BARÓTHI SZABÓ DÁVID: EGY-NÉMELLY KIS-ASZSZONY.
0084
Nem tud fonni; fütést, fözést tart durva
dolognak:
Nem szö, varr; illik póri kezekhez ez is:
[p 0085] Látni majorságot, konyhába tekénteni, nézni
Élés-tárt, Dámák' tisztivel egybe nem áll.
Lyány-
kérö, már is meg-ijedsz? félelmedet hagyd-el,
És
ötet mi dolog tiszteli, halljad elébb.
Nyújtózik tíz
óráig; 's mikoron fel-otsódik:
Panna, tejes kávét,
mond, nyoszolyámhoz hozass.
Ezt meg-iván, ki-kel
a' pölyhböl: ékül-fel; elejbe
Bóbita, pántlika,
gyöngy, tsipke ki-rakva vagyon.
Hetven ezerképpen tükörrel
tarja tanáttsit,
Míg lepkéje, 's tsigás fürt-haja rende
nem áll.
A' templomba vasárnapokonn el-ballagg ugyantsak;
'S már bóldog, valamelly posta-misére ha jut.
Páva
gyanánt sétál; férnek két óldala mellé
Test-örzök,
's kezein fogvá viszik-fel-alá.
Friss, tántzos, derekas
költö, jó Frantzia, Német,
Szép, 's szépet-
szeretö, hezyke, beszédes, eszes.
Várja
szerentsejét: magad is próbáljsza szerentsét;
Még
eddig kosarat senkinek ö nem adott.
