BARÓTHI SZABÓ DÁVID: ÁLLHATATOSSÁGOT MÚTAT
MELLY RITKA BARÁTTSÁG! 0152
Közli míg kíntsét te veled szerentse,
Lésznek addiglan felesen barátid:
Nem fog, a' kotzkád
mihelyest vakot vet,
Senki betsülni,
Nézd, galamboknak
sokasága mint gyül?
Tiszta ház' héján telepedni fog-
meg:
Nem teszik lábok' madarak motsokból
Tsúnya
toronyba,
Hangya nem járúl az üress veremhez:
A'
saját hasznát keresö barát is
A' vagyonjából ki-
fogyott barátját
Hagyja fa-képnél.
Merre mégy, híven
követöd az árnyék,
Önti súgárit valamíg Nap Égröl:
Alkonyodván ez, ki-terül, 's világból
Végre ki-múlik.
[p 0153] Így tesz a' község. Mikor a' szerentse
Tzimborál vélled, felesen körül áll:
Homlokát
ránttzal komorítsa, kedve
Annak is el-száll.
