BARÓTI SZABÓ DÁVID: ÉNÉIS. 0017


ELSÖ KÖNYV.

HARTZOKAT énekelek, 's egy Bajnokot, a' ki le-döntött
Trójából, az örök végzés-ként, útnak eredvén
Népivel, elsö jött az Olasz Lávínomi partra.
Mind földön, mind tengereken sok-féle veszélyre
Hagyták öt az Egek, kegyetlen Júnónak öröklö
Mérge miatt; fárasztották sok hadakkal-is, a' míg
Meg- telepedhetvén várast állíttana végre,
És ki-hozott rég Istenit új honnyába le-rakná.
Onnan eredt Latziom' diadalmas Népe, 's az híres
Albai Fejedelmek, 's a' Nemzetek' Aszszonya Róma.

Mondd-el, Múzya, miért gerjedt-fel az Égi Királyné?
Mit fájlalat, hogy ezen kegyes és deli Férjfiat olly sok
Öszve-kötött nyomorúsággal kéntetté veszödni?
Illyen haragra mehetnek-e hát a' mennyei Lelkek!

[p 0018] Vólt egy nagy, viadalra-szokott, dús hajdani Váras;
Ellenbenn OLasz-országgal, 's hol meszsze vizével
Bé-szakad a' Tibris Tirhen-tengernek ölébe;
Kártágó neve: Tírusi nép tartotta lakásúl.
A' mint híre van, ezt Száturnia minden helyeknél,
Még kedvelltte Szamosnál-is, fellyebbre betsülte:
Fegyverit és szekerét ebbenn tartotta; 's hogy Ennek
Tisztelnék az egész földön törvényes hatalmát
Mindenek, azt akará, 's már akkor (ha végbe lehetne
Vinnie még valahogy') tellyes szándékkal azonn vólt.
Ám de viszont hallá, hogy majd a' Trójai vérböl
Nemzet ered, melly e' váerat valahára le-dönti;
Onnan jö majd egygy olly nép, melly gögös erövel
Széllyel uralkodván, 's birodalma' határjait egyre
Terjesztvén, Libiát fegyverrel rontani fogja:
A' Párkák így rendelnék a' sorsot iránta.
Félt ettöl Júnó, 's egyszersmind tudta, minémü
Bajjal védte Görög népét a' Trójai hartzbann
Ellene. 'S még ki nem állt szíváböl régi keserve,
Róva maradt Páris' nem vártt ítélete, 's fenn-van
Mindég a' szépségén tett nagy sérelem, és a'
Gyülöltt Nem, 's Ganiméd fényes tisztségre jutása.
Fel-lobbant ezeken; 's ez el-omlott Trója' vitézit,
A' Görögök' 's vad Aklillesnek vér-leptte kezétöl
[p 0019] Meg-szabadúltt maradékot, alá 's fel tétova hányván
A' szélvész közepett, Latziomtól meszsze-vetette.
Ök hát a' sorstól így üldöztetve bolyongtak
A' vizeken, 's számosb esztendeig egyre veszödtek.
Illy nehezen állítódott a' Római Nemzet!

Még tsak alig kezdék, a' Szíceli partot el-hagyván,
A' méllyebb tenger' tajtékját szántani; Júnó,
Szíve' sebét mindég fájlalván, monda magában:
'S hát, mint meg- gyözött, munkámat félbe szakaszszam?
Én az Olasz földröl ki ne tudgyam zárni királlyát
Teuder' népének? De tilalmaz az Isteni végzés! ..
A' Danaok szép gállyáját meg-emésztheti tüzzel
'S emberit a' mélység' fenekére temetheti Pallás,
Egy dühös Ajáksz' vétke miatt? Ö, Juppiter' égö
Nyílait a' felhök' kebeléböl rája lövellvén,
El-szórt minden hajót, 's töviböl fel-forgata tengert;
Eüs a' szerte-repedtt mellyéböl lángot okádó
Bünöst hirtelen egygy éles kö-szálra feszítté.
Én pedig, a' nagy Egek' föbb aszszonya, 's Juppiter' húga
Eüs felesége, tsak egy nemzettel-is illy sok üdökig
Bajlódom! ... Fog-e lenni, ki még Júnónak imádgya
'S óltárinn áldozva tovább tisztellye hatalmát?

Fel-forrván ezekenn, a' zürzavaroknak helyére
Éoliába megy. Itt egy tág 's mélységes üregbenn
[p 0020] Éolus a' küszdö Szeleket, 's az egekre ki-rontó
Sok zivatart meg-kötve, szoros zömlötzbe rekeszti.
Boszszonkodnak azok, 's iszonyú zúgással el-állyák
A' rájok-zártt hegy'bólttyát. Ül rajta, királyi
Páltzát forgatván, Éol, 's az alatta- valóknak
Fel-fortyant mérgét zabolában tartva fenyítti.
Másként a' földet 's az eget mind szerte-ragadnák,
És a' tengereket; 's ki-feszíttnék régi helyekböl.
Tartván illyektöl, vaklos barlangba szoríttá
A' Mindent-tehetö, 's le-nyomá nagy terhes hegyekkel,
És Fejedelmet adott; ki, ha jel-szót hallana, hoszszabb
Vagy rövidebb gyeplön tudná jártatni haragjok'.
A' kihez így kezd most, könyörögvéán, szóllani Júnó.

Éol (mert a' Menny' 's Föld' Attya, Királlya, kezedbe
Adta, hogy a' habokat szüntesd, vagy mord szelek által
Fel-lázítsd) egy gyülölttem nép mégyen hajókonn
A' Tirhéni vizek' derekán, 's ált'-tészi le-gyözött
Isteneit 's Tróját Olasz3ország' keblibe. Küldd rá
A' Szeleket, 's nyomd a' tenger' fenekére hajójit;
Vagy verd-szétt, 's az habok közepett a' testeket hányd-el!
Van tíz 's négy fiatal szép Nímfám. Déiopéját
(Ez leg-szebb közttök) feleségül néked adandom,
Hogy veled illy jeles érdemidért örök életet éllyen,
És tégyen téged' gyönyörü magzattal atyává.