BESSENYEI SÁNDOR: ELVESZTETT PARADITSOM. [II]


AZ OLVASÓHOZ.

MILTONT ha Olvasod, kérlek igyelmetességgel olvasd; mert Ö ritkánn megyen az Emberi elmének vagy képzelödésnek rendes törtúttyánn, hanem többnyire mindenkor a' legfelsöbb, vagy a' leg-alsóbb végekenn jár; vagy az Égbe ragad, vagy a' mélységbe taszitt. De minekelötte ezekre vinne, úttyábann az egészsz Természetet fel-dúlni láttatik, és valamit elö-talál, azt elébb gyönyörködtetö etsettyével a' bámúlásig [p [III] ] le-festvén, szívedre hinti: annakutánna, midönn azokonn az el-ragadtatásig kérözne érzékeny szíved, és midönn már a' gyönyörüségek' özönébe tsak nem el-merülö élbenn vólnál, egészszenn el- bugygyanni nem hágy, hanem gráditsonként visziáltal érzékenységeidet képzelödéseddel edgyütt a' trettenetesbe, és talám tsak azért, hogy ott ismét meg- edzhesse a' változás által érzékenységedet; hogy osztánn mikor innét-is ki-ragad, pihenhess, és pihenésed utánn újjra érezhesd létednek gyönyörüségét. Tudta azt MILTON tökélletesenn, hogy az Anya Természet, ámbár maga magának mindenkor ugyan azon edgység, változhatatlan edgyenlöség-is; de minékünk belölle ki- pattant szikráknak, életünknek, lételünknek [p [IV]] minden szempillantásaibann mindenkor más, az az, mindenkor változó. Úgy nézte MILTON a' Természetet, mint edgy jóltévö nagy lelkü Anyát, a' ki kebelét gyermekeinek ki- nyittya, öket szüntelen szoptattya, gyönyörködteti külömbkülömbéle drágaságival; de maga meg- mozdúlhatatlan tsendességben ül, és gyermekeitöl semmit sem kíván, mivel felettek és érettek vagyon. Így hordozza az Ánglus Múz'sa, Olvasóját, a' mindenféle változásoknak gyönyörködtetö grádittsain, tudván azt, hogy az Emberi szívet a' külömbkülömbfélék gyönyörködtethetik. Ha MILTON néha a' mélységbe rejtezik-is elötted, vagy a' fellegekenn ellyül-hatván homályba borúl: ne aggódgy rajta semmit; mert a' hol el- hagyott, vagy Ötet el-vesztetted, [p [V] ] ott-is gyönyörködtet; és midönn tsak hamar Ötet a' mélységböl fel-jöni, a' homályból kiderülni szemléled, akkor újjra ismét vígasztal.

Minden erömet, igyekezetemet arra fordítottam, hogy MILTONt tisztánn és érthetöképpen tégyem elödbe; ugyan azért semmi újj Magyar szót nem teremtettem, sem pedig a' Frantzia Nyelvnek raguláihoz magamat nem szabtam; hanem tsupán-tsak a' Magyar Nyelv' természetét vettem reguláúl; fö tzélom vólt az, hogy azt meg-ne fertéztessem, vagy eröltessem. Érzem-is magambann, hogy ezen Fordíttásbann született Nyelvemnek nyakát nem szegtem. Ugyan azért, ha a' szó szerént való Fordittást keresed, a' Frantziábann [p [VI]] a' Magyar MILTONt meg-nem találod; vagy ha megleled-is, tsak ott, a' hol a' két Nyelv' természete edgymással nem ellenkezik. Született Nyelvünknek, valamint mindenféle Nyelveknek Grammatikabéli szoross és karikába vett Törvényit tsak addig tartyuk-meg, míg a' gondolatok bennünk többre 's nagyobbra nem nönek, mint a' Nyelv, vagy Szó; mert ekkor a' Nyelv nem hogy parantsolna, hanem inkább a' Lélek' Felsége elött el-pirúl, és tsak gyenge tolmátsolását ajánlya hebegve, meg-esmérvén gyengeségét a' lélek' tehettségeihez képest. A' Katona, mikor az Ágyukat füle körül mormolni hallya, akkor ingyen sem gondolkodik a' szemetes dombokról, a' hol leg-inkább szokták a' Salétromos földet ásni, a' mellyböl [p [VII] ] osztánn puska-por leszsz, hanem más érzékenységei vagynak. Én-is mikor MILTONT vérre tajtékzó Pegazussánn körültem déltzegeskedni, és felséges gondolatitól magamat el- borittatni szemléltem: el-elejtettem minden Oskolai Törvényt, hanem tsak így sohajtoztam: Ugyan hogy szokta ezt a' Magyar érthetöképpen ki-mondani, a' mit én most belsö-képpenn érezek, látok, és hallok! Be szép, 's be jó vólna, ha megmagyarázhatnám! E' vólt minden Törvényem. Edgy érzékeny szívnek a' tulajdonságát én ollyannak esmérem, hogy mikor ö tele vagyon, mindenkor néma szokott lenni, és mihelyest szóll, azonnal ereje ki-gözölög, és kíntsét el-veszti, avagy talán tsak azért szóllal-meg, hogy magát a' maga módgyánn [p [VII] I] mással közöllye. E' szerént tehát én elöttem a' leg-szebb Fordittás' és Írásnak a' módgya az, ha az ember kevéssel, vagy olly szókkal magyarázza magát, a' mellyek inkább érzékenységet, mint sem hangot szoktak szülni. Sokszor edgy könybe-lábbogó szem, edgy néma sohajtás, edgy kézszorittás többet magyaráz, mint sok száz árkos papíros, vagy akármelly ékesenn-szóló Demosthenes.

Ez a' gondolat vólt kiváltképpen való kalaúzom Fordttásombann, 's azutánn pedig a' Mesterség- is; mivel ezt-is addig betsüllyük, míg a' Természetet követi, vagy hozzá-közelitt. Sokszor a' nagy Mesterek, ha tsupánn tsak a' Mesterséget forgattyák elméjekbenn, és [p [IX]] ettöl el-ragadtatván, pennájokat a' Természet' estésére vetik; el-felejtkeznek az utólsóról, és tsak az elsöt mutattyák munkájokbann. Ekkor osztánn a' Természet edgyügyü úttyánn vándorló Philosophus azt mondgya: "a' Mesterséget látom, de a' Természetet nem." A' Fordíttónak-is, a' ki inkább Mesterségesenn, mint sem Természet szerént fordítt, éppenn az a sorsa. Vagynak minden Nyelvbenn szók, a' mellyek a' Mesterségbenn tündöklenek; de a' Természeti nagy Indúlatok' kifejezésébenn szárazok, darabosok, hidegek, és tsekélyek. Vagynak ellenbenn a' Természetbenn ollyan szók,, mellyek a' Mesterséget fellyül múllyák; mivel edgyügyüek és szívre útat nyittók; vagy ha Felségesek, és mélységesek, akkor azok, mikor [p [X] ] a' Természetet edgyügyüenn festik, mért a' Természet edgyügyüsége a' Mesterségnek leg-nagyobb Felség. A' Természet akkor leg-nagyobb, mikor tsupánn tsak magát mutatya Mesterség nélkül. Eüsz, Tudomány, Philosophia, Grammatica, vetkezzétek-le magatokat, és ha valóságos Mesterek akartok lenni, közelíttsetek a' Természethez Természettel, nem pedig Regulákkal; mert ö az egyedül, a' ki mindeneknek Törvényt szab, de ö magának Törvényt senkitöl sem vészen.

Ezeket nem azért mondom, hogy a' Mesterséget és Tudományokat meg- vesd, vagy azt gondold, hogy a' Fordittásra a' Mesterség és Tudomány meg-nem kívántatnék. Ingyen [p [XI]] sem! Ez a' beszéd tsak azt foglallya magába, hogy az Érzékenység leg-nagyobb Mester; mert ö ád eröt, értelmet a' Szóknak, ö szüli a' képzelödésnek meg-mérhetetlen mezejét, a' mellyen ha edgyszer nyargal a' Fordíttó, és Herósát kergeti, úgy én azt vélem hogy szerentsés abbann leg- alább, hogy a' Fordittandó Dolgokat tulajdon természetekbenn tészik-ki, mivel azokat érzi-is, képzeli-is. A' Szó úgy-is tsak tzégére és külsö héjja az alatta értendö Dolgoknak; ha tsak ezekenn a' kérgekenn rágódunk, így mindég tsak Grammatisták maradunk, és a' Magyar Litterátúra elött le-tészszük a' Tíltót: Unum faciendo, aliud non omittendum. Taníttsuk a' Rudimentát, Grammatikát Oskoláinkbann [p [XII] ] gyermekeinknek; mi pedig, a' kik Magyarúl már meg-tanúltunk, és edgyik a' másikunkat arra többé nem tanitthattyuk, kezdgyünk-el vele élni; és mondgyuk rajta Embertársainknak a' Jót, szépet, gyönyörüségest 's a' t. Ha a' Tálentom inkább hibázik mint a' Nyelv, hogy könyvet nem mindenikünk írhat; akkor fordittsuk a' más Nemzetbéli Nagy Lelkeknek Múnkáit. Sokat hallom 's hallottam, hogy a' Magyar Nyelv szük, nehéz vele bóldogúlni. Igaz az, hogy ha a' Nyelvtöl közönségesenn azt kívánnyuk, hogy akaratunknak, gondolatunknak, érzékenységünknek, és képzelödésünknek éppenn ollyan megtestesitthetö vagy személyesitthetö szólgája légyen, a' mint a' hogy belöl érzünk: így nem tsak a' Magyar, [p [XII] I] de minden Nyelv tsekély, és szük lészen. De innen nem következik, hogy Magyarúl szinténn olly böltsenn nem tudnánk írni, mint más Nemzetek, tsak hogy eszünk legyen hozzá; mert szónk elég van a' szép Gondolatok' ki-fejezésére; anyival inkább, hogy a' szép Gondolat tészi termékennyé és sokat mondóvá a' Szót, nem pedig a' Szó a' gondolatot. Ha valami jóltévö Músa nálam úgy jelenne-meg, mint hajdanábann mondgyák, hogy az Íróknak Lelkek jelentek-meg, és igen bölts dolgokat mondottak nékik: tsak súgna a' pennámba böltsességet, fogadom, hogy ezzel a' Magyarsággal, a' mellyel bírok, igen sok hasznost és szépet tudnék írni.

[p [XIV] ] Midönn a' szöke Tisza' Szigetes kebelébenn ( Kilintz nevü Szigetetskénn, idösb Testvér Bátyám Bessenyei 'Sigmond Házatskájábann, Szabólts Vármegyébenn a' Paszali kies vídékenn készült Milton. ) MILTON' Fordíttásábann hevültem, magam-is meg- kérdeztem baráttságosann Músámat, hogy mit szóll ehez a' szándékomhoz, hogy én edgy Ánglus Músával Atyafiságos szövettséget akarok vetni, sü képzelödésit, gondolatit Magyar köntösbe öltöztetni? lehet e ez a' bátor vakmeröségem vagy nem? Felele Músám: Ha MILTONnal mint Poëta verset akarsz futni, vele nem érsz; mert az, ollyan mint Ö, érzed hogy nem vagy: de ha mint Phliosophus tisztelettel késéred, mint a' gyermek Attya utánn [p [XV]] hogy szokott indúlni, így gondolatit magyarázhatod; ebbenn nem tsak Apolló, de még Márs-is, kinek híve vóltál, segedelmedre lehet. Mert jusson eszedbe, hogy Nagy Sándor, kinek fele-nevét véseled, midönn az Orákulum a' Kún-kötést (nodum Gordium) elibe-tette, nem sokat tétovázott azonn, hogy és miként óldgya-fel, hanem hirtelen kardot rántott, és edgyszeribe ketté-vágta a' gombolyagot, 's így osztánn meg-vólt óldva. Légy hát bátor, és vígasztald magad' azzal, hogy a' Magyar Litteráturának fel- segéllésébenn izzadozó Nemes Lelkek Töled ezt a' szent vakmeröséget jó névenn vészik, és eshetett hibáidat vagy meg-jobbittyák, vagy el-hallgattyák; kivált ha azok mérö-serpenyöbenn tétettvén, a' jót, a' szépet, [p [XVI] ] a' gyönyörködtetöt ellyül nem múllyák; erre pedig én segítteni foglak. - Így jelent osztánn-meg MILTON Magyarúl; mellyett noha hiba nélkül igyekeztem kezedbe adni, de ha még-is tzélomat el-nem értem, (mert hol az az Ember, a' ki tökélletes Munkát tehessen?) legalább vígasztald magad' azzal, hogy a' Fordíttónak hibái, mivel- hogy azok tsak a' köntöst illetik, MILTON' Felségét nem érdekelhetik; mert mit árthat az mind Néked, mind Nékem, mind a' Magyar Litteráturának, hogyha Apollónak ezt a' hasonlitthatatlan Heróssát, gyözedelmi pompás stzekérbe' Felségesenn mútatom e mindég, vagy néha két kerekü lektikánn-is húzom? Vedd jó névenn fáradozásaimat, és elégedgy-meg azzal, hogy én mind [p [XVI] I] edgyikbe,mind másikba MILTONt mútatok; és hidd-el, hogy sem a' pompás hintó, sem a' lektika az Ö Méltóságát nem nagyíthattya, vagy homályositthattya; mivel a' ki edgyszer valóságos Nagy, az maga magát mindenkor magával hordozza. Valamint az alatsony Lelket, ha arra Indiának minden gyémántyát reá rakván, Királyi-székbenn ülteted-is, el- nem takarhatd, sem nagy Lélekké soha nem teheted: szinte úgy edgy nagy Lelket ha szürbe, gubába mútatod-is; kitsinnyé nem tehetsz.

Édes kötelességünk a' Hazától vett nevelésünknek gyümöltsét ismét a' Hazának viszsza-adni. A' Nyelv', és a' Tudományok' pallérozása az, a' mi edgy Nemzetet fel-emelhet, [p [XVI] II] és más virágzó Nemzetekkel edgyenlövé tehet: miért kellene tehát Tálentomaikat véka alá rejteni, ámbár azok kitsinyek-is? hiszen a' leg-nagyobb dolgok-is mindenkor kitsinyekbenn vészik eredeteket. Edgy kis szikrából sokszor mitsoda tüz nem szokott támadni? ki tudgya hogy talán edgy fél- század múlva ezen hibás Fordításából MILTONnak edgy tökélletes Magyar Fénix nem búvik e ki, midönn a nálamnál erössebb Magyar Lelkek faragatlan dirib- darabjaimat mühelyekbe szedegetik? Talán ha edgy Angyal Mihály (Michaël Angelo, hajdann Olasz-Országnak igen híres Festöje és edgyszer'smind Metszöje) Etsettye és Metszö szerszáma alá kerülnek: akkor fog belöllök a' Magyar Museumnak mind Szegelet-köve, [p [XIX] ] mind Koronája készittetni! - Ne vedd roszsz névenn tölem ezen képzelödésimet, és ne hidd hogy a' negédes dölfösség, dítsöségre való vágyódás, avagy hívság indított vólna ezen tsekély Fordíttásomnak veled való közlésére: Ingyen sem; mert szívemet már annyira bé- mohosodva lenni érezem, hogy tsupán tsak két dologra rugja- meg ollykor-ollykor magát, úgymint a' Baráttságra és Jótéteményre. Érzek magambann, következés-képpenn az Emberbenn ollyan ellene állhatatlan indúlatot, a' melly mindenkor arra ösztönöz, hogy Embertársainkkal jól tégyünk, vagy nékik örömet, gyönyörüséget okozzunk; mivel az a' jó és gyönyörüség, mellyet mással közlünk, olly nagy erövel hárámlik reánk viszsza, hogy [p [XX]] abból véghetetlenül édesebb érzése származik annak, a' ki azt tselekedte, mint-sem annak a' ki azt el-fogadta. Tulajdonítsd hát a' Lélek ezen belsö rugójának azt, hogy MILTONnal Néked kedveskedik a'

FORDITTÓ.