BATSÁNYI JÁNOS: ELÕSZÓ.

808) 0007 [ a szövegvégi jegyzeteket nem rögzítettem ]
Pünkösd' havának elsõ napjánn éppen húszadik esztendeje múlt már, hogy hazámfijait, nyelvünk' alhagyatott ûgyének elõmozdíttása végett azelõtt hat hónapal öszveállott kis Társaságunk' nevében, a' Kassai MAGYAR MÚZÉUMba bévezetvén, nemzeti litterátúránk' történeteirõl 's akkori állaottyáról bõvebben szóllottam. Közre botsátván most végre valahára versgyûjteményemnek eggy részét, 's félbe szskasztván eképen hoszszas hallgatásomat, nem tselekszem talán szükségtelen dolgot - mind ezen munkáimra, mind litterátúránknak azólta nagyon megváltozott állapottyára tekéntve, ha gondolatimat a' Magyar Versszerzésrõl 's a' nemzeti Nyelvtudománynak most kérdésben forgó némelly tárgyairól ez úttal bõvebben, 's szokásom szerént egész egyenességgel kinyilatkoztatom: az ítélettételt önnön magára hagyván az értelmes és jó- akaratú Olvasóra. Reménylem, hogy a' mit eképpen, sok esztendei saját tapasztalásom 's belsõ tökélletes meggyõzõdésem szerént említteni fogok, Hazánknak szép tehetségû 's jó igyekezetû ijabb Litterátorai szívesen veendik, és, a' mennyire igaznak, jónak, helyesnek 's elogadhatónak lenni itélik, hasznokra-is fordíttandgyák. Mert õ-reájok nézve 's az õ kedvekért mondom leginkább, a' mit mondok.

I. Az említett idõkben (azaz 1787 és 1788dik esztendõben) a' Magyar Nyelvre nézve valósággal még tsak a' Múzsa, vagy-is Nemzetünknek jó Geniussa, súghatta fülünkbe, hogy hazafiúi tüzünk' szikrája, a' mint Baróti SZABÓ Dávid jó barátom jövendõlte, kis idõnek alatta derék lángot fog vetni; és hogy (a' mint igaz jövendõlését, megjobbított ebbélli énekében, tovább folytattya)
Szerentsés
Példánk mindenüvé, minden Rendekre kiterjed;
[p 0008] 'S mint mikoronn harapot gyújtunk a' száraz avarban,
Tûzbe borúl egyszerre mezõnk, 's elenyészik aszattya:
Mindgyárt 's nagy-buzgón író-tollakra hevûlnek
A' tehetõsb elmék: kiveszikk vesztére hagyódott
Parlagodásából, 's tellyes bõségibe hozzák
Nyelvünket; 's minden díszét vetekedve megadván,
A' tudományoknak nyelvévé tészik idõvel.
Az illy jó reménységgel és hazafiúi tiszta szándékkal kezdett pállyafutást folytattuk mí, egynéhány jobb, állhatatosabb, és egyedûl a' Nemzet' köz hasznát keresõ, 's ugyan azért velünk szívesen egygyet- értõ, hív társakkal, mind addig, míg lehetséges volt. 788-1793.) És igyekeztünk' következésire tekéntek, bátran és vígasztaló örömmel elmondhatom még ma-is, hogy nem haszon nélkûl folytattuk.

További életemnek sokféle, alig hihetõ, 's még-is megtörténtt, sanyarú viszontagságai utánn, Hazám' kebelébõl kiköltözvén, 's tiszti hívatalommal járó kötelességeimnek mindenkori hív és serény bétellyesítésében, 's egyéb szükséges dolgaimnak folytatásában foglalatoskodván, alig teheték azólta valamit ollyast, a' mi hazai nyelvünknek 's litterátúránknak láthatóképpen használhatott volna.

Most (2 ... ] legkevesebbet sem aggódik arról, ha fog-e valaha éneke tetszeni valakinek, sõt ha olvassa-e, halgattya-e valaha õtete valaki, vagy sem.

Így énekel belsõ indúlattya' titkos ösztönébõl, a' nyárfának ágánn üldögélõ magános kis madár: míg végre, keserû fájdalmában szíve szakadván, halva lefordúl; vagy ártatlann örömei köztt gonoszúl meglepettvén, az éhes karvaly' körmeitõl széllyelszaggattatik.

III. A' vers' nemeirõl azt tartom: hogy ott, a' hol helye van, mindenik jó lehet, tsak poézis legyen benne; - egygyetlen egygyet kivéve, melynek sehol nints helye! ('s mellyrõl majd alább különösen fogunk még emlékezni.) Alkalmatos a' magyar nyelv mindenfélére; úgy, hogy tsak a' Poétának tetszésétõl függ, mellyiket válaszsza 's kövesse munkájiban, a' mennyire t. i. a' felvett tárgynak inémûségéhez 's tulajdonságához képest ezt vagy amazt jobbnal és illendõbbnek ítélheti, gondolhattya.

[p 0009] Ehhez képest: éppen nem ditsérhetem némelly Tudóssaink' tselekedetét, a' kik, görög és deák hangmérsékléshez szokván, 's úgy vélekedvén, mintha egyedûl tsak õk volnának "igaz Versszerzõk", - minden más Poétáról, ha a' járottabb útból kitérni, 's szokott módgyáról lemondani nem akar, nagy bátran azt állíttyák, hogy "gyermeki dologra vesztegeti a' drága idõt!" hogy a' tudósb és jobb ízlésû hazafiakhoz, az igaz M. Versszerzõk' kissebb, de józanabb részéhez éppen nem tartozik; hogy a' ditsõsség' templomához el nem juthat, annáll inkább abba soha bé nem mehet; sõt hogy, a' mint ezt egy rövid elmélkedésnek egyveres beszédû névtelen szerzõje hoszszasan vítattya, mind Azok, a' kik "metrummal vagy lábmértékkel nem élnek", nem tsak a' Poétának, de még a' Versszerzõnek nevére sem tarthatnak számot! Mert könnyen megtörténhetik, és, a' mint naponként láthatni, valóban meg-is történik, hogy az õ-tõllök úgy neveztetett Ritmistának vagy Hangegygyeztetõnek némelly költeményeiben még több 's igazabb poézis és poétai tûz - azaz, még szebb, nagyobb és felségeseb gondolat, még szebb, mélyebb és szívrehatóbb éárzemény, még szebb, elevenebb és gyönyörûségesebb kép vagy rajzolat, még szebb, igazabb, tisztább, tsínosabb, velõsebb magyarság, 's egyszersmind valósággal több, szebb és kellemetesebb rhytmus, és mind ezeket egy szép Egészbe öszveolvasztó, 's ekképpen a' munkának életet, erõt 's kedves kellemetességet adó belsõ harmonia-is találtatik, mint másnak valakinek néha talán igen-is nagyon regulázott, igen-is nagyon mesterkéltt, de mind ezen betses tulajdonságok nélkûl szûkölködõ sovány és melodiátlan verseiben;... bár melly fennyen szóllyon-is némellykor az ollyan magahitt Versszerzõ az õ tsudálatos nagy mesterségérõl, és ennek tsalhatatlan ragulájihoz szorossan alkalmaztatott saját munkájiról-is.

Nints p. o. a' Franczia Nemzet' régen kimiveltt és egész Európában elterjedtt tsínos nyelvének ollyan bizonyos, és olly tökélletesen meghatározott igaz prozodiája, melly szerént azonn a' nyelvenn a' Görögök' és Deákok' módgyára mérsékeltt verseket lehetne írni; legalább az eddig mutatott ebbéli példák mind szerentsétlenek voltak. (2 ... ] És ki merné még-is a' tudós Világ elõtt azt mondani, hogy ennek a' litterátúrában-is olly nagy és [p 0009] hatalmas Nemzetnek nintsenek jeles Költõji? ki merné ma, artzapirúlás nélkûl, azt állítani, hogy Corneille, Racine, Boileau, Molière, La Fontaine, Rousseau (János), Voltaire, Gresset, Caulieu, Le Brun, Parny, Delille, 's több más nagy hírû nevû tudós férjfiak, kiket egész Európa ismér, tisztel, betsûl, nem Poéták, nem igaz Versszerzõk, - noha Görög 's Deák "metrummal vagy lábmértékkel nem élnek", és nem-is élhetnek?!

Azok az új Magyar Doktorok, a' kik most a' Parnaszszusra vezetõ, talán könnyebb és téresebb, de az ott uralkodó bölts Istennek különös engedelme 's titkos segíttsége nélkûl senkitõl sem járható, régi útakat elõttünk ekképpen erõvel bevágni akarnák, 's mindnyájunkat örömest eggyetlen egy szûk ösvényre szoríttanának; ezek az új Doktorok megnyerhetik ugyan a' kértt "botsánatot" önként és elõre megvallott ebbéli hevességekért"; de igen nagyon tsalatkoznak, ha azt vélik, hogy valaha elérhetik azt a' tárgyat, a' mellyre arányoznak, és olly igen nagyon, olly mód nélkûl törekednek. Késõn ébredtek-fel, késõn érkeztek hozzánk új tudománnyokkal; hijában álmadoznak még ma-is a' reformátori koronáról. Mert sem "Horátziusnak az Éliziumi mezõkön múlató nagy érdemû lelkével", vagy más valamelly jeles és hasonlóképpen "nagy érdemû" embernek ditsõûltt árnyékával, sem a' még életben lévõ, tovább nézõ 's meszszebbre látó igaz Költõvel, magnum cui mentem animumque Delius inspirat vates, sem akármelly más jó és helyes itéletû 's tiszta ízlésû tudós Magyarral sem elvégre mí velünk, a' kik, az õ poétai nagy "tökélletességeket" véppen nem irígyelhetvén, az értelmes és ép-érzésû tudós olvasótól magunk-is azt kívánnyuk, hogy verseinket az övéiktõl ezutánn-is mindég "megválaszsza", megkülömböztesse; soha, mondom, el nem hitetik õk mí velünk azt, hogy az õ kemény dogmájokban kiszabott keskeny határokon kivûl nem lehet élet és üdvösség! 's hogy "a mennyei költés, sírjába hanyattlik, egész betsétõl és erejétõl megfosztatik a' Magyarok' földgyén", hatsak "eggyvalaki meg nem oltalmazza"! Nem, atyámfijai, nem hanyattlik még sírjába, 's nem forog még olly igen nagy veszedelemben a' Magyar Poézis, hogy a' tí erõszakos segedelmetek 's olly vak bízodalommal, 's hevességgel ajánlott ízetlen és éppen nem kívánatos orvosi szeretek nélkûl fel ne épûlhetne. Hidgyétek-el inkább, hogy, ha volna-is a' további segíttségre szüksége, (a' mint hogy van-is) bizonyosan nem illyen útakon, nem illyen szerek, módok és eszközök által, lehetne 's [p 0011] kellene rajta segûtteni. Hidgyétek-el egyszersmind, sõt hiszitek, láttyátok és érzitek tí ezt jól magatok-is, akármint tagadgyátok; hidgyétek-el, mondom, és vallyátok meg egyenesen, hogy Poéták, még pedig igaz jó Poéták és jeles Versszerzõk lehetnek a' mí Költõink, ha szinte a' magok saját ösvénnyeken járnak-, és elõbbeni vélekedésekben állandóúl megmaradván, a' tí reguláitokat nem követik-is. - Különös dolog, bizonnyára, már magában- is: a' Magyar Poézisnak elhanyattlásáról akkor sopánkodni, 's szinte bizonyos veszedelmet hírdetni, jövendõlni, a' mikor legjobban kezd gyarapodni; a' mikor legtöbb, legszámosabb jeles hazaiaktól miveltetik, 's hová tovább mind inkább épûl, emelkedik; és a' mikor olly szép gyümöltsöket ígérõ tellyes épségében virágzik, a' millyeneket, halhatatlan Gyöngyösink' idejétõl fogva, még ugyan soha senki sem szedett, soha senki sem látott a' Magyarok' földén.