BENYÁK BERNARD JÓZSEF: ERKÖLTSI KÜLÖNÖSSÉGEK VAGY OKOS ELMÉNEK JÓSÁGOS MULATOZÁSAI. 0100


CCCX

Elsö tanúlás-tárgyok az embereknek az ember volt. Mi haszna akármi leg böltsebb tudománnyának-is, ha sem önnönmagát, sem a' többi magához hasonlókat nem esméri?

CCCXI

Különösön befúrja magát az állhatatlan vélekedés minden tselekedeteikben az embereknek; rabjai, és áldozatai voltak-is mindenkor: a' vélekedés viszi-véghez, hogy olly keveset hasonlitson akár mellik század akár az elötte elfolyotthoz, akár a' jövendöhöz: elterjed hatalma a' gyönyörüségre, és a' fájdalomra, a' vétekre, és az elröltsre, a' bötsületre, és a' bötstelenségre, a' kézimesterségekre, és, ugy szólván, minden képzeteire az embernek.

CCCXII

Akárminémü állapotban legyünk-is e' földön, minden történetek fölé emelit, 's rajtok hatalmaskodókká tészen bennünket a' bátor lélek: jegyzi bennünk mélységes esméreteket a' dolgoknak, és a' jól megérett eszeskedést.

CCCXIII

Minnemagunknak magunása a' léleknek szomorúsága, melly kivülünk-is igen teregeti [p 0101] magát, és valami körülöttünk vagyon, mindent befed homályos edelével: szomorú következései abban állanak, hogy mindenben érzékenetlenekké tésznek bennünket, sem a' gyönyörüségek, sem az elme értékei, sem még a' jó erköltsök felöl se tudjunk semmit-is: hogy még a' leg kissebb munkánkra-is eröszakúlnunk kellessék, és hogy a' tsupa árnyékot, 's rémléseket-is valóságos roszszaknak nézzük.

CCCXIV Annyiba tudhatni a' negédet a' jó erköltsök mellett, mint a' konkolyt a' vetsében; ez azt egészen elnyomja.

CCCXV

Az-é valóságoson erköltsösnek lenni, hogy elszégyenlje valaki magát erköltsösségén? 's ne-is merjen a' jó erkölts' ékessége alatt azok' eleibe kerülni, kik tapsolva örvendeznek gonoszságaikon, és dobzódásaikon? azonban nem forog-é ugyan ez naponként szemeink elött?