BARÓTHI SZABÓ DÁVID: VIRGILIUS' RENDI SZERÉNT. VIRT. 0005


Nem falu, Virt, nem Váras; hanem tsak négy, vagy öt házból
Szép tsínnal készültt Nemes ülés: nem tesz azonban
Sem falu, sem Váras vele fel: levegöre Komárom
Vár-megye nem mútat könnyenn hozzája hasonlót.
Embereit látnád! félek, ne-hogy, öket ha kezdem
Meg- dítsérni, megint némellyeket öljön irígység.
Dombonn ül, el-meszsze magát láttatja: szemekbe
Zöld pászint nevet háta megett; majd rakja keresztit
Sárga Tzeres. - Jobb karja felöl Isza, Kurta-kesz
[p 0006] 'S Mártzel' háza; balánn a' 'Zitvai töre kereszteltt
Helység, Radvány, Mots, kastélyos Karva. - Feszül-ki
Pompásonn a' 'Zitva, 's Dunát ábrázol elötte.
Túl balról ereget zöld sátort, 's hangokat hétszer
Viszsza-verö szálast tegzes Díána, 's övedzi
A' most említett két víznek partjait, - Almást
Virtre ki- nézhetnéd töviböl, ha lehetne keresztül
A' terjedt leveles fák közt szemed' hordanod. A' jobb
Óldalról a' tenger rét Patig árad-el, és azt
Egyre borotválják Pán' hízott göbölyi. Már mit
Szólljak az hév vízröl, a' külömb féle vadakról?
Sétáló helyeit, vagy minden tzifra virággal
Hímes kertit elöbb írjam? - Vettetni tanyákat
Itten látsz, feles árbotzokat ballagni meg ottan:
Itten gyors ladikok víz-hátat hasítanak, amottan
Puska ropog, nyúl földre terül, levegönek öbléböl
A' ki-repültt ólom madarat puha hantra terít-le:
Itt náddal kerekítve, 's tömén tollakkal el-öntött
Eüs zajogó tót, látok amott szölöi gerezdbe
Öltöztetve hegyet: völgyek meg- nyílnak emitten;
Ott emelik kegyesen magokat dombok fel. - Ha mardos
Bú bánat, vagy már Atrpos vagdalni ki-kezdett
Éltednek bordájából; jere Virtre, jer, indúlj:
Itt lakik a' nevetés, a' víg öröm, élet, egészség.
Itt ha meg- állapodol, Tata nem von délre, Komárom
[p 0007] Nap- nyúgottra, sem Esztergom piros hajnal-hasadtra.
Mást hívok kebeledbe, 's velem már nyóltzadik Ösz is
Tsak bútsút mondat, kedves Virt, néked! az' óra
Fel mikoron kél már, hogy azoknak testek is eggyütt
Légyen, kik szívbenn eggyek? szállással örökre
Engem' ugyan kénálsz kegyesen, 's bé-veszem örömmel
Szíves ajánlásod'; de nem engedi Karsa, hogy éljek
Jó- vóltoddal, ha-tsak lábról nem szed-le betegség.
Hogy bóldog légyek, légyek bóldogtalan? aztat
Sem te, sem én nem kívánom: leszsz nékem az hasznos,
Néked igen dítsöséges, nyavalyámnak ha nyújtaszsz
Orvosló kezeket, mellyel fonnyasztani szokta
Testemet Oska-por. Nevekedj! a' Pyberi Háznak
Légy örömére, kegyes Virtem; 's ha szerentse megint jobb
Szárnyánn erre hozand, ismérdd-meg régi Poétád'.