BATSÁNYI JÁNOS: FÁNNIHOZ. (Jacobi után) 0011
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem
változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim
háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jõ legottan elmémnek egére.
Elûzvén a búnak
setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy
mosolygásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert
megháborítják,
Fenekébõl felfordítják,
S egeket
csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton
múlatván.
S magát történetbõl nékik megmutatván.
Éol
nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger
megszünik.
786)
