BATSÁNYI JÁNOS: BARÁTSÁGOS LEVÉL. 0088


Nem újság már a' mí Hazánkban-is, hogy az Irók, jó baráttyaikkal váltott Leveleiket, nyomtatásban Világ' eleibe botsássák. Szép példát adott ebben Bessenyei Lásd A' Bessenyei György' Társaságát. Bétsben. 1777. esztendõben. - A' levelezõ személlyek: Bessenyei. Gen. B. Ortzi, Bartsai, Bárótzi. ) Vajha követnék azt több Tudósaink-is. - Mind e' mái napig sem mutathatunk úgy-is (leg-aább, az én tudtomra) tsak egy ollyan Könyvet-is, melly a' Levelezésnek minden nemeiben Ifijainknak példáúl szolgálhatna. Az úgy- nevezett Femer Kilián' mindennapi közönséges, és baráttságos Levelei elégtelenek e' végre, 's említtést- is aig érdemlenek. Mészáros Ignátz, a' Kártigám Történetének nevezetes Írója, most készítt illyen egy Levelezõ Könyvet, mellynek nem sokára léendõ ki- adásával ebbéli fogyatkozásunkat helyre hozni kívánnya. - Következendõ Levelemnek közreeresztésével én nem annyira ide tárgyazok, mint-sem azon mélly tiszteletemet akarom ki- nyilatkoztatni, mellyel ezen ditsõ Hazafiank Anyai Nyelvünk' gyarapíttásában tett nagy érdemeihez viseltetem.

Bárótzi Sándornak Batsányi bóldogságot!

" - Hogy Erköltsi Leveleidnek másodszori nyomtatásából ( Erkõltsi Levelek. F. Barótzi Sándor. M. N. Test-örzõ. Második nyomtatás. Pesten, Trattner' betûivel. 1786. ) példát mind ekkoráig nem küldöttem, a' jó alkalmatosságnak nem-léte okozta. Ez a' betsületes Zsidó önként ajánlotta magát; 's élek-is szolgálattyával. - Imhol tehát a' nyomtatásnak közönséges példája; mellybe ha talán valamelly hibák bétsúsztanak vólna, a' Várostól-való akkori távúl- létemnek tulajdonítsd. - Most fog nem sokára újjólag egy Kötet igyan-azon [p 0089] Dusch' Leveleibõl világosságra jõni; mellyeket a' Pesti Trattner fordíttatott. Éppen most van a' Censurán. A' Fordíttó esmérõsem. Ha ki-nyomtatódnak, kötelességemnek fogom tartani, belõlök egy példával leg-ottan szolgálni. ( Azt felelvén ezen levelemre B., hogy Duschnak minden Levelei õ nálla régen fordittva vagynak, az említett másodszori fordíttásnak ki-adása félben maradt. - ) --

Mit szóllyak hozzám-küldött Leveledrõl? Miként fejezzem-ki szívemnek gerjedezéseit, mellyeket olvasásával érzettem? - Mitsoda valóságos képe egy igaz Magyar szívnek! mitsoda serkentgetõ ditséretek egy Iffiúnak - egy ollyan embertõl! -- Én-e a' Te vetélkedõ társad? - - a' Te szerntsés vetélkedõ társad? - Pirúlok, ha e' szavaidat meg-gondolom. De meg- botsáttom nagy lelkednek ebbéli le-ereszkedését; mert jól tudom, mi szándékból tselekedted. El-is érted tárgyadat. Ujjúlt erõvel síetek ki-szegzett tzélomnak el-érésére; mert a' Te tetszésedet meg-nyerni, annyinak tartom, mint Nemzetem elõtt bizonyosan kedvet lelni. - De ki-is lenne az Hazánkban, kinek bár az esztendõk' száma miatt hamvába borúlt légyen-is tüzes elevensége, egy BARÓTZInak olly ditséretére heves lángra ne lobbannyon? Vajha annyi tehetséget engedett vólna a' kegyes Természet, hogy méltó követõd lehetnék! de bár légyen-is, a' mitsodás; rajta lészek, hogy nyomdokaidon járván, tökélletességre vihessem: és, ha mire mehetek, Te-néked fogom azt jobb részént köszönni; - 's háládatos-is lészek érette. --
Énekelni fogunk majd nemes lelkedrõl,
Mennyit érdemlettél édes nemzetedrõl,
Hogy késõbb unokánk, emlékezetedrõl
Hallván, tisztelettel szóllyon nagy nevedrõl.

Felfedezvén nyelvünk' fényes méltóságát,
Elûzted sok Magyar' elõbbi vakságát,
Ki másnak koldúlván rongyollott jószágát,
Nem látta tulajdon õsi gazdagságát.

Elveti hályogát ugyantsak végtére,
Mellyet az idegen maszlag vont szemére;
Tekint Írójinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén Bárózti nevére.


[p 0090] Tsudállya szavának mennyei szépségét,
'S neveti szomszédink' bolond irígységét,
Kik, régen orrolván hazánk' ditsõsségét,
Ez által akarnák alázni felségét!
A

leg-gyászosabb állapotban voltam, midõn Leveledet vettem. Éppen akkor fosztattam-meg lelki barátomtól. ( 1785. eszt. Sz. Andr. Hav. ) Te, a'ki esméred az igaz barátságnak érdemét, itéld-el fájdalmamat! Nem lévén, kivel meg-oszszam 's enyhtsem halálából áradott keservemet, Músám' kebelébe öntöttem panaszimat. Ennek segedelmével igyekeztem emlékezetére oszlopot emelni, 's arra tartós betûkkel reá vágni, melly tisztelettel viseltessem kedves hamvaihoz. (2 ... ] Élly szerentsésen, 's tartsd-fenn szívességedben igaz tisztelõdet!

Buda. Kar. hav. 1786.