BENYÁK BERNARD JÓZSEF: JOAS JUDAENAK KIRÁLYA. 0029


ATHALIA. : MOst tetszik ki, hogy ellenem délceskedni akartok, mert a csalárdságtoknak világosságra való jövetelén annyira megcsökkent bátorságtok, hogy szavatok is elállott légyen már; tudniillik magatok önként szabtok magatoknak érdemetek szerint való büntetést, melynek reátok szállandó s szüntelen szemetek elõtt forgó súlya egészen elrémít benneteket. Nemde a vétkes embert mindúntalan furdalja a lelkiisméret, most ezt, most amazt képzi magában? Az igazság semmi készültektül nem rettenik meg, aki pediglen gonoszságban, ravaszságban lenni érzi magát, minden legkisebb következéseket is magára magyaráz, kárára fejteget, még a fa levele megmozdulására is megdöbbenik szíve. Azért is nincs egyéb hátra, hanem hogy önként valljátok ki az egész dolgot, mert, ha egyszer az én vizsgáltatásom által jönnek világosságra forralt tanácsaitok, késõn lészen akkor minden szabódás, kegyetlen büntetéssel rójátok le azt, amit most az igaz megvallással elkerülhetnétek.

Jojada. : Íme, Felséged hatalma alatt vagyok s alázatos szívvel igérem, hogy valamint e koráig semmi olyast nem követtem el, ami a királyi udvarnak legkisebb csorbájára lett volna, úgy ezután is teljes erõmet, igyekezetemet csak arra intézem el, hogy édes hazámat férfiúi módon boldogítsam, ha minémû ellenkezõ állapot [p 0030] szerencsélteti õtet. Vajjon ki volna az, aki a fegyverek pengéseitõl, hirtelen csattogásaitól, a szolgák, béresek s egyéb mérgelõdõ seregek zajától meg nem ijedne? életének fogytát csakhamar azok által meglenni gondolván. Bizonyára kõ, vagy gonoszságban megátalkodott ember vólna az! Mi is tehát amaz hirtelen következésekre nézve, háborodánk meg, életünk, hivatalunk s böcsületes tisztességünk megvesztegettetésétõl tartván, mivel tudtuk, hogy mindezekkel Felséged kegyelmébül ajándékoztattunk meg.

Athalia. : Ne sopánkodjál annyira. Úgy tetszik, hogy szavaidat cslárd színnel színezed bé, mert félsz, netalántán ravaszságid világosságra jöjjenek, s érdemed szerint büntetõdjél.

Jojada. : Távol legyen tõlme minden titkos szándék. Azért az halál irgalmatlan poharát is örömest elveszem, csak nyilván legyen, hogy a Jojada soha semmiféle ravaszsággal, vagy hazájának kárára nézõ fortéllyal meg nem förtõztette fõpapi hivatalját, igaz és mindenkor kitárt szívû vala, mely igazságának bizonyítását életének letételével pecsételtette le.

Athalia. : Hiábavaló kéremények mindezek, méltatlanságotoknak bérét majdan megnyeritek.

Jojada. : Tetszésed és bölcs ítéleted szerint bánj velünk.

Athalia. : Tehát meg nem ejti állandóságtoket [!] leendõ nyomorúságtoknak volta?

Jojada. : Az igaz szívnek mindenkor kész vigasztalása az ártatlanság.