BARÓTHI SZABÓ DÁVID:FARKAS-ALKU, AGG REGE. 0100
Egy tsata farkas, igen könnyenn hogy rontana nyájra,
A' Pásztorral imígy kezd vala vetni kötést:
Titíre,
hogy köztünk igyenetlenségek eredtek,
Fájlaljuk; magad is
fájlalod, a' tsak igaz.
Egy szomszédségban lakozók ha
nem alkszanak, a' szép
Béke kerek földönn hol leli
már fel helyét?
Érdemes ennek az ö rút fel-keveröje,
hogy ötet
Írjja-ki számunkból tsillagos égnek Ura.
Mink ha (nem érezzük) vétettünk vólna; fogadjuk,
Ránk
ezntán [!] nem fogsz hallani semmi panaszt.
Azt
kérjük-ki viszont. Ezt arra ne véljed azonban,
Mintha
talán vétket kenni lehetne reád.
[p 0101] Jó vagy, igen
jó vagy; de tselédede dévaj: alig tért
Tsorda kutyád ide,
már zúrzavar éri fejünk.
Még ez avart laktuk tsendes
békével: ha hasznot
Nem, kárt nem tettünk senkinek,
aztat el-hidd.
Nem kérünk, hogy el-hagyj: ójj etöl
Isten! helyünkböl
Ám de ki nem marhat minket is a' te
kutyád.
Ez, valahol láthat, meg-ugat, meg-támad, harapdál:
Nézz ide, még fenn van tsúnya fogának helye.
Azt, ha
magunk' védjük, ne tsudáld: természeti törvény
Nékünk
is fegyvert a' viadalhoz adott.
Adj rajtok ki: legott szent
leszsz a' béke: barátid
Lészünk, gyülöltél a'
kiket eddig elé.
Mert ugyan is mi haszont hajt'nak?
mondhatni heréknek;
Morganak, és avaron szerte hevernek
hason.
Vallyon az illyen föld' teherit vendégleni téjjel,
Ordával, sajttal, Títire, józan esz e?
Örizik a'
nyájat? láttuk szemeinkel, hogy Ordas,
'S Kondor két
gödölyét fel-fala tegnap elött.
És nékünk ha nem
hiszsz, kérdezd-meg; látta Dudás is:
Ránk ezutánn, ha
találsz kárba hozódni ne vess.
Szarvas bün az Urát
hívségnek ürügyivel illy-képp'
Tsalni-meg; érdemesek,
bottal hogy üssed gaoyn.
Jobb leszsz egy, vagy két
kölyket fenn-tartanod, a' kik
Hívebbek; nem igen mérgesek,
és nagy-evöl.
[p 0102] Több mire kell? nézd azt is, hogy
így majd meg-marad-annyi
Élelem; eggyesség lészen, el-
oszlik harag.
Títirus erre: nagyon félek, nehogy öket el-
üzvén
A' nyájtól, nyájam' fergeteg érje nagyobb.
Mondanak: hát töllünk tartaszsz? verjen-meg határunk'
Istene, Pán, ha-mi kárt néked okozni fogunk.
Még több
kell e? ha kell, vígy eggyet el íme közüllünk
Zálog
helyett, 's ha hitünk szegjük, halálra vitesd.
Ád a'
Pásztor hitelét, és jár-végekre kutyáknak:
Két
kölyök a' nyájnak gyámola, nintsen egyéb.
E' tsak alég
történt, nosza rajta, nyomúlnak az éhes
Farkasok; a'
sereget kergetik, üzik, ölik.
Itt fürt-gyapjak, amott
fel-kontzoltt testek hevernek:
A' zöld pázsitnak
széltibe színe pirúl.
Söt az akolban sints
menedék-hely; rántatik a' júh
Abból is ki, 's halál bel'
rekeszekbe reked.
Títirus e-bámúl: 's majd könyre,
panaszra fakadván:
Húj! húj! hát úgy mond, kúria, hol
van az hit?
Jámbor! imígy felel egy farkas: már nints hit,
el olvadt:
Hittel nem, mégyünk mái nap' észszel elö.
Hitted-e, hogy farkas böjtöl, júh-húsra ha szert tesz?
A' nem-hitelt ha hiszed, Títire, híg az eszed.







