BATSÁNYI JÁNOS: FELÍRÁS. 0010
(2 ... ] Állj meg, akárki vagy! s tekints e táblára:
Itt nyugszik, s változik hajdani porára
A nagy Orcziaknak
jeles unokája,
István, az ifjúság fõ dísze, példája,
Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,
Hogy éltének
jutott hervasztó telére.
Mint feljövõ napját a nemzet úgy
nézte,
S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.
Néki
másként tetszett! s azért bús végzése
Nem engedte,
légyen délre jöhetése.
Eltünt! s aki elõbb reményét
felhozta,
Édes nemzetének gyászát az okozta.
Eredj már;
s kérd te is mennyei atyánkat,
Szánja meg már egyszer
veszni-tért hazánkat!
785)
