BATSÁNYI JÁNOS: BARÁTSÁGOS LEVÉL. 0088
Nem újság már a' mí Hazánkban-is, hogy az Irók, jó
baráttyaikkal váltott Leveleiket, nyomtatásban Világ' eleibe
botsássák. Szép példát adott ebben Bessenyei Lásd A'
Bessenyei György' Társaságát. Bétsben. 1777. esztendõben. -
A' levelezõ személlyek: Bessenyei. Gen. B. Ortzi, Bartsai,
Bárótzi. ) Vajha követnék azt több Tudósaink-is. - Mind
e' mái napig sem mutathatunk úgy-is (leg-aább, az én
tudtomra) tsak egy ollyan Könyvet-is, melly a' Levelezésnek
minden nemeiben Ifijainknak példáúl szolgálhatna. Az úgy-
nevezett Femer Kilián' mindennapi közönséges, és
baráttságos Levelei elégtelenek e' végre, 's említtést-
is aig érdemlenek. Mészáros Ignátz, a' Kártigám
Történetének nevezetes Írója, most készítt illyen egy
Levelezõ Könyvet, mellynek nem sokára léendõ ki-
adásával ebbéli fogyatkozásunkat helyre hozni kívánnya. -
Következendõ Levelemnek közreeresztésével én nem annyira
ide tárgyazok, mint-sem azon mélly tiszteletemet akarom ki-
nyilatkoztatni, mellyel ezen ditsõ Hazafiank Anyai Nyelvünk'
gyarapíttásában tett nagy érdemeihez viseltetem.
Bárótzi Sándornak Batsányi bóldogságot!
" - Hogy
Erköltsi Leveleidnek másodszori nyomtatásából ( Erkõltsi
Levelek. F. Barótzi Sándor. M. N. Test-örzõ. Második
nyomtatás. Pesten, Trattner' betûivel. 1786. ) példát mind
ekkoráig nem küldöttem, a' jó alkalmatosságnak nem-léte
okozta. Ez a' betsületes Zsidó önként ajánlotta magát; 's
élek-is szolgálattyával. - Imhol tehát a' nyomtatásnak
közönséges példája; mellybe ha talán valamelly hibák
bétsúsztanak vólna, a' Várostól-való akkori távúl-
létemnek tulajdonítsd. - Most fog nem sokára újjólag egy
Kötet igyan-azon [p 0089] Dusch' Leveleibõl
világosságra jõni; mellyeket a' Pesti Trattner
fordíttatott. Éppen most van a' Censurán. A' Fordíttó
esmérõsem. Ha ki-nyomtatódnak, kötelességemnek fogom
tartani, belõlök egy példával leg-ottan szolgálni. ( Azt
felelvén ezen levelemre B., hogy Duschnak minden Levelei õ
nálla régen fordittva vagynak, az említett másodszori
fordíttásnak ki-adása félben maradt. - ) --
Mit szóllyak
hozzám-küldött Leveledrõl? Miként fejezzem-ki szívemnek
gerjedezéseit, mellyeket olvasásával érzettem? - Mitsoda
valóságos képe egy igaz Magyar szívnek! mitsoda serkentgetõ
ditséretek egy Iffiúnak - egy ollyan embertõl! -- Én-e a' Te
vetélkedõ társad? - - a' Te szerntsés vetélkedõ
társad? - Pirúlok, ha e' szavaidat meg-gondolom. De meg-
botsáttom nagy lelkednek ebbéli le-ereszkedését; mert jól
tudom, mi szándékból tselekedted. El-is érted tárgyadat.
Ujjúlt erõvel síetek ki-szegzett tzélomnak el-érésére;
mert a' Te tetszésedet meg-nyerni, annyinak tartom, mint
Nemzetem elõtt bizonyosan kedvet lelni. - De ki-is lenne az
Hazánkban, kinek bár az esztendõk' száma miatt hamvába
borúlt légyen-is tüzes elevensége, egy BARÓTZInak olly
ditséretére heves lángra ne lobbannyon? Vajha annyi
tehetséget engedett vólna a' kegyes Természet, hogy méltó
követõd lehetnék! de bár légyen-is, a' mitsodás; rajta
lészek, hogy nyomdokaidon járván, tökélletességre vihessem:
és, ha mire mehetek, Te-néked fogom azt jobb részént
köszönni; - 's háládatos-is lészek érette. --
Énekelni
fogunk majd nemes lelkedrõl,
Mennyit érdemlettél édes
nemzetedrõl,
Hogy késõbb unokánk, emlékezetedrõl
Hallván, tisztelettel szóllyon nagy nevedrõl.
Felfedezvén
nyelvünk' fényes méltóságát,
Elûzted sok Magyar' elõbbi
vakságát,
Ki másnak koldúlván rongyollott jószágát,
Nem látta tulajdon õsi gazdagságát.
Elveti hályogát
ugyantsak végtére,
Mellyet az idegen maszlag vont szemére;
Tekint Írójinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén
Bárózti nevére.
[p 0090] Tsudállya szavának mennyei
szépségét,
'S neveti szomszédink' bolond irígységét,
Kik, régen orrolván hazánk' ditsõsségét,
Ez által
akarnák alázni felségét!
A
leg-gyászosabb
állapotban voltam, midõn Leveledet vettem. Éppen akkor
fosztattam-meg lelki barátomtól. ( 1785. eszt. Sz. Andr. Hav.
) Te, a'ki esméred az igaz barátságnak érdemét, itéld-el
fájdalmamat! Nem lévén, kivel meg-oszszam 's enyhtsem
halálából áradott keservemet, Músám' kebelébe öntöttem
panaszimat. Ennek segedelmével igyekeztem emlékezetére
oszlopot emelni, 's arra tartós betûkkel reá vágni, melly
tisztelettel viseltessem kedves hamvaihoz. (2 ... ] Élly
szerentsésen, 's tartsd-fenn szívességedben igaz tisztelõdet!
Buda. Kar. hav. 1786.