BATSÁNYI JÁNOS: BÁRÓTZI SÁNDORHOZ. (Budáról,
1786) 0013
Énekelni fogunk majd nemes lelkedrõl,
Mennyit
érdemlettél édes nemzetedrõl,
Hogy késõbb unokánk,
emlékezetedrõl
Hallván, tisztelettel szóljon nagy
nevedrõl.
Felfedezvén nyelvünk fényes méltóságát,
Elûzted sok magyar elõbbi vakságát,
Ki másnak koldulván
rongyollott jószágát,
Nem látta tulajdon õsi
gazdagságát.
Elveti hályogát ugyancsak végtére,
Melyet
az idegen maszlag vont szemére;
Tekint íróinak immár
érdemére,
Könyveket szentelvén Bárótzi nevére.
Csudálja szavának mennyei szépségét,
S neveti
szomszédink bolond irígységét,
Kik, régen orrolván
hazánk dicsõségét,
Ezáltal akarnák alázni felségét!
