BENYÁK BERNARD JÓZSEF: A' TUDOMÁNYOK' KIRÁLYI
MINDENSÉGÉNEK BUDÁN VALÓ HELYHEZTETÉSEKOR. ZENGÕ HANG. 0015
Örömmel tellyes Nap! te édes Anyánkat, (
Felséges Márja Trézsia, Magyarok' Királynéja. )
Nem tsak
bölts tollakkal,
Ditsérö munkákkal
A' tanúlt világra
ujolag futtatod;
Hanem mint mindenkor egy Remény-Tanyánkat
Éltes napjaiban,
Drága óráiban
Ujabb vídámságra
méltóképp juttatod.
Hogyne örülne is? látván
Tárházának
Ditsö tetézetét,
Nagy igyekezetét
Országunknak közép pontjára indúlni,
Gyarapodik ezzel a'
Magyar Hazának
Méltó ékessége,
Igaz ditsösége,
Fog
egyszersmind Arany-Üdeje fordúlni.
[p 0016]
y Ime emelkedik Pallásnak ) bölts Kara
Honnan
Ékesszólás
Több hasznos újolás
Mint tsillag egünkön
örömünkre tsillog,
Igy tsoportosodik Budának várára
Sok
betses Tudomány
Eszes új Találmány,
A' Fegyverpiatzon
Böltselkedés villog.
Harmadszor tarlóznak már
szántóföldeink,
Parnassus' ) szüzei,
Édes Magyar
Hazánk nagy Királynéjának
Hogy fejet hajtanak. Görbülnek
térdeink,
Látván, hogy Védelmünk,
aNYáNK, 'S
fEJEDELMüNK
Vezérli seregét Apollo' Karjának.
Tündöklöttek ugyan eddig várasinkban
Athénás' Böltsei,
Velek szép Kintsei;
De már Az sem adhat Magyarnak
újságot.
Plàtó, Máró, Newton ül Oskoláinkban,
Oktató
Székekbe,
Jól olyó rendekbe
Emelte Trézsia az agg
Tánúságot.
Sem Róma, sem Párizs nem teszki Magyaron,
Nints olly bölts Lelemény,
Észnek bár mi kemény,
Hogy
azt ne válalja jó véggel magàra;
Márs' gyözö paisát
hordozza Jobb-karon
Nagy, 's bátor szívével,
Észszel és
elmével
Akármi Tudományt igazit szavára.
[p 0017]
Köszönd tehát Hazám kegyes Aszszonyodnak,
Márvány
Oszlopot tégy,
Emlékezö hogy légy;;
Ez fog lenni igaz
hálálásnak díjja.
Áldozd-el magadot egy illy
Pallásodnak!
Édesded ajjakkal
Mond méltó szavakkal:
Élj Anyánk Nagy Márja! Felséges Trézsia!
