BARÓTHI SZABÓ DÁVID: VERSENGÉS. 0146
Aténa' népét hajdon rút fergeteg
Zavarni kezdé.
Bomlik szépp békeség;
Az egybe-forrott szív oszlik,
mérgesül;
[p 0147] Harag, dühdtség pántzélját fel-
veszi;
Lobognak egy más ellen sok tábori,
'S vért
szomjúhozó zászlók.
Ezen meg-indúl némelly Bízántzius
Leó: törödik, sír, hogy zendültt Haza
Tsatáz, von
újjat, villong, ránt üstököt.
Tehát akarván e'
szélvészt óltani,
Fel-áll, 's a' bomlott egygyesség'
kedviért
Fenn szóll a' Tanáts-Házban.
Kövér, 's
felettébb vastag vólt ö nyaka:
A' Göntzi hordót
gyözné puffadt hasa:
Pofája két dob, vagy fel-fútt
hójagok:
Ököllel egygyez rettentö két szeme:
Nem üt
magasság két singet rajta meg,
A' földröl alig
látszik,
Midön fel-hág e' Szép-szólló székibe,
Az halgatók közt támad nagy zaj; nehéz
Az ö
szavából eggyet jól érteni:
Komédiázó helységnek
mondanád
Tanátsnak házát. Bé-várván halgatást,
Hozzájok Leó szóll így:
E' tempe testböl tsúfot kell
üzöntök?
Tehát kis embert eddig nem láttatok?
Vagyon
valóban még kurtább hogysem én:
Tekéntse hitvös
társam' bár meg kiki;
Apróbb Uránál én kedves Sófiám,
Mert tsak térdig ér nékem.
[p 0148] Elébb nevettek, vagy
nem, de bezzeg itt
Magát lakosnak nem képes tartani:
Katzag, myeritt: ottan nints eggy olly komor,
Kit a'
visítás majd nem fojt: a' falak
Repedni fognak, nem
szünmvén hangzatok.
Itt ismét Leót halljad.
Ha
mindazáltal versengés e' bokor
Személyre rá tsap;
köztem, 's kis Sófiám
Között ha támad némelly pör:
mondhatom,
Az ház, az udvar szük nékünk akkoronn,
Athéna szük; eggy ágyon kik fekhetünk,
Békében
midönn élünk.
Beszédje hajtott bö hasznot nép
között.
Nevettek a' kinn, tartják bölts Férfinak:
Eszekbe vévén, versengés mennyi kárt
Tenyészne,
bánják, szégyenlik dolgokat;
Haragjok enyhül, ottan
fognak kezet,
'S élnek jó baráttságban.
