BARÓTHI SZABÓ DÁVID: HORÁTZNAK MÉTZÉNÁSHOZ ÍRTT
ÓDÁJÁT (MELLYBEN MÁSOKNAK KÜLÖMBFÉLE DOLGOKRA VONSZÓ
INDÚLATJAIK, AMANNAK PEDIG A' LANTOS VERSEKRE VALÓ
HAJLANDÓSÁGA LE-RAJZOLTATIK) UGYAN AZON MÉRTÉKRE ÍGY
FORDÍTHATJUK MAGYARÚL. 0159
Métzénás, kit ajánl régi Királyi Nem,
Én
kíntsem, tehetös gyámolom, oszlopom!
Eggy ész, eggy
akarat nintsen az emberi ( Ezen dölö betüs két rend nints
a' Deákban. )
Nemzetben; kiki mást vél, keres, és ohajt.
Vagynak, kiknek igen kedves, Olimpia'
Síkján pállya-
futást üzni fel-ugratott
Por-felleg közepett; 's kiknek
az el-kerültt
[p 0160] Tárgy forró kereken, zaj 's fület
öklelö
Sürü tsattogás, 's nyertt koszorú nevek'
Égig fel-viszik. Ez, tisztre ha híjja nép,
És a'
büszke tehert véteti vélle fel;
'S más-némelly, ki
szokott szántani tulkainn
Honnyában mag-hozó földet
ekéjivel,
És kévét kötözött, Afrika mennyit hoz:
Adná
mind neki bár asztagit Attalus,
Nem nyerné de meg azt, adni
rezeltt hajónn
Hogy tengerre fejét merje 's vagyonjait,
'S
víz-márványt evezö rúddal hasítani.
Kalmár látja
midönn Ikárus habjival
A' küszdö szelet, és sós
hegyet Ég felé
Néz buzdúlni, szepeg, 's ott hagyatott
Haza'
Békéjét, mezejét áldja: mihelyt pedig
Szélvész
tsillapodik, 's mérgit okádja-ki;
Rongyollott tutalyát
varrani kezdi meg,
Irtózván alatson sorsa le-húllani.
Vagynak, kik poharak köztt kuriongatást
Indítnak,
fejöket bornak az ö szesze
Ált-hatván: sok idöt
vesztnek az illyenek
Zöld árnyékok alatt már heveredve-
le,
Már forrás' fejinek víd tsevegésinél.
Von tábor
sokakat, 's ütközet, annyi jajt
Anyjokból ki szokott a'
mi fatsarni. Ha
Szaglott, 's láta talán hív kutya meg vadat;
Vagy törönn agyaras kan ki-tsapott: Vadász
Ott hagyván
Kegyesét, áll hideg Eüg alatt
[p 0161] Lesbenn. Engem'
okosb homlokok' érdeme,
Zöld laurus, vegyelít égi karok
közé;
Köz néptöl különít hüs liget engemet,
'S
Nimfákkal Szatirok' friss, puha tántzaik,
Kedvét osztja
reám hogyha Polimnia,
'S Euterpé kobozom' rendibe hogyha te
Iktatsz engem', elég; már ver eget fejem.
