BATSÁNYI JÁNOS: ELÕBESZÉD. 0231


Az ollyanféle tudós vetekedésrõl, a' mellyet mí nálunk, Bessenyei György 's több más érdemes hazafiak utánn, pennatsatának nevezni szoktak, sokan sokféleképpen itélnek, vélekednek; - a' mint ezt már ezen szerentsés olyamatú, 's valóban köz-hasznú Gyûjteménynek köteteibõl-is kiki többször és eléggé tapasztaéhatta. Némellyek t. i. haszontalannak és szükségtelennek állíttyák azt; mások tsupa múlatságnak és hivságos idõtöltésnek, vagy elme- 's tudományitogtatásnak nézik. Más némellyek, a' gyakran tapasztaltt viszszaélés miatt, egyenesen roszszallyák, minden alkalmatossággal betsmérlik; és mindazt, mind a' kritikát 's úgy nevezett recensiót, általában fogva kárhoztattyák. Mások ellenben nagyon-is kedvellik, hathatósan pártyát fogják, védelmezik; és, mint igen jót, igen hasznost, 's ugyan azért igen kívánatost, minden kivétel és kiogás nélkûl ajánlva ditsérik, magasztallyák. Vagynak ezek köztt ollyanok-is, a' kik, igen keveset vagy semmit sem gondolván eggy régi Böltsnek imezen mondásával: "Nimium altercando veritas amittitur," - nem tsak a' versengést, viszszálykodást, heves, zajos perlekedést,jónak és hasznosnak lenni vélik, 's azért a' magyar litteratúrában-is örömest láttyák; hanem még a' kíméletlen és személysértõ durva kotzódást, goromba veszekedést, 's motskolódva garázdálkodó diktátori hatalmaskodást sem útállyák; még az-is szabadnak, vagy legalább menthetõnek, és, mint kevés kárt okozható téntavesztegetést, könnyen eltûrhetõnek 's megbotsátthatónak itélik. Nem tsuda tehát, hogy a' tsatázásnak és verekedésnek, vagy "zajos tanátskozásnak", [p 0232] illy nagy buzgóságú pártfogóji, ma már a' józanabb szabadságnak és szelídebb 's tsínosabb beszédnek még tsak említtését-is kedvetlenûl hallyák. Nem tsuda, hogy a' tanúltt és jól neveltt emberekhez, tudós férjfiakhoz illõ határ' 's mértéklet' ajánlását balúl értik, rosszra magyarázzák, 's azt ilyetén szükséges tartózkodást és emberséget gyávaságnak értetlenségnek, "félszeg tartózkodásnak" nevezik és tartyák! ' a' t.

Azt lehet mind ezen vélekedõkre nézve méltán és igazán mondani: hogy, a' ki miképp' ért a' dologhoz, vagy-is inkább és tulajdonképpen, a' ki millyen oskolai felekezethez tartozik, és a' miként, ugyan azon felekezet' vagy oskola' véleményeihez 's feltett különös tzéllyaihoz, és a' maga saját természeti hajlandóságához képest, az egész ebbéli kérdést felvenni, 's annak tárgyár és értelmét illyen vagy amollyan nézõpontból tekínteni szokta, - úgy szóll hozzá, 's a' Tudós Világ elõtt-is úgy ítél, úgy beszéll rólla. A' nélkûl t. i. hogy azt elõbb, a' mint illik vala, magában és voltaképpen 's egész kiterjedésében megvizsgálva fontolóra vette volna. Önként és természet szerént következik pedig, nem tsak a' mí litteratúránk mostani különös állapottyában és még ma-is igen szûk körében. hanem másutt-is mindenkor és mindenütt, hogy a' ki millyen Olvasókra talál, ollyan bírákat lel, és a'-szerént ítéltetik-meg; úgy hogy, akármiképpen vélekedgyék, 's akármit mondgyon és javallyon ez iránt valaki nékik, minden bizonnyal: laudatur ab his, culpatur ab illis. HORATIUS. (Van, ki dítséri, van ellenben ki gyalázza-is õtet.

VIRūG.)

Így van ez, mondám, általán ogva, 's többnyire mindenkor és mindenütt, illyen környûlállások között. És így van ez különösen ma mí nálunk, az ebbéli kérdésekre nézve. 'S talán nem-is lehet még másképpen. Sõt így lészen és így marad ez, hihetõleg, még eggy ideig ezutánn-is. Mind addig t. i. míg az efféle kérdések és azok miatt többször támadott, 's tovább-is könnyen támadható viszszálkodások és itéletbeli tévelygések, majd eggykor (a' tudományos kultúrának közönségesebb elterjedésével) lassanként letsendesedvén, tsillapován, végre talán megszünhetnek. Azaz: míg majd az illyennemû tüzes villongások, 's némellykor elég dísztelen és haszontalan vetekedések, illõbb és szelídebb

s minden tekíntetben sokkal hasznosabb és ditséretesebb tudós vetélkedésekké válhatnak; 's míg e'-szerént majd akkor (a' valódi tudomány' és böltsesség' nagyobb, fényesebb világánál) kiki jobban és tisztábban láthatván, a' megeggyezõ köz értelem' [p 0233] 's jobb és helyesebb ízlés' segedelmével, szinte minden Olvasó tudhattya 's érezheti, mit kellessék az illyenféle tsatározásokról, 's minden egyéb hasonló nemû zajos perlekedésekrõl ítélnie, tartania!

Úgy vevén 's tekíntvén azonban a' dolgokat, a' mint ma vagynak, nem pedig úgy, a' mint, annyi századok utánn, (fõképp' a' közelebb elmúlttnak második felétõl, 's még inkább és különösebben annak utolsó negyedétõl fogva) már valahára méltán lehetnének, 's több más Európai népek történeteihez és intõ példájához képest talán valósággal lenniek kellene, - nem lehet tagadnunk, sõt igazán 's egyenesen meg kell ismérnünk és vallanunk azt, hogy ettõl az ohajtva vártt szebb és örvendetesebb idõkortól (úgymint a' hazai nyelv' és tudományosság' illy kívánatos elterjedésétõl, virágzásától, 's általlyában az elmék' illy közönséges felderûlésétõl) még most ugyan elég meszszse vagyunk. Tegyük hozzá, 's mondgyuk-ki bátran és világosan újra, (ámbár ezt ma némellyek nem örömest hallyák), hogy annak szerentsés elérkezéséig talán még ezutánn-is elég számos esztendõk, sõt egész évtízedek leolyhatnak. -

De mí rajtunk áll mindazolnáltal már ma-is, és egyedûl tsak mí tõllünk magunktól függ, hogy annak elérkezhetését, a' mint már eggykor bõvebben említettem, 's nem ok nélkûl ajánlottam vala, lehetõképpen siettessük! Mí rajtunk áll és magunktól függ, hogy, kiki a' maga részérõl, 's a' maga különös állapottyához, helyéhez, sorsához és idejéhez képest, egész tudománnya 's tehetsége szerént igyekezvén, iparkodván, 's erejét és szándékát másokéval eggyesítvén, mindnyájan azon eggy fõ tzélra nézzünk, arányozzunk, törekedgyünk; és így' elszántt köz akarattal, 's hazafiúi szent tûzzel, buzgósággal emberkedvén, ahhoz mennél elõbb el-is juthassunk; vagy (minthogy ehhez több idõ, 's eggyesített nagy erõ, hoszszú 's állhatatos igyekezet, kívántatik) legalább közelítthessünk!.. Mí rajtunk áll, mondom, és mí töllünk magunktól függ, hogy, megismert és felvállalt ebbéli kötelességünknek a' lehetõségig eleget tévén, (a' mennyire t. i. idõkorunk', helyheztetésünk', és testi lelki erõnk' 's tehetségünk' minémûsége megengedi), az útat Azoknak, a' kik majd utánnunk jõnek, illõképpen elkészíttve jobbá 's könnyebben járhatóvá tegyük.

Ez a' vígasztaló 's bátoríttva serkentõ gondolat; ez a' hazafiúi tiszta jó szándék 's eltökéllett erõs akarat indíttson, [p 0234] éleszszen és vezérellyen ma minket, valakik (mint Írók) népünknek 's hazánknak igaz lélekkel szolgálunk; valakik, egyedül a' nagy Egésznek köz javára 's díszére nézvén, és, semmiféle különös tzélú felekezethez vagy oskolai tzimborához nem tartozván, eggyes, magános erõnk' tsekélységéhez képest, tovább-is használhatni kívánunk, és, tsendes bátorsággal 's megtántorítthatatlan bízodalommal munkálkodva, használni reméllhetünk!

Illyne kívánság, illyen jó reménység, 's hazafiúi méltó bízodalom adá különösen nékem-is már több ízben, és adgya ma-is a' tollat újra kezembe. És a' néhai nagy érdemû Kiadó ( Petrózai Trattner Mátyás. ) által, régi barátságunkhoz képest, bízodalmasan felszóllíttatván, 's mind az õ többszöri szíves és hathatós kérésének, mind más jó barátim' hasonló kívánságának engednem kelletvén, illyen okból 's illyen szándékkal választék én ezen értekezésimnek fõ tárgyául-is eggy ollyan kérdést, melly a' nemzeti nyelv' és tudományosság' elõmenetelét, gyarapodását, emelkedését oly igen közelrõl illeti> 's melly most, ugyan azért, a' Magyar Tudósok' figyelmére minden tekíntetben olly igen méltónak lenni látszik.

Az imént említett sokféle 's igen nagyon külömbözõ véleményeket mindazonáltal most itt még bõvebben elõhozni, újra megvizsgálni, fejtegetni, 's vagy azokat eggyenként és rendre megtzáfolva roszszallani, általán fogva kárhoztatni, vagy a' több rendbélii tudós vélekedõket egymással valami módon megeggyeztetni, 's így az ebbéli nehét és szövevényes kérdést legiten szinte végképpen elhatározni, - nem szándékozom. Sem magamat ollyan hiú raménységgel, mintha én azt valóban elhatározhatnám, nem bíztatom, ketsegtetem; jól tudván és érezvén, mind saját tehetségem' elégtelenségét, Non nostrum inter eos tantas componere lites! mind az ollyatén igyekezetnek tellyes haszontalanságát. (2 ... ]

Még kevesebbé lehet szándékomban: ez iránt és e' miatt, akár most valakivel különösen ellenkezve sokat bajlódni, (ámbár ezen bajlódást, ellenkezést, a' dolognak természeti mivoltához képest, el nem kerûlhetem egészen); akár valaha máskor valamelly hasonló perbe, tüzes vitába, ereszkedni; - a' mellyre, valósággal, sem kedvem, sem idõm nem volna.

Meg kell tehát elégednek, és örömest meg-is elégszem azzal, ha ezen meszszee kiterjedõ tudományos tárgyról és annyiszor [p 0235] hánytt-vetett kérdésrõl saját vélekedésemet, noha némellyekével nagyon ellenkezik és semmiképpen meg nem eggyezhet, egész egyenességgel és bízodalommal kimondhatom. Mert erre több okaim vagynak, és engem-is, mint írót és hazafit, a' fellyebb mondottakhoz képest elég méltó tekíntetek indíttanak, ösztönöznek.

Ezt pedig itt talán most annál bátrabban és egyszersmind annál méltábban tselekedhetem, mivelhogy az illyenféle tudományos tsatáról ezen Gyûjteményben (a' mint már mondám) gyakorta lévén emlékezet, akkor ott az én nevem-is többször elõfordúlt; a' nélkûl, hogy azért még mind eddig valaha közbe szóllani, vagy ama' régi Költõvel azt akartam volna kérdezni: "Semper ego auditor tantum? nunquamne reponam - ?" Igaz pedig és tagadhatatlan, a' litteratúrai tüneményekre nézve- is, hogy némellykor valóban nehéz: "szatírát nem írni!"

Úgy látszik nékem, és több más, nem tsekély eszû, nem kevés tudományú, 's nem érdemetlen Írókkal eggyütt, azt tartom én-is, hogy némelly esetekben, különösen pedig és fõképpen mikor a' védelem és válaszadás szemlátomást szükségtelen volna, legjobb felelet és oltalom - a' hallgatás! (2 ... ] 's a' tsendes, békes eltûrés!! - A' melly különben-is, hogy Faludi' szavait költsönözzük, életünknek legjobb igazgató törvénnye, maximája, 's minden böltsességnek szinte fele-része. (2 ... ]

Elég ugyan-is ollyankor, és nem tsak szabad, hanem illik-is, az egész dolognak megitélését a' józan és egyenes gondolkodású tudós Olvasók' böltseségére hagynunk; az értetlenek' és igazságtalanok' hiú beszédire nem ûgyelnünk; és, ha valóban vígasztalásra volna, vagy lehetne szükségünk, magunkat hazafiúi szándékaink' tisztaságával, 's köz haszonra intézett szíves igyekezeteink' akármi tsekély, vagy tsekélynek látszó, de bizonyos és kimaradhatatlan, 's néha minden reménységünket fellyûlhaladva bõven megjutalmazható következésével vígasztalnunk; 's a' többit az Idõtõl várnunk. Igen-is, az Idõtõl! a' melly t. i. elõbb vagy utóbb mindent helyre hozván, 's kinek-kinek megadván azt a' mi az övé, majd eggykor mí nékünk-is igazságot szolgáltathat. (Ha bár ez többnyire késõn, és rendszerént tsak halálunk utánn, szokott-is megtörténni.)

Ezt kelle nékem valósággal, már több esztendõktõl fogva, némelly Írókra nézve, különösen pedig és leginkább azon egynéhány isméretlen, azaz, magokat meg nem nevezve mások' [p 0236] neveit emlegetõ, 's másoktól nagy-bátran, és rendszerént tsak önnön magokhoz képest itélõ 's itélhetõ gondolatlan Írólkra nézve tselekednem, a' kik közûl némellyek talán nagyon-is megérdemlették volna, hoghy ebbélii tetteik' természeti következésit velek legottan és tellyes mértékben megéreztessük. Nem ártott volna, mondom, mindgyárt akkor felszóllalnunk, és, az õ példájokonn újra megmutatva, mindenek elõtt világossá tennünk: Mi nagy tanátstalanság légyen, némelly szeles Írónak részérõl, még a' névtelenség' árnyékában-is; másokat minden ok nélkûl, vaktában és orozva megtámadni, 's irígykedve, roszszalkodva kissebbíteni; vagy, a' már eléggé ismeretessé lett és elég régtõl fogva hijában viseltt tsúfos álartzát letéve, 's magát elvégre megnevezve-is, valakit holmi hazug tsevegésekkel, 's akár most találtt, akár már elõbb régen koholtt, és múlató vagy ebédlõ tásainak, mindenkor egész készséggel "elmondott" ízetlen mesékkel 's beteg- álomlátásokkal ingerelni, rágalmazni; 's ezt tselekedvén, balgatagúl még azt vélni, gondolni, reményleni, hogy azok a' sok kellemetlen "hírek", a' mellyek õtet, éjjel nappal füleibe zúgván, szüntelenül gyötrik, háborgattyák, majd bizony - "így fognak elnémúlni"!!!

Az ollyan rendbéli tudós Olvasók, a' kik nemzeti litteratúránk' történeteit ismérik, és annak mostani környûlállásaiban a' különösebb tüneményekre vígyázni szoktak, 's ezekrõl több idõ múlva-is megemlékezhetnek, - Könnyen elérthetik és tudhattyák, ha szinte nem mondom, vagy világosabban nem jelentem-is: Milleyn értekezések', recensiók', észrevételek', életírások', emlékezetek', ítélettételek' és tudósíttások' betsûletes szerzõjirõl kellene most nékem itt szóllanom, bõvebben és neveik 's érdemeik szerént "emlékeznem"!.. Ha t. i. a' feleletet és védelmet - vagy magamra nézve szükségesnek vélhetném, gondolhatnám, vagy a' hazai nyelv' és tudományosság' ûgyére tekíntve hasznosnak itélhetném. De régen eltökéllett és mind eddig lehetõképpen meg-is tartott szándékom lévén, hogy a' tudós Világ elõtt, különös nagy okok és igen méáltó tekíntetek nélkûl, (2 ... ] soha semmiféle perbe ne botsáttkozzam; nem tudnám valóban, miért és kinek kedvéért, vagy ki miatt kellene most ebbéli szándékomat megváltoztatnom, és ezen régi feltételemtõl elállanom? most! mikor, a' kimértt nehéz pállyának szinte már végéhez érkezvén, a' még hátra lehetõ kevés idõt sokkal jobb és szükségesebb dolgokra fordítthatom. Nem lehet pedig [p 0237] 's nem-is kell attól, fõképpen és különösen akkor eltávoznom, vagy a' Világ elõtt valakivel, neve szerént, valamelly vetekedésbe ereszkednem, mikor már elõre látom és érzem, hogy azt jó móddal, illõ mértéklettel, alig tselekedhetném. Azaz: mikor már elõre jól látom, 's szinte bizonyosnak tarthatom és tartom, hogy a' pert-patvart keresõ, zajos tsatára vágyó, mindent merõ, 's már eleve mindenre kész, nyughatatlan és kérkedékeny ellenfélben, a' litteratort az embertõl, a' félszeg tudományú, gondolatlan és szemérmetlen írót, középszerû 's irígy és eszelõs versszerzõt, értetlen és vakmerõ kritikázót, 's lelketlen és magyarságtalan rossz fordíttót, annak személlyétõl, alig lehetne majd eléggé megválasztanom, külömböztetnem. Mikor, mondom,, szinte lehetetlen volna, a' kérdés' tárgyainak velejére béható, 's a' dolgot voltaképpen elõadva felvilágosíttó feleletben, mind azt egészen elkerûlnöm, távoztatnom, a' mit az igen-is méltó keménykedésnek egyéb nagy és különös okait nem ismérõ tudós Olvasó könnyen balra magyarázhatna, tellyességgel nem ditsérhetne, jóvá nem hagyhatna; 's a' mit utóbb (hidegebb, tsendesebb vérrel) talán magam-is sokallhatnék, - nem lévén a' boszszúállásra 's perlekedésre természeti hajlandóságom; és, ha volna-is, nem kelletvén azt követnem.

Azért, mindem ollyanféle haszontalan 's szükségtelen válasz, és még szükségtelenebb védelem, vagy megtzáfoló 's szégyeníttõ felelet helyett, most-is tsak azt mondom: Neminem nominabo, genum hominum signasse contentus. (2 ... ] .

Azt ellenben, a' mi az itt következõ Értekezések' õ tárgyát illeti, és az ahhot tartozó kérdéseket tudományos tekíntetben valamivel közelebbrõl érdekelni, 's netalán valamelly felvilágosíttó rövid választ kívánhatni látszik, nem ogom hallgatással elmellõzni, hogy ollyan felelet nélkûl hagyni, a' millyenre majd, a' maga saját helyénn, az eggyik vagy másik ellenfélnek valamelly különös véleménnye, hímes színes beszéde, 's gondolatlan mondása, vagy rossz és káros következtetésekkel tellyes maximája, méltó lehet. Ezt pedig szükségképpen, és leginkább azért kell tselekednem, nehogy a' jó szándékú, 's talán elég szép tehetségû, de tapasztalás 's hív és bölts kalaúz nélkûl ma még szûkölködõ, vagy már-is valamelly vak vezér utánn indúltt fiatal írók, és az ollyan rendbéli jámbor olvasók, a' kik, az efféle [p 0237] tudományos dolgokra nézve talán gyengébb ítélõtehetséggel és kevés elõisméretekkel bírván (vagy nem eléggé vígyázván, figyelmezvén), könnyen megtsalattathattak, - tovább-is mind azt igaznak, jónak, helyesnek és bizonyosnak lenni gondollyák, a' mit ezen Gyûjteménynek olly sok köteteiben eddig-elé senki meg nem tzáfolt. (2 ... ] Nehogy, mondom, így és e'-szerént mind Azok, mind Ezek, még az ollyan oktatók 's vélekedõk' szavainak-is hitelt adgyanak, a' kik azt tellyességgel meg nem érdemlik.

Elég sokat ártottak az illyen oktatók, vélekedõk, vezérek, kalaúzok, 's egymás alku szerént tsudáló, ditsérõ, magasztaló nagy doktorok, és a' ditsõsség' 's halhatatlanság' koszorújit tellyes kéjek kedvek szerént osztogathatni vélõ furtsa kis-bírák; (2 ... ] elég sokat ártottak õk a' magyar litteratúrában már eddig-is. Idõvel pedig még több kárt tehetnének, még nagyobb tévelyglést, bizonytalanságot, kétséget, zavarodást és rendetlenséget okozhatnának; - szüntelenûl és százéleképpen akadályoztatván, oktalan és erõszakos törekedéseik által, a' magyar elmék' természeti szép tehetségeinek és a' nemzeti nyelv' igen ritka 's jeles tulajdonságainak további szabad kifejlését, 's a' hazai litteratúrának kívánatos gyarapodását, terjedését, 's ennek a' nagy Egészre nézve megszámlálhatatlan és betsûlhetetlen köz-hasznú következéseit.

Ennek a' nagy kárnak ma talán még elejét lehetne venni. Ha t. i. a' hazánk kebelében élõ, 's ott másokkal eggyet értve többet tehetõ Magyar Tudósok, mint a' jövendõre kinézõ, 's arról már elõre gondoskodó, bölts hazaiak, meggondolnák, és mennél elõbb szíveikre vennék: Melly igen könnyen megtörténhetik, hogy az ebbéli segedelem és orvoslás késõbben - késõ leend! Mert igaz ám és tagadhatatlan ma-is, 's igaz lészen ám mindenkor és mindenütt ezutánn-is, a' mit hajdan ama' nagy Poéta mondott: "Sero medicina paratur, Cum mala per longos invaluere moras."

Azonban, õk lássák mit tselekszenek, vagy miért hallgatnak; ha ugyantsak tovább-is hallgathatnak. A' mi engem magamat különösen illet: én ugyan ebbélii kötelességemnek itt a' külföldönn-is mind addig lehetõképpen eleget tenni szándékozom, [p 0239] valamíg tollamat emelhetem, forgathatom.