BARTSAI LÁSZLÓ: A' GYERMEKI SZERETETKEN EREJE. 0204




F1ALÉR. : Beszéltél vélle Orbirlor? Mit mond rollam? Mit Vilhelminárol? Nem nyilatkoztatott-é ki valamit néked?

MÁRTON. : Vagy igen Uram - igen - igen -

FÁLÉR. : Bolond -

MÁRTON. : Engedelmet kérek hiszem kérdésre, négy feleletet kell tenni -

FÁLÉR. : Minden tréfa nélkül akarom tudni a' dolgoti.

MÁRTON. : A mi beszédünkben leg nevezetesebb, azt kétség kivülo -

FÁLÉR. : Nos -

MÁRTON. : Beszélgetésünknek leg nevezetesebb pontya a' vólt, hogy Lisi nem bánja hogy élek -

FÁLÉR. : Ostoba! - Nem szollott Lisi rollam valamit, 's Vilhelminárol?

MÁRTON. : Mind a' kettöröl. -

FÁLÉR. : Mondjad tsak hamar mit?

MÁRTON. (magában) : Vallyon mit mondjak? (hozzája) Azt kérdette töllem hogy miként van az Urfi - ? 's minekutánna a' szokás szerént meg köszöntem vólna kérdését, azt mondottam: Tsak ugy mind eddig.

FÁLÉR. : Huntszut! - vagy mond meg, vagy pedig az ördõg viszen-el mindjárt (meg akarja verni) [p 0205]

MÁRTON. : Meg mondom - meg mondom - De né jö Vilhelmina - (magában) Ugyan jo, hogy jö -

VIII. JELENÉS.

AZ ELÉBBENIEK és VILHELMINÁ. -

FÁLÉR. : Enged meg kedves Vilhelmina, hogy ma jol meg nézhesselek - néz meg te-is, de ne ollyan egybe tántzolt szemöldökekkel, mint a' milyenekkel egy darab idötöl fogva néztél - Enged meg - hogy lehessen szerentsém jol szemed közé nézni. Éppen most tudtam meg -

VILHELMINA. : Hogy nem szeréthetlek többget -

FÁLÉR. : Hogy nem szerethetz - ?

VILHELMINÁ. : Ezt akarja az Atyám -

FÁLÉR. : 'S Hát te mit akarsz?

VILHELMINA. : Oh ne kérdezd kedves Fálérom, hogy mít akarok, hanem azt kérdezd, hogy mint Léánynak mit kell tselekednem -

FÁLÉR. : Tehát meg kell lenni, hogy ezt tellyesitsed?

VILHELMINA. : Engedelmeskednem kell - [p 0206]

FÁLÉR. : Alig gyogyitotta vala bé az idö sebemet, mellyet Joszágom el vesztése ejtett vólt szivemben, 's már ujjra - Igen-is el vesztettem Joszágomat - 's ezt én nem azért titkoltam el tölled, mintha féltem vólna, hogy Joszágommal téged-is el foglak veszteni - Nem - inkább szeretlek mint, sem hogy effélékkel alatsonyittanálak - Az Atyám mint kereskedö mit veszthetett vólna el egyebet a' Joszágán kivül - de én - azért jöttem ide, hogy örvendjek látásán annak, a' ki elött ebbéli bánatomat el titkoltam vala - de Vilhelmina - Egek! hát egy örökös bánat alá vagyok-é rekesztve? -

VILHELMINA. : Vilhelmina részt vészen bánatodból, és szteret, de a' kinek egyszer 's-mind engedelmeskedni kell -

FÁLÉR. : Engedelmeskedjél szived hajlandoságának, 's igy boldogok lészünk?

VILHELMINA. : Soha sem lehetek boldog az Atyám akarattya ellen - Oh Eálér - mért nem alkalmaztatod magadot az Atyámhoz, a' kinek ha sok babonasága van is de jó szivü még-is? Míllyen könnyü lett vólna - de már minden késö Fálér nem lehet Vöm azt mondotta az Atyám - mert minden dolgában rendetlen - Hanem - [p 0207]

FÁLÉR. : Örökké hajadonon maradj -

VILHELMINA. : Máshoz kell Férjhez mennem.

FÁLÉR. : Oh! már ez igen sok! hát nints semmi reménység hátra - Szoly Márton? Lisi! hát nints semmi mod, melly által egy illyen kegyetlen Atyát jora lehessen venni - ? Ö engem rendetelennek nevezz - mivel érdemeltem én ezt - ?

LISI (belé szolván) : Mindjárt meg mondom az Urfinak - Mondja meg nékem példának okáért, mikor jött fel ma a' Nap - ?

FÁLÉR. : Reggel.

LISI. : Hát mikor fog le menni - ?

FÁLÉR. : Estve -

LISI. : Hát nem tudja-é míkor jön, és menyen le a' Nap - ? 's még-is a' rendetlen nevet el nem szenvedi - ? Még a' Minutáját-is tudni kell - Hogy igazgattya az Oráját, ha ezeket nem tudja? - Hogy?

FÁLÉR. : Az a' leg kissebb gondom -

LISI. : 'S éppen ezért nem fog Vilhelmina Kis-Aszszony az Urfié lenni.

FÁLÉR. : Lehetségesé, hogy egy okos Ember ollyan bolondságokra vetemedjék - [p 0208]

VILHELMINA. : Kérlek el ne feletsd, hogy az az Ember az én Atyám!

FÁLÉR. : Miért nem akar Házába venni? - (haragoson) Kegyetlen - mivel érdemeltem meg; hogy te-is ellenem esküdjél - ? kivánd életemet - örömest fel áldozom - de szeretetemet semmi ketté nem vághatya - gyülölsz engemet - Tsak az halál egyetlen egy menedékem.

MÁRTON. (hirtelen) : Az Istenért Uram minek elötte meg halna egy kérésem lenne -

FÁLÉR. : Halgas -

MÁRTON. : Hiszem nem vihet el semmit a' más világra - Mi kára lenne, ha egy illyen szegényt - mint én -

FÁLÉR. : Halgas mondom -

MÁRTON. : Hiszem nékem nem kell egész Joszága - ez azon kivül-is bátorságban van - tsak a' fizetésemet - 's osztán még annyit, a' mennyivel Lisivel a' Lakadalmat fell tarthassam. Mi háládatosok lészünk gondolkozunk - szüntelen törjük a' fejünket - hogy valamit ki gondolhassunk a' mivel Orbil Urnak meg változtathassuk gondolkozását Ugyé Lisi?