's már talán késöbbenn-is fogok hozzá. A' véres ütközetek' éneklésének gyönyörüségét eddig meg nem ízleltem; ámbátor ezek egyedül a' Vitéz Músák' éneklésére méltóknak láttattak. Beszéllyenek mások tulajdon dítsöségekkel [p 0012] olly vérengezést, melly képzeltt Vitézeivel költött ütközetekbe tétetik addig, míg a' valóságos bátorság, a' szorongattatásokbann való békességes türés, a' szenvedésekbenn-való állhatatosság hallgatásban maradnak. Múlassák némellyek magokat a' futások', kopjákkal, és dárdákkal-való Vitézi játékok' pompás készületének, tzímerekkel el- készültt Sisakoknak, kihímezett Tsujároknak, tündöklö Szerszámoknak, és Bajnokoknak egészsz pompájok' le- írásával. Hírdesse végre a' kinek tetszik, a' roppant 's szem legeltetö palotákbann kényesenn öltözött Tisztektöl módisonn terittett Asztalokat, és Vendégségeket; az illyen Tsudák sem az Író munkájának halhatatlanságot, sem nevének tiszteletet nem szereznek. A' mi engem' illet: Én keveset értek ezekhez a' dolgokhoz, és kedvem sem lévén azokat meg-tanúlni, ennél sokkal nemesebb tzélra tartogatom magamat; ez az a' tzél, a' melly tsupánn magától elégséges arra, hogy edgy Nevet örökre híressé, és nevezetessé tégyen; tsak hogy el-kezdett repülésemben az Ég' Vídékének hidegsége, a' Világ' és az én Vénségem meg ne akadályozhasson. Gyenge [p 0013] szárnyaim hamar el-fáradnának, ha ezen egészsz Munka nem azon Istenségé, a' ki meg-szünés nélkül füleimbe hangzik, hanem tulajdonomé vólna.

A' nap le-hanyatlott, és tsak hamar vele az esthajnal tsillaga-is el-tünt, mellynek kötelességébenn áll, a' földnek a' homályosságot elö-vezetni. Ö békélteti-meg a' nappalt és éjjelt, a' mellyet kevés idöre öszve-szerkeztet. Már az éjtszaka edgyik ég' szélétöl a' másikig teritette fátyolát a' Lát-aháronn, midönn a' Sátán, a' kit Gábriel kemény fenygetödzésével az Édenböl ki-üzött, fel-tette magábann, hogy ismét oda viszszatérjen. Bátorsága szinte olly el-rettenthetetlen mint az elött, és gondolkozási által a' tsalárdságbann, és gonoszságbann sokkal inkább meg-erössittvén magát, sokkal jobban forallya azt, hogy az Emberi Nemet el-veszittse, ámbár akár mitsoda siralmas ki-menetele légyen-is reá nézve. Mihelyest bé-setétedett, fel-repült; és éjfél még alig vólt, mikor már el-érkezett. Nem akarta hogy reá virradgyon; szorgalmatosonn igyekezett a' napot el-kerülni azólta, miólta [p 0014] Úriel a' napnak vezetöje ötet a' földi Paraditsomba menni meg-fejtette, és azonnal a' Kerúbim Örállóknak meg-mondotta. Ezektöl el-üzettetvén, boszszúsággal, és gyalázattal el-borittatva, hét éjtszakánn által szüntelen görgött a' setéttségnek öblébenn. Háromszor kerülte meg az Éjj, és Nap' edgyenlöségéhez való léneát (az Aequátort); és négyszer útazván edgyik Világ farkától (polustól) a' másikhoz, keresztül kosúl járt az éjtszaka' szekere elött. Nyóltzadik éjtszakánn viszsza jött a' Paraditsomba, a'hol a' titikos ajtónn magát bélopta, mellyet az Örangyalok éppenn nem gyanittottak, mivel ök az által ellenbevaló hegyenn vóltak.