BERZEVICZY PÁL: ALCIDES A' VÁLASZ-ÚTON. 0024




Aretea. : Azon eröszakos hizelkedésektöl,
Tanúlljad Alcides,
Magadot védni: a' te segedelmedre,
Ime Aretea; Töle vond-el magadat, és vélem
A' jó uton hadjad bátorságos nyomdokidat.
Én az emeltebb Lelkeknek
Vezérlö tsillagjok vagyok. Én egyedül
Az igaz bóldogságot nemzem, és le-rántom - A' tsalárdságnak, és a' Véteknek takaróját.
A' nagy dolgokat én tanátslom, én tellyesítem.
Én a' szerentsétlenségekben derék támasz
Én a' szerentsés ki-menetelekben
Okos mérték vagyok. Tekéntetemet, vagy szokásomat
A' balgatag szerentse az ö viszontagsági által
Én vélem meg-nem tudja változtattni.
Gyakran ketsegtetettnek, de reá nem szedetetettnek
Gyakran a' bolond haragjátúl hányatatottnak
De nem el-nyomatatottnak látom magamat.
És tetteimért magamtól veszem jutalmomat.
Ha azon ösvényt, mellyet az honnyai példák után
Ki-jegyzek, választani tudod;
Azon ösvényt tapodni fogod,
Mellyet mindnyájjoknak nyitva hadtak
A' kegyelmes Egek; hogy az halandó
Sorsát, és szokását fel-tserélhesse
És az Istenekhez magát hasonlónak tehesse.

Edonis. : Ha tanátstalan reá mégy, hogy kövessed
Emennek az ö nyomdokit, soha többet
[p 0025] Egy szempillantásig békességet ne remélly.
Illetni majd fog téged az irások köztt el-halavándnyodni
Majd kintelenittetel porban, vérben
És verétékben heveredve a' veszéllyek
És a' haragok köztt dobogni. Eme kevély
Kinszeriteni fog az idején kivül már a' meg tüzesedett
Libiai homokokat, már az északi dereket meg-járni.
Igen gyakran éhségednek tsekélly engesztelésére
Szolgálni fog a' leg-alább való étek,
Igen gyakran a' rusnya tavak, forró szomjúságodnak
Ártalmas enyhitést nyujtani fognak.
A' rövid álmot sem engedheted-meg szemeidnek
Azon gyanakodás nélkül, hogy majd elö ne kerülljön
Valami veszedelemmel fenyegetni az alkalmatlan trombitának
Véletlen harsogása. És látni fogod
Pihegve mindenkor, és el-bágyadva
Hogy az irigység közel hozzád-áll
És a' fáradozás van az oldalodnál.
Nézz-meg mind kettönket! 's mond az után
Mellyikünknek már a' képén láztik
Hogy kinokkal fenyegetözzik
Avagy örömökkel kinál.
Tarts én vélem ha kivánod
Hogy mindenkor ollyon élted vigan.
Hagy-el engem, ha kedved van
El sárgúlni a' Sátroknál.

Aretea. : Az igaz: az én ellenkezömnek
Tetzetes az Iskolája
[p 0026] Fáratságos az enyim: de mind a' kettönek
Külömbezök, és váratlanok a' mivei.
Én gyönyörüségre a' fárattságot; Ezen ellenségem
Minden gyönyörüséget fárettságra [!] változtat.
Ha követésére reá vetemedel; látni fogod
Almélkodva el- avadni az ö gyönyörköttetéseit.
A' te unalmodra, inségedre, és harapó belsö
Meg-vetésedre: végtére alávalóvá lévén
És kétségben esvén, nem tanálsz többé
A' szüntelen viszontagságok köztt sem orvosságot
Sem a' baj ellen való elégséges eröt.
De ha vitézül, és szabadon
Az én munkámat fogadod; azokkal
Öröködni tapasztalod a' te erösségedet,
Naprúl napra könnyebbek lésznek,
Még valóságos meg-elégedésre nem változnak,
És akkor ártatlanságodat hordván homlokodon
A' békességet szivedben, és közel az érdemhez
Nem fogod érzeni pirúlásodat
Hogy ha meg-visgálod önnön magadat.
Oh boldogtalan az, a' ki tsak az hivalkodásra - És az henyélésre születetettnek képzi magát!
Az halhatatlan kt Fönek
A' Lelkek tiszta vize: a' melly nem arra
Van el- szánva, hogy a' posványos tóban
Rothadozzon; hanem hogy jól-tévö
És eleven lévén járja-meg a' földnek ereit.
És ha ollykor el téveszti azon ösvényt
Mellyet az örökké való ész ki-jegyzett
A' maga eredetire méltatlanná lett.
[p 0027] Azon viz melly rohanik
A' meredek havasokrúl,
Zeng zúg szakad törik morog húll
De szépen meg-tisztúl.
Másik nyugszik és ott hever,
A' mélly árnyékos fenékben
Hanem ezen henye székben
Rothadoz és el-rútúl.

Edonis. : Tsak a' szép szókkal
Biztat Aretea: de a' szép gyönyörködéseket
Az én Királyi Udvaromban én mutattam-meg.

Aretea. : A' bajnok Iskolámnak
Sullyos munkáit
Én-is kész vagyok meg-mutatni.

Edonis : Ah nem ( El-ijedvén. )

üAretea. : Meg-látod
Melly nehéz, és fényességes probákat
Kivánok én nagy Lelkektöl,

Alcides. : Igen-is Igen-is.