BATSÁNYI JÁNOS: A' FORDÍTTÁSRÓL. 0101


A' meddig egy Nemzet magától a' Tudományokban nagy elõmenetelt tehet, 's remek-munkákat készíthet: addig több száz esztendõk el-telnek; holott a' másiknak találmánnyait költsönezvén, kevés idõ alatt a' tökéletességhez közelíthet. Innét lett a' Könyveknek egygyik Nyelvbõl a' másikba való fordíttása a' tudós Világban oly közönséges szokássá, de kivált-képpen az ollyan Nemzetnél el- kerûlhetetlenûl szükségessé, melly a' Tudományokban még nem eléggé jártas, bennek azonvban szapora lépést tenni kíván. Szomszéd Nemzeteinkné, kiket most tudománnyaikkal fényeskedni szemlélünk, mindenütt a' Fordíttás szolgált eleintén legnagyobb segélytségûl. Miért ne követketnõk tehát mí-is ezeknek szerentsés példáit? Sõt igyekezzünk, mind a' Régieknek, mind a' Mostaniaknak jelesebb Munkáikat, mint meg annyi meg-betsûlhetetlen kíntseket, hová hamarább nyelvünkre általtenni, 's az onnét származandó haszon által meg-mutatni, hogy a' Nemzet soha tudományra 's közönséges világosságra könnyebben és hamarább nem juthat, mint ha az a' végre készûltt Munkákat anyai nyelvén olvashattya. -

Valamint azonban a' jó Fordíttásnak haszna nagy, úgy annak végbevitele-is nem kevés fárattságba kerûl. Szükségesek itt is, valamint minden egyéb mesterségben, bizonyos Regulák, mellyekhez a' Fordíttó magát alkalmaztatván, tökélletes munkát adhasson.

Ugyan e' végre írtam én, ama' nagy nevezetû Tudós, Gratterer Úr után, a' Forditás' Mesterségének e' következendõ Reguláit; mellyek noha már a' múltt nyáran a' Bétsi Magyar Músában kinyomtattattak-is, ( A' 47. és 48. darabban 1787. esztend. ) illendõnek itéltem mindazonáltal, azokat, szükséges változtatásokkal, újjolag ide bé-iktatni; annyival-is inkább, mivel majd e' jelen-való Gyûjteményünknek következendõ részeiben gyakrabban esvén a' Fodíttásról emlékezet, [p 0102] tudhassák egyszersmiond Olvasóinkis, mit kellessék közönségesen, és mit-is lehessen trvényesen, egy Fordítótól megkívánni.

Közönséges regulák.

Természet szerint való dolog az, hogy az embernek a' nyelvét, a' mellybõl és a' mellyre fordíttani akar, tudni kell: az még-is olly Fordíttókat látunk gyakorta meg-jelenni, kik sem az agygyiket, sem a' másikat nem értik.

Értenie kell továbbá a' dolgokat, mellyek a' fordíttandó Könyvben foglaltatnak; különben lehetetlen, hogy az Írónak értelmét igazán ki-fejezze. Az Öregebbik Plíniust p. o. olly természetvisgálónak kell fordíttani, ki egyszersmond a' Régiségnek mesterségeitis esméri.

A' Fordíttónak olly kész tehetséggel kell birni, hogy mindenik gondolatnak; mindenik szóejtésnek érdemit, a' dolgoknak mivóltáhozképest, zenként meg tudgya határozni, nehogy azoknak választásában tudatlanságát, vagy gondatlan restségét árúllya-el; egy szóval: jó ízlésének kell lenni.

Az Író' elméjének természeti indúlattyát szorgalmatosan ki kell nékie tanúlni: egyébként nehezen fogja az eredetiségnek tekéntetét melly mindazonáltal szükséges a' fordttásnak megadhatni. Az Íróknak külömbsége majd a' gondolatokban, majd az írás' modgyában, majd a' kettõben egyszersmind, mutattya magát. Egygyik rövid és akarja, hogy Olvasóji magokis gondolkodgyanak; másik bõszavú, és minden gondolattyát, úgy szóllván, eleibe syllabizállya az Olvasónak. Egy ír bõltselkedve, máss elevenséggel. Curtius tetszik írása' tsnosságáért; és Caesar nem kevesebb örömmel olvastatik, noha minden piperétõl meg vagyonis fosztatva. - Az Írók' béllyege' illy nagy különbségének a' fordíttásbanis szembe kell tûnni.

Tulajdonképpen tsak magához hasonlót kell az Embernek fordíttani. Egy Magyar Cicero p. o. igen szerentsétlen fordíttást adna Plinius' Leveleibõl; mivel a' Fordíttónak a' KönyvÍró indúlatait, minémûségeit, egészlen magára kell õltözni: miképp' tselekedheti pedig azt, ha természeti hajlandóságai annak tulajdonságaival nem egygyeznek?

Igen jól tselekszik az ember, ha az egész Darabnak fordíttását eleintén tsak hamarjában, és mintegy elsõ hevenyében papirosra veti, és azutánn lassanként jobbítgattya. Így az egygyik [p 0103] által a' Fordíttásnak eredeti hangzatot ád, a' másik által pedig a' gántsoktól, és hirtelenkedés' hibáitól megmenti.

A' fordíttásban a' munkának leg-jobb kiadásával kell élni; az az, a' melly az írásnak rendit leg-jobban, legigazábban elõ- adgya, és nehezebb 's homályosabb helyeit jegyzésekkel világosíttya.

A' régi Iróknak munkáik többnyire már külömb-külömbféle mái nyelvekre vagynak fordíttva. Ezek a' Fordíttások a' Magyarázónak szép szolgálatot tehetnek; de önként értetõdik ám, hogy ha elég alkalmatos, azokkal hasznosan élni. Így vagyon a' mostani tudós Nemzeteknek nevezetesebb Iróira nézve-is. -

Hogyha a' Fordíttásnak (a' mit senki sem fog tagadni) az eredeti-rás' mássának, és jól- el-találtt képének kell lenni tehát azt, a' mi az eredet- írásban van, mind, és, ha-tsak lehetséges, ugyan- azon renddel, ki kell nékie fejeznie: sem többet, sem kevesebbet nem szabad nékie magában foglalni. Nem szabad tehát a' Fordíttónak az eredet-íráshoz sem hozzá adni, sem pedig tõlle valamit el-venni. Ha többet foglal a' fordttás magában, tehát környûl-irás! ha kevesebbet, Ki- vonás (Extractus), következésképpen, egyszer-sem tulajdonos fordíttás. Egy szóval: A' Fordíttásnak az eredet- írás' hv és igaz mássának kell enni. - Ezt tartom én minden jó Fordíttás' elsõ közönséges fundamentomának; a' honnét minden egyéb különös Regulák önként, és minden erõltetés nélkûl következnek.

A' Fordíttó az eredet- írástól semmit el ne végyen: tehát ékességeitõl se foszsza meg azt; és, ha a' két nyelvnek különbsége meg nem engedné, ugyanazon szépségeket a' fordíttásbais általvinni, akkor a' szépségeket szépségekkel tseréllye-fel.

De az eredeti-íráshoz tóldani sem szabad semmit. Nints tehát jussa a' Fordítónak, az eredeti-írást szebbíteni. Olly Irásokban-is, mellyek külömben a' nagy elmének 's mesterségnek remekjei, találhatni hamis gondolatokat, lankadtt rendeket, idétlen szó-ejtéseket, erõltetett ugrásokat. Quandoque bonus dormitat Homerus. HORAT.

Különs regulák.

Hogy a' Fordíttás hív, és tökélletes légyen, szükséges hogy: iör ugyan-azon dolgokat, mellyek az eredet-írásban vagynak, [p 0104] sem többet, sem kevesebbet; és egyszersmond 2or ugyan azon renddel, magában foglallya. - Sokastás, kevesítés, a's dolgoknak máshová helyheztetése, hibák, melyeket a' Fordíttónak kerûlni kell.

A' fordíttásban az eredet-írásnak gondolatait-is mind, és egygye-egygyig ki kell fejezni; semmit hozzá tóldani, semmit ki nem hagyni, semmit máshova által-tenni. Vagyon minden gondolatnak tulajdon színe, tulajdon árnyékozattya, és tulajdon különös érdeme. ( Ez a' három szó- ejtés a' Kép íróktól van kõltsönözve. ) Vagynak igaz, és hamis; hihetõ, és hihetetlen; mélly és eleven; nemes, és nemtelen; bõ, és sovány; világos, és homályos; meg- határazott, és két-értelmû gondolatok, 's. t. Meg- kívántatik a' Fordítótól, hogy ne tsak minden gondolatot közönségesen ki-fejezzen, hanem annak színét, árnyékozattyát, és érdemétis, az eredeti-írásnak mássába által vigye. Nem jobbíttya-meg az eredet-írásnak semmi hibáit: de annak fõbb ékességeit se szabad ám kevesítenie, vagy el-múlasztania. Mivel az embereknek értelmök minden idõben, minden ég alatt majd szintén az; tehát ritkán fog történni, hogy a' Fordíttónak elegendõ oka légyen, a' gondolatoknak az eredet-írásban lévõ renditõl el-távozni.

Mivel a' szók és ki-ejtések képei a' gondolatoknak, tehát igyekezni kell a' Fordíttónak, az eredet-írásnak mássát, a' mennyire tsak lehetséges, ahhot ezekbenis tökélletesen hasonlóvá tenni. Minden nyelvben vagynak tulajdonos, és ábrázoló; hathatós, és erõtlen; illendõ, és dsztelen; fontos, és üres; tüzes, és fagyos; természetes, és erõltetett; kellemetes, és kedvetlen ki-mondások, 's. t. A' Fordíttó, kinek az eredetiírást sem szebbíteni, sem kortsosíttani nem szabad, éppen-azokat a' szóejtéseket keresi-fel a' maga nyelvében, a' mellyekkel a' munka az eredetiben vagyon meg-írva; és ha talám néha-néha nem talállya éppenazokat, ollynakor annyitérõkkel váltyafel. Ha p. o. az eredetiírásnak felséges hangozattyát el nem érheti, tehát (ha külömben a' tárgynak minémûsége, az illyetén tserét megszenvedi) valamely eleven, vagy velõs szó-ejtéssel segélyt magán. '. t.

Néha a' nyelvnek hajthatatlansága vagy szegénysége nem engedimeg a' Fordttónak, hogy éppen oda alkalmaztasson valamelly szépséget a' holott az az eredetiírásban helyheztetett. Illyenkor ezt a' kárt más alkalmatos helyen kell kipótolni, hogy a' fordíttás, leg-alább az egészre nézve, az eredetiírásnak [p 0105] szépségeibõl semmit se veszejtsen. Önnönmagától értetõdik, hogy a' fordttásban minden idegen szókat, mellyek nállunk polgári jussal még meg nem ajándékoztattak, mint megmeg annyi Barbarismusokat, szorgalmatoson el kellessék kerûlni; nem lehet mindazáltal a' Fordíttónak vétekûl tulajdoníttani, ha az eredetiírásban található új dolgokat és gondolatokat õis új szókkal fejezi-ki. Ez koránt-sem rontya, sõt gazdagttya nyelvünket.

Minden nyelvben találtatnak ollyan szó- ejtések, nevek, mellyek a' másikra fordíthatatlanok. Ide tartoznak p. o.

Iör Többniyre minden különös Tisztségeknek, Méltóságoknak, Rendeknek neveik, úgy mint: Ephorus, Aeropagita, Dictator, Triumvir 's a' t.

2or Mértékeknek, Fontoknak, Pénzeknek külömb-külmb-féle nemeik, mint: Epha, Talentum (Tálentom), Sestertium ( A' Zsidó, Görög, Római, és Magyar Régi pénzekrõl lásd Paris-Pápai, Deák Sz-Tárjának végén. ) Luisd'or, Sterling, Guinee 's a' t.

3or Némelly szabadabb és néha otsmány mondások, melylyek p. o. hajdan a' Görgöknél és Rómaiaknál minden botránkoztatás nélkûl nyilván írattathattak, mínállunk ellenben az illendõségnek törvénnyeit meg-sértenék. Ezeket úgy kell fordíttani, hogy közöttünk pirúlás nélkûl olvastathassanak. Azomban jól tselekszi a' Fordíttó, ha ollyankor hívségének bizonyságáúl, azon szókat az eredeti nyelven-is oda- függeszti.

A' kötelességek, mellyekhez az embernek magát a' beszédnek módgyaira és a' szoknak öszve-kötésére nézve, tartani kell, igen nehezek. Tudgyuk, melly erõssé, melly hathatóssá melly elevenné válhat némelly rándúlások által a' dolgoknak elõadása. A' Fordíttóanak, igazsággal, semmi kiejtést, semmi rándúlást, már akár szépítse, akár kortsosítsa az a' beszédet, ki nem kell hagyni: leg-alább, ha egyébként nem lehet annyit érõvel kell azt ki-pótolni. A' Soloecismusok, hibák, mellyek olly szó-ejtéseknek öszve-ktésébõl állanak, mellyek a' nyelvnek különös tulajdonságához-képpest egybe nem köttetõdhetnek, szenvedhetetlenné tészik a' fordítást. Éppen olly kevéssé tûrhetõk ennek a' termékeny anyának gyermekei, tudni-illik: a' Graecismus, Latinismus, Gallicismus, Germanismus 's a' t. Azomban: az elmés Fordíttó a' szóllásnak bizonyos új alkalmaztatásaival, [p 0106] mellyekre néki p. o. az eredet- írásban valamelly külnös hathatós mondás, vagy eleven gondolat, alkalmatosságot ád, ékesíthati mind-azonáltal, vagy-is inkább az eredet-íráshoz hasonlóvá teheti fordíttását. -

Szabad igen-is, a' pallérozottabb nyelveknek szépségeibõl nékünk-is holmit kõltsönöznünk; tsak hogy az illyen kõltsönözés igen szembe-tünõ, 's a' nyelvnek természete ellen ne légyen. ( Közönségesen: Minden nyelven nagy mértékletességgel kell élni az efféle kõltsönzésben; de annyival nagyobbal, a' mennyivel a' két nyelv egymástól külömbözõbb. Midõn tehát az illyetén idegen szó-ejtések' követését nékünk-is szabadnak lenni állíttom, egyszersmind azt-is elõre fel-tészem, hogy az Újjíttó a' mí Ásiai Nyelvünknek az Európaiaktól való nagy külömbségét el-nem felejti, 's olly tehetséggel bir, mellyet egy nyelvnek ékesíttése az Újjítóban meg-kíván. Mert a' nyelv tsak- ugyan nagy elmék által mehet nagy szépségre. ) Nem keveset nyert már az által a' mi nyelvünk. A' M. Kassandrának, Erkõltsi Mesék' és Leveleknek Szerzõje bizonynyára, 's nem külömben a Lucanus' Elsõ Könyvének Fordíttója-is, olly szerentsésen loptak-bé nyelvünkbe némelly idegen szépségeket, hogy azokat az olvasás közben tsak észre-is alig vészed, 's nemis mint újságokat, hanem mint már esméretes kedves óságokat, úgy nézed. -

Igaz ugyan, hogy a' mennyire tsak lehetséges, szóról szóra kell fordíttani: de igen gyakran meg-történik, hogy azt tselekedni nem lehet. Majd a' nyelvnek külömbsége, majd az értelmesség, majd ismét a' jó hangozat akadályoztattya a' Fordíttót, az eredeti-írást szóról szóra követhetni. Vagynak szegény, és gazdag; hathatós, és erõtlen; könnyen-hajló, és hajthatatlan nyelvek 's a' t. A' honnét ki-tetszik, hogy nem mindfenik egygyenlõûl alkalmatos a' fordíttásra. A' mostani Európai miveltebb nyelvek között erre nézve az Olaszt tartják könnyebbnek: a' Frantziákéban ellenben majd minden nyomon akadályt talál a' Fordíttó. A' Németeké sem nem ollyan nehét a' fordíttásra, mint a Frantzia, sem nem olly alkalmatos mint az Olasz; - mint-egy a' közép helyet foglallya közöttek. - A' Görgöknek és Deákoknak tellyes hatalmokban vólt szavaiknak öszverakása: a' beszédnek hol eleire, hol végire, hol közepire tehettek majd minden szót; a' mint tudni illik a' dolognak természetes rendi, vagy a' ki-mondásnak hathatóssága vagy a' jó hangozat, egy szóval: a' beszédnek haszna, kívánta. - Ha már ezek az elõ-számlált Európai Nylevek egymásra való nézve a' fordíttásban olly nagy nehézségeket szenvednek: mitsoda akadályokat nmem fog találni, ha ki azokból a' mí nyelvünkre akar valamit által- tenni? - a' mí nyelvünkre, mellynek ezekkel semmi atyafisága, semmi hasonlatossága nintsen. - Ugyan-ez a' nagy külömbség okozta némellyekben ama' bal vélekedést, kik a' nyelvnek belsõ tulajdonát nem tekéntvén, tudatlanságok helyett, annak elégtelenségét vakmerõûl vádolták.

[p 0107] Az ábrázolatok, az ékes ki-mondások, a' szóknak rendes öszverakások 's t. különösen meg-érdemlik a' Fordíttónak figyelmetességét. Mivel az eredeti-írásnak fõbb ékessége ezekben áll, tehát a' Fordíttónak vagy ugyan-azon ábrázolatot a' ki fejezésekben, ugyan-azon fényt a' beszédnek módgyaiban, a' szóknak szve-rakásában ugyanazon természetes rendet kell kifejezni, vagy, ha a' nyelvnek tulajdonsága azt nem engedné, ezek helyett hasonló ékességeket alkalmaztatni, a' nélkûl, hogy a' gondolatot vagy a' szóknak szaporíttásával elerõtlenítse, vagy atoknak öszve-vonásával meg-homályosíttsa. Némellykor a' nyelvnek tulajdonsága nem engedi, ezeket, 's más efféle szépségeket ugyan-azon ki-ejtésekhez és szóllás' módgyaihoz ragasztanunk, a' mellyekhez az eredeti-írásban ragasztattak. Illyenkor szabad a' Fordíttónak, az afféle ki-maradott ékességet más valamelly, vagy elõtte lévõ, vagy utánna- következõ helyen, a' mint osztán leg-illendõbb lészen, alkalmaztatni, hogy a' fordíttás legalább az egészre nézve, annyi szépségeket foglallyon magában, valamint-szintén az eredetiírás.

A' közmondások különs ékességei az Irásnak; és mivel ezennfellyûl még egész Nemzeteket-is ábrázolnak, a' Fordíttónak egygyet sem szabad el mulatni közzûllek. Nem könnyen lészen egy ollyen nyelv, mellyben ha nem szintén azok-is, legalább annyit-értõ köz-mondások, mint akármelly másikban, ne találtattnának. De szorgalmatosan el kell ám e' mellett, a' tárgynak minémûsége szerínt, az al-nép' köz-mondásait kerûlni; - mert azok gyakorta alatsonok, némellykor motskosok-is Ollyanokkal kell élni, mellyek jó-társaságbéli hangozatúak. -

Nem elégg azomban, hogy a' Fordíttó a' dolgokat, a' gondolatokat, a' ki- fejezéseket, és beszédnek változásait, az eredeti-írásból annak mássába által-vigye; meg-kívántatik tõlle még az-is, hogy a' kerek-beszédeket (periodusokat) ezeknek egygyik a' másikával való egybe-kötésöket, a' mennyire tsak lehetséges, változtatás nélkûl meg-hagyja: mert az Íróknak külömböztetõ minémûségök jó részint a' kerek- beszédeknek módgyában, és öszve-kaptsolásában, vagyon. A' nyelvnek külömbsége, az értelmesség, és a' jó hangozat az egyedûl, a' mi a Fordíttónak szabadságot adhat a' változtatásra. A' ki tehát ezen három eseten kivûl valamelly periodust - bár még ollyan hoszszú lenne-is az - többekre fel-oszt, vagy többekbõl egygyet tsinál, avagy azoknak kötésöket el-óldgya, - nem fordítt jól.

[p 0108] Mivel a' beszédnek részetskéi, kivált a' Görg és Deák nyelvben, nem tsak a' gondolatoknak öszve-ragasztására, hanem az egész beszédnek szépíttésére-is, igen sokat használnak, tehát a' fordtásban-is, a' mennyire tsak lehet, meg kell azokat tartani.

Ezek, ítéletem szerínt, a' Fordíttás Mesterségének fõbb Regulái. - Keményebbek talán valamennyire, de fontos tzélra-is vezérlik a' velek élni akarókat. A' fordíttást közönségesen illetik, 's azért könnyû szerrel lehet akárminémû Írásnak magyarázatára alkalmaztatni, a' nélkül, hogy arra más Regulákat szabni szükség lenne.